Az állami hatalom egyre inkább intézmények és egyéb szervezetek kezébe kerül, beleértve ebbe terrorista csoportokat is. Ezzel annak az esélye, hogy nukleáris fegyvereket használjanak fel sokkal nagyobb, mint a 20. században bármikor. A Hoover Institution kiadásában jelent meg a „The War That Must Never Be Fought: Resolving the Nuclear Dilemma” című kötet, amelyet James Goodby és George P. Shultz szerkesztettek.

Az állandó amerikai viták tárgyát képező halálbüntetés lassacskán elhervad, végleges bírói döntés vagy katalizáló esemény nélkül is − emeli ki George Will a Human Events oldalán megjelent írásában.

A modernség iszlamista modellje szerint a társadalom, az állam, a kultúra és a vallás teljes elegyítésére van szükség, ahol nincsenek belső ellentmondások. Merv Bendle a Quadrant Online-on megjelent cikkében arról az egyre inkább elterjedő nézetről ír, amely szerint az iszlám vallásnak egy, a kereszténység reformációjához hasonló változáson kellene keresztülmennie ahhoz, hogy megoldhassa a muszlim világ kríziseit. Bendle szerint az elképzelés pártolói nem veszik figyelembe magának az iszlám vallásnak a természetét, és azokat a véres tanulságokat, amelyeket a nyugati világ saját történelméből vonhat le a reformáció időszakából.

Az Egyesült Államok választási rendszerének egyik visszatérő problémája, hogy évről évre nő azoknak a száma, akik állampolgársággal ugyan nem rendelkeznek, de a választásokra regisztrálnak; és amint a regisztrációjukat elfogadták, a szavazóurnák elé is járulnak voksukat letenni. A kormányt, úgy tűnik, ez nem igazán érdekli − írja Kaylan L. Phillips a Daily Signalban.

Mire volt jó Amerika Kínával szembeni játszmája az Ázsiai Infrastruktúra-befektetési Bank kapcsán, ha a szövetségesei az akarata ellenére csatlakoztak az ázsiai intézményhez? Greg Moore a The National Interestben megjelent cikke szerint az Egyesült Államok több lehetőséghez jutott volna, ha csatlakozik az új kínai kezdeményezéshez.

Az amerikaiak többsége egy agresszívabb Németországot szeretne? Egy a Pew Research Center által végzett felmérés igazán furcsa eredményt produkált: az amerikaiak aktívabb katonai szerepvállalást kívánnak Németország részéről, a megkérdezett németek viszont ezzel ellentétesen vélekednek − írja Daniel Larison a The American Conservative oldalán megjelent cikkében.

Határok és következmények nélküli az amerikai Demokrata Párt balra tolódása? A liberálisok között széles körben elfogadott nézetek szerint a két nagy párt közül a Republikánus Párt vált szélsőségesebbé az évek során. Ez egy hibás és a liberálisokra nézve hízelgő narratíva − emeli ki Peter Wehner a New York Times-ban publikált írásában.

A megértésre irányuló szándék nélkül elítéljük, amit látunk, de ezzel nem megoldást nyújtunk − csak ülünk a trónusunkon és értelmetlen tanácsokat osztogatunk másoknak. Bár a Baltimore-beli események visszataszítóak, a konzervatív oldal reakciója legalább ennyire ellenérzéseket vált ki Gracy Olmstead-ből, aki Matt Walsh cikkére reagált a The American Conservative magazinban.

A konzervatív populizmus, avagy a népi konzervatizmus a 2016-os választások közeledtével egyre inkább tényezővé válik az amerikai politikai életben. John Fonte a bevándorlás körüli viták kapcsán a Hudson Intézet honlapján megjelent írásában elemzi a mozgalom helyzetét és az általa képviselt ügyeket. Szerinte a népi konzervatívoknak a politikai, az intellektuális és az aktivista hátországa is igen erős.

Kísértet járja be Európát − a tartós stagnálás kísértete. A 2008-as pénzügyi válság óta Európa legtöbb gazdasága nem épült fel újra teljesen és a gazdasági előrejelzéseik is kiábrándítóak. A növekedés hiánya kapcsán mindig előkerül a vállalkozások kérdése. Hogyan tudja felszabadítani Európa a kreatív erőit?

A 2015-ös Free Market Road Show május 27-én Budapestre érkezik. Fontos nemzetközi előadók, ismert közgazdászok, vezető politikusok és üzletemberek vesznek részt a road show-n, hogy alapvető vitatémákról beszélgessenek.

A budapesti Free Market Road Show helyszíne és időpontja:

Budapest Music Center, 1093 Budapest, Mátyás utca 8.
2015. május 27, szerda 14.00h és 17.30h között.

A konferencia nyelve: angol.

Az eseményre való regisztráció az alábbi linken lehetséges.

A kevésbé fejlett országokból nyugatra vándorlás jót vagy rosszat jelent a vendégek illetve a befogadók számára? Tudják-e a nyugatiak, miért érkezik annyi bevándorló, vagy hogy ők maguk miért nem migrálnak délre vagy keletre? Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik Victor Davis Hanson a National Review oldalán megjelent cikkében.

Manapság az egyik legfurcsább dolog a kelet-nyugati kapcsolatok terén a keleti vezetők nyugati kultúrához való vonzódása és egyben annak gyűlölete. Victor Davis Hanson a National Review oldalán megjelent cikkében arra a kérdésre keresi a választ, hogy vajon mi vezethetett azon közéleti szereplők és politikusok nyugatellenességéhez, akik fiatalabb korukban akár több évig is Amerikában vagy éppen az európai kontinensen éltek.

A valamilyen ügybe vetett hit csak addig jelentett valamit, amíg a véleménynyilvánításnak ára volt. Hogyan lehetne megreformálni a demokratikus jogainkat? Talán a méhek példáját figyelembe véve? A demokrácia és a választási rendszer problémáit veszi sorra, majd ezekre tesz megoldási javaslatokat a méhek példájából okulva Rory Sutherland és Glen Weyl a The Spectator Magazine májusi számában.

A progresszívek szeretik a vallásellenes művészetet − egészen addig, amíg az keresztényellenes. A baloldal álláspontja ellentmondásos a provokatív művészettel kapcsolatban − jelenti ki Jonah Goldberg a National Review magazinban megjelent írásában.

Az elmúlt évtizedekben revizionista nézetek koptatták a házasság normáit – írja Ryan T. Anderson az Intercollegiate Review oldalán megjelent cikkében. Ha a törvény elhagyja a házasság férfi-női jellegét, milyen elv marad vajon, hogy fenntartsuk monogámiát, a szexuális kizárólagosságot vagy annak tartósságát? Az ilyen változásoknak magas társadalmi ára lesz a szerző szerint.

Nem segít a világhelyzet tisztázásában, ha a problémát leegyszerűsítve csak a szekuláris modernség és a fundamentalista brutalitás szélsőséges kategóriáiban gondolkodunk. „Kevés film gerjesztett olyan váratlan vitákat az elmúlt években, mint a mauritániai rendező, Abderrahmane Sissako Timbuktu című filmje, amely januárban jelent meg az Egyesült Államokban” – írja a The New Yorkerben megjelent cikkében Alexis Okeowo.

A választási ígéretek gyakran nem tükrözik azt, ami végül az aktuálisan soron következő ciklusban megtörténik. De ha ettől eltekintünk, a brit választási kampányban olyan ígéreteket hallhattunk, ami már a "fantasy" műfajába is csak külső segítséggel férne be − írja Jeremy Warner a The Telegraph-ban.

Nehezen jelenthető ki, hogy a konzervatívok dickensi Scrooge-okból állnának, akik zsugori módon ott spórolnak, ahol csak tudnak − ez nem igaz Nagy-Britanniára sem. Tim Stanley a The Telegraph-ban írt kritikát Vicky Pryce, Andy Ross és Peter Urwin „It’s the Economy, Stupid” című művérlő.  Véleménye szerint a könyv meggyőző leírást ad a brit gazdaságról − egyértelmű baloldali részlehajlás mellett.

A kiválósággal szembeni ellenérzés csak a középszerűség terjedését segíti. Az irigység, az ortodoxiára való vágy és a bűnbakképzés az emberi természeti olyan jellemzői, amelyektől a kisebbségeket meg kell védeni. Az egyenlősítésre való hajlam megöli a kiválóságot, és mindenkire középszerűséget kényszerít, de egy demokráciában a kisebbségnek megvan a lehetősége, hogy védekezzen. Roger Scruton angol politikai filozófus ezekről beszélt a Baltimore-i Egyetemen tartott előadásában; melynek szerkesztett változatát a The Imaginative Conservative publikálta.

Matthew Parris a The Spectator májusi számában megjelent cikkében a brit választások körülményeit elemzi. Szerinte David Cameron stabil és józan vezetőnek mutatkozott, a Munkáspárt viszont nem volt képes egyértelmű üzeneteket megfogalmazni.

Erősen tiltakozik a „fasiszta” szó gyakori és nagyrészt helytelenül való használata ellen Paul Gottfried a The American Conservative oldalán megjelent cikkében. Szerinte napjainkban a média elhiteti velünk, hogy az Amerika-ellenes dzsihádisták, a bevándorlás nyílt ellenzői, a homofób keresztények, a külpolitikai izolacionalisták vagy Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin nacionalista kormánya mind fasiszta. És ez a lista egyre csak nő. Gottfried szerint nem jó, ha hagyjuk, hogy a szavak jelentését félig analfabéta újságírók és politikai szószólók határozzák meg.

Paul Krugman a világ legbefolyásosabb közgazdászainak egyike‚ de kérdés, mindig megbízhatóak-e az állításai és adatai − írja Tim Congdon a standpointmag.co.uk oldalán. Amióta Krugmant 2008-ban Nobel-díjjal tüntették ki, idejének nagy részét a New York Times egy széles körben idézett rovatának szenteli. Ha valaki ilyen szinten elismert és a véleményével eszmék és álláspontok formálására képes, nagymértékben tudja alakítani a politikai vitákat. Emiatt kiemelten fontos, hogy ellenőrizzük, mennyire tartja tiszteletben a valóságot, a bizonyítékokat. Vajon Krugman megvizsgálja a különféle adatokat, mielőtt nyilvánosságra hozza őket? − teszi föl a kérdést Congdon.

A szaúdi intervenció támogatása Jemenben nem az első eset, hogy az Egyesült Államok hallgatólagos beleegyezését adja egy több szempontból is támadható beavatkozáshoz. Noah Millman a The American Conservative oldalán megjelent cikkében a következő kérdésre keresi a választ: tényleg jó ötlet a beavatkozás Jemen jövőjére nézve, és ha nem az, jó okai vannak-e azt mégis támogatni?

A modern liberálisok nem a szabadságot és az egyenlőséget akarják igazán. Egy olyan társadalmat akarnak, amiben az általuk pártfogolt csoportnak több hatalma van, mint a régi elitnek, az egyháznak és a családnak. A modern liberalizmus nem a hierarchia-ellenességről, hanem a liberális meritokraták által létesített uralomról szól − írja Samuel Goldman a The American Conservative magazinban.

Zsidónak lenni és Izraelt támogatni soha nem volt teljesen szinonim, és sajnálatos módon egyre kevésbé az. Ez nagy megdöbbentést kelt egyes zsidó körökben, és mély zavartságot, frusztrációt a konzervatív berkekben. Ahogy a jobboldali nem zsidók magukhoz ölelik Izraelt, a baloldali zsidók ellökik maguktól. Ez nem véletlen. Miért támogatják jobban az amerikai zsidók a Demokrata Pártot, mint Izraelt? Mik ennek a gyökerei? Erről írt Jonah Goldberg a National Review oldalán megjelent cikkében.

Létezik egyetlen magyarázat arra, hogy miért élvezzük annyira embertársaink megszégyenítését? És mi a helyzet az új médiában tapasztalható sértegetéshullámokkal? A Jon Ronson által írt, a nyilvános megszégyenítés térnyeréséről szóló könyvet elemezte Toby Clements a Telegraph-ban megjelent írásában.

Nem fogadható el az állami cenzúra − de az egyetemi cenzúra igen? Nick Cohen szerint ordító kettős mércéket lehet tapasztalni a brit felsőoktatásban, amikor az egyetemi életben érzékeny, kényelmetlen kérdésekről akarnak egyesek nyílt vitákat tartani.

A szegénység konzervatív, illetve liberális értelmezéseit járja körbe John Hawkins a Townhall.com-on megjelent cikkében, bemutatva, hogy az Egyesült Államokban a két oldal mennyiben másként ítéli meg a társadalom e problémáját. Hawkins szerint a liberális oldal kizárólag a potenciális szavazókat látja a rászorulókban, akiknek szavazata megvásárolható bizonyos javakért, segélyekért cserébe. A konzervatív oldal ezzel szemben nem hisz abban, hogy bárki arra rendeltetett, örökké nehéz körülmények között éljen; és szerintük el kell kerülni, hogy a szociális háló „nyugággyᔠalakuljon.  

Hol vannak a szólásszabadság határai? Az amerikai alkotmány első kiegészítése azoknál a beszédeknél húzta meg a határt, amelyek személy elleni erőszakra buzdítanak. Napjainkban aktivisták és egyetemi körök ezt a határt próbálják odébb tolni. A balosok továbbra sem tudnak ellenállni annak a csábító illúziónak, hogy a cenzúra egy jobb jövőhöz vezethet − írja Nick Cohen a Standpoint magazinban megjelent esszéjében.

Putyin tisztában van országa korlátaival és azzal, hogy a „szankciós játékot” sem bírják a végtelenségig? Akhilesh Pillalamarri a The National Interestben megjelent cikkében a Center for the National Interest által szervezett konferenciáról tudósít, amelynek témája az orosz-amerikai kapcsolatok krízise és a két terület viszonyának jövőbeli alakulása volt.