Az állandó amerikai viták tárgyát képező halálbüntetés lassacskán elhervad, végleges bírói döntés vagy katalizáló esemény nélkül is − emeli ki George Will a Human Events oldalán megjelent írásában.

Igen nehéz elképzelni egy olyan érvelést, mely szerint igazságtalan a bostoni maratonon bombát robbantó, majd onnan épségben elsétáló Dzsohar Carnajev terrorista halálra ítélése. A szörnyű bűncselekményeket elkövető emberek halálra ítélése helyre billenti a morális arányosságot. Ez azonban aránytalan társadalmi költségekkel jár, legalábbis erre a következtetésre jutott Nebraska állam.

Nebraska nem tekinthető a liberálisok fészkének, ennek ellenére 49 tagból álló egykamarás törvényhozása, 32-15 arányban fogadta el a halálbüntetés eltörléséről szóló törvényt. Pete Ricketts republikánus kormányzó ugyanakkor megvétózta a döntést.

Erre egy olyan időszakban kerül sor, amikor Amerika-szerte csüggesztően gyakran lehet elítélt foglyok felmentéséről és elfuserált kivégzésekről hallani. A nebraskai halálbüntetést ellenzők, beleértve a nebraskaiak többségét, azt állítják, ez az intézmény komoly költségekkel jár anélkül, hogy bizonyíthatóan javítaná a közbiztonságot vagy vigaszt adna a meggyilkolt áldozatok családjai számára. Néhány nebraskai család elmondása alapján a halálbüntetéssel együttjáró kiterjesztett jogi eljárás csak meghosszabbította a szenvedésüket. Ezt az érzést osztja Bill és Denise Richard is, akiknek 8 éves fiát Carnajev ölte meg.

Az amerikai Legfelső Bíróság nemrég szóbeli érvelést hallgatott meg azzal kapcsolatban, hogy a három komponenst tartalmazó, kivégzéseknél használt halálos injekció egyik eleme megbízhatatlan a szenvedés megelőzésében és ezáltal megsérti az Alkotmány Nyolcadik Kiegészítését, amely tiltja a „kegyetlen és szokatlan büntetéseket”. Az államok azért használják a szóban forgó anyagot, mert a hatékonyabb komponenst nehéz beszerezni, részben azért mert a halálbüntetést ellenzők nyomás alá helyezik a gyógyszergyárakat, hogy azok ne kínáljanak ilyen terméket.

A fentiekért Antonin Scalia bíró egy halálbüntetés eltörlését pártoló mozgalmat hibáztatott. Samuel A. Alito Jr. bíró feltette a kérdést: „Helyénvaló az, hogy a bíróság eltűr egy a halálbüntetés elleni gerillaháborút, ami azon erőfeszítésekből áll, hogy ellehetetlenítse az államok számára az olyan szerek beszerzését, amivel a halálbüntetés kis fájdalommal vagy akár fájdalom nélkül is végrehajtható?”

A szerző szerint a válasz: a halálbüntetés elleni nyilvános agitáció nem releváns a bírói érvelésben. És nem a bírók dolga azon aggódni, hogy egy rendelkezés ennek vagy annak a társadalmi érdekképviseletnek a „támogatásának” tűnhet.

A 32 államban létező halálbüntetés ellen három érve is van a konzervatívoknak. Az első: az erő, ami a halálbüntetés kiszabásához szükséges, a tévedhetetlenség látszatával borítja be a kormányzatot, ami összeegyeztethetetlen a konzervativizmussal. A második: a halálbüntetést a kirovása után már nem lehet korrigálni egy új bizonyíték felmerülésével, tehát a halálbüntetés rendszerét rendkívüli szakértelemmel kell igazgatni. 1973 óta több mint 140 ember halálra ítélt embert mentettek föl a bűneik alól (néhány alkalommal DNS-bizonyíték alapján), ennyi embert mentettek föl az ellenük szóló vádak alól az ügyészek vagy ennyi embernek kegyelmeztek meg az ártatlanságukat igazoló bizonyítékok miatt.

A harmadik: a halálbüntetések kiszabása szórványos és elhúzódó eljárás, ezáltal csökkent elrettentő erejük. És a bíróságok általi, útvesztőszerű és költséges jogi protokollba burkolt eljárás is megemlíthető. A büntetés elrettentő erejével kapcsolatban fontos megjegyezni: ha a lejárt könyvtári könyvek kölcsönzőit halálbüntetéssel büntetnék, akkor senki nem késlekedne a könyvek visszaszolgáltatásával. Azonban sok bűncselekményt, ami halálbüntetéssel büntetendő, beleértve Carnajev bűncselekményét is, ideológiai alapon, szándékosan követik el, ezen esetekben a büntetés visszatartó ereje nem meghatározó.

Az ellenérzés nem egy érv, de az már bizonyítékként kezelhető ebben a kérdésben, amikor Earl Warren, a Legfelső Bíróság korábbi elnöke a társadalom fejlődő standardjairól beszélt. A halálbüntetés hívei szerint az intézmény a társadalmi katarzist szolgálja. Azonban az, hogy a végrehajtása már a börtönfalak mögött történik, egyfajta egészséges finnyásságról tesz tanúbizonyságot, ami az intézmény eltörlését jelezheti előre − zárja írását George Will.

Szabó György