Az Egyesült Államok választási rendszerének egyik visszatérő problémája, hogy évről évre nő azoknak a száma, akik állampolgársággal ugyan nem rendelkeznek, de a választásokra regisztrálnak; és amint a regisztrációjukat elfogadták, a szavazóurnák elé is járulnak voksukat letenni. A kormányt, úgy tűnik, ez nem igazán érdekli − írja Kaylan L. Phillips a Daily Signalban.

Ha hajlandóak vagyunk a legrosszabbat feltételezni, ez a fajta magatartás akár azt is jelentheti, hogy egyes politikai szereplők Washingtonban hajlandóak − természetesen ameddig a saját érdekeiket szolgálja − szemet hunyni az ilyen és ehhez hasonló illegális cselekmények és azok elkövetői felett. Szinte lehetetlen meghatározni, hogy a korábbi választásokon mennyien szavaztak illegálisan, hiszen egyes kormányzati ügynökségek még azokban az államokban is megtiltották a szavazópolgárok azonosítására vonatkozó törekvéseket, ahol egyáltalán a kérdés felmerült egy ilyen rendszer bevezetésére.

Fontos látni, hogy több testületről is szó van; azok az ügynökségek amelyek a bevándorlásért és a honosításért felelősek, nem hajlandóak listáikat az ismert, de állampolgársággal nem rendelkező bevándorlókról összehasonlítani azzal a listával, amin a szavazatukat leadott résztvevők szerepelnek. Az American Civil Rights Union pedig a legfelsőbb bírósághoz fordult dokumentumokkal, amik bizonyítják a bűncselekményeket.

Kansas és Arizona államok magukra vették a probléma megoldását. A Választásokat Segítő Testület (Election Assistance Comission), akik felelősek a szavazólapok nyomtatásáért és a eljuttatásáért a szavazófülkékig, gyakran helyez el államspecifikus instrukciókat szavazólapjaikon; amikor viszont a két állam kérvényezte, hogy engedélyezzék egy plusz azonosítási rendszer bevezetését a szavazásokhoz, a testület akkori vezetője visszautasította a kérvényt, holott normál esetben egy ilyen kérdést az ügynökség vezetősége megtárgyal és szavazás útján a többség hoz döntést. Idővel természetesen a legfelsőbb bírósághoz került ez a kérdés is, aminek megvitatásáról ezekben a hónapokban döntenek.

Talán a legfontosabb kérdés mégis az lehet: vajon tényleg szükséges egy új azonosítási rendszer bevezetése? A jelenlegi rendszer már így is két részből áll: a regisztrációs formanyomtatvány tetején található két rubrika, Igen illetve Nem feliratokkal arra vonatkozóan, hogy az illető rendelkezik-e állampolgársággal; míg
a második rész egy apró betűs szöveg a lap alján kiegészítve egy aláírásmezővel. A kérdés valóban ez: nem elég ez az azonosítás?

Az American Civil Rights Union kutatásai alapján kimutatható, hogy több esetben is regisztráltak olyanokat, akik a Nem rubrikát jelölték be. Tizenhárom olyan konkrét példát tudtak felmutatni, ahol négy esetben Nem válasszal, hat esetben mindkét válasz megjelölésével, három esetben pedig egyik választ sem megjelölve sikerült regisztrálni az adott lapot.

Az ilyen identifikáció nem a bevándorlók ellen szól. Ugyanakkor nélküle nehéz, szinte lehetetlen betartatni a már meglévő törvényeket.

Béres Bence