„Az Egyesült Államoknak le kellene mondania a katonai erőfölényről bolygónk és az emberiség érdekében” – írja Stephen Wertheim a Foreign Affairs 2020-as március/áprilisi kiadványában.

Donald Trump se nem háborúmániás, se nem izolacionista. Egyszerűen csak arra játszik, hogy az először felépített feszültséget kedvező feltételek mellett feloldja. Ezen felül pedig fel akar készülni a jövőben esetleg megjelenő veszélyekre – kezdi véleménycikkét James Jay Carafano a National Interest…

„Az első világháború olyan képet ad a világról, ahogy az van, ahelyett, amilyet mi szeretnénk látni” – kezdi véleménycikkét Sam Canter a The National Interest hasábjain.

„Elloptátok az álmaimat és a gyerekkoromat az üres szavaitokkal” – talán a legsúlyosabb és legkíméletlenebb mondat, ami az ENSZ-ben valaha is elhangzott. De mégis hogyan kéne reagálnunk Greta Thunberg szavaira? A Spectator újságírója, Dominic Green erre próbál meg választ adni.

Felejtsük el a G-7-et, helyette egy G-5-ös felállásra lenne szükség – írja Edward Lozansky a Washington Times-ban.

A kínai terjeszkedés a 21. századi geopolitika és Washington külpolitikájának is egyik legégetőbb kérdése. Hogy jobban felmérhessük a kínai-amerikai összeütközés jövőjét, érdemes megvizsgálni, mi motiválja a két globális hatalmat és milyen ütközőpontok azok, amik…

A '90-es évek óta fennálló konszenzus, ami az Egyesült Államok hegemóniáját és aktív külpolitikáját hirdette, megdőlt, és nem hozható vissza. Stephen Wertheim az amerikai külpolitikában kialakulóban lévő két tábort és Amerika változó globális helyzetét elemzi a New York Times-ban.

Lehet spekulálni a változások eredetéről, de az igazság egyszerű: az egykor a Nyugat számára rendelkezésre álló új technológiák mindenki számára elérhetővé váltak. Most a Nyugat gépezetei már szembekerültek a Kelet gépezeteivel. A Nyugat jelenéről és jövőbeli kilátásairól írt Bruno Macaes a National…

Az Egyesült Államok rendszeresen figyelmen kívül hagyja a külpolitika egyik legfontosabb alapelvét – írja Stephen Walt, a neorealizmus egyik legnagyobb kortárs gondolkodója, a Harvard Egyetem tanára a Foreign Policy-ben.

Akhilesh Pillalamarri az amerikai érdekeket az idealista célok fölé rendelő, realista külpolitikát tartja ideálisnak, így ebből a szempontból választotta ki az eddigi 45 elnök közül a következő ötöt.

Tíz évig tartott az aranykor – írja Kevin D. Williamson, a National Review szerzője az amerikai hegemóniáról a kommunizmus bukása után. Állítása szerint az amerikaiak annyira belesüppedtek a győzelmi örömmámorba, hogy elfelejtették figyelembe venni a 19 iszlám fanatikust, akik…

Daniel Larison három szerző gondolatmenetét tárja az olvasó elé, akik kissé eltérő módon közelítik meg a politikai realizmus eszméjét, mint a legtöbb realista gondolkodó. Az American Conservative hasábjain Larison igyekszik bebizonyítani, hogy ezen új alapvetések nem állják meg…

Woodrow Wilson az Egyesült Államok elnökeként megteremtette azt a külpolitikai ideológiát, amely a demokrácia védelmén alapuló nemzetközi rendszer kiépítését célozta meg. Így jött létre az első világháború után a Népszövetség, és vele együtt a wilsoni…

A politika világa még a legszilárdabb alapokon nyugvó rendszerek esetében is egyre irányíthatatlanabbá és kiszámíthatatlanabbá kezd válni. Az új világrendben az amerikai külpolitika irányvonalának alapvető megváltoztatására volna szükség, a posztkommunista hatalmak…

Az Obama-adminisztráció sosem volt biztos abban, mit akar cselekedni, és nem artikulálta egy tiszta, koherens keretét annak sem, mik pontosan az Egyesült Államok vitális érdekei. Obama elnöksége hamarosan lejár. Sok kérdés merül fel azzal kapcsolatban, miként fogják munkáját utólagosan megítélni és…

Az állami hatalom egyre inkább intézmények és egyéb szervezetek kezébe kerül, beleértve ebbe terrorista csoportokat is. Ezzel annak az esélye, hogy nukleáris fegyvereket használjanak fel sokkal nagyobb, mint a 20. században bármikor. A Hoover Institution kiadásában jelent meg a…