Az állami hatalom egyre inkább intézmények és egyéb szervezetek kezébe kerül, beleértve ebbe terrorista csoportokat is. Ezzel annak az esélye, hogy nukleáris fegyvereket használjanak fel sokkal nagyobb, mint a 20. században bármikor. A Hoover Institution kiadásában jelent meg a „The War That Must Never Be Fought: Resolving the Nuclear Dilemma” című kötet, amelyet James Goodby és George P. Shultz szerkesztettek.

A kötet címe Ronald Reagan 1984-es Országértékelő Beszédének üzenetét kölcsönzi: „egy nukleáris háborút nem lehet megnyerni és sosem szabad megvívni”. Ő maga a Szovjetunió polgáraihoz intézte üzenetét, mára azonban már kilenc olyan ország van, amelyik rendelkezik nukleáris fegyverekkel és legalább kezdetleges eszközökkel ezeknek célba juttatására. A könyv célja, hogy felhívja a figyelmet: a nukleáris elrettentés koncepciójának revízióra van szüksége. Kérdései: relevánsak-e még azok az elméletek, amelyek a bipoláris világban születtek? Hatékonyabb és biztonságosabb-e az elrettentés politikája, ha elválasztjuk a nukleáris fegyverektől?

A közreműködő szerzők közül néhányan úgy vélik, hogy a nukleáris fegyverek nélküli világ kialakítása kívánatos cél, és az USA nemzetbiztonsági érdekeit is ez szolgálná. Igyekeznek rámutatni arra, hogy akár egy „kisebb méretű” nukleáris konfliktus is milyen egzisztenciális következményekkel járna a válságrégiókban. Arra is rámutatnak: milyen biztonsági kihívásokat hordoz folyton abban bizakodni, hogy semmilyen véletlen baleset nem történik, és hogy fenntartható a stabilitás azokban a problémás régiókban, ahol egyre több állam rendelkezik ilyen fegyverekkel.

Más szerzők olyan régiókból származnak, ahol a szomszédokat ellenségként kezelik, a háborúk emlékei élénken élnek a közösség emlékezetében, és ahol bármikor fegyveres konfliktusok törhetnek ki. Ezeken a területeken másfajta prioritásokkal és kihívásokkal kell számolni. Ezen szerzők amellett érvelnek, hogy a regionális konfliktusok felszámolására irányuló erőfeszítések megkettőzésére lenne szükség.

A kötetben közreműködők mind egyetértenek abban, hogy szükség lenne a nemzetközi együttműködés területeinek kibővítésére. Ehhez egy új szervezési keretre van szükség, amely globális és helyi kooperációt hoz létre egy nukleáris fegyverek nélküli világ kondícióinak megteremtése érdekében.

A kötetben helyet kapott James Goodby és Steven Pifer „Egy világ nukleáris fegyverek nélkül” című esszéje. A szerzők szerint a hidegháború óta a nukleáris fegyverek kérdése egy multilaterális, egyre kaotikusabb és veszélyesebb keretben kap helyett, mára kilenc ország rendelkezik ilyen fegyverekkel, amelyek közül néhány olyan régiókban található, ahol folyamatos, intenzív regionális rivalizálás zajlik. Emellett egy új elem is megjelent a kérdésben: az állami hatalom egyre inkább intézmények és egyéb szervezetek kezébe kerül, beleértve ebbe terrorista csoportokat is. Ezzel annak az esélye, hogy nukleáris fegyvereket használjanak fel, sokkal nagyobb, mint a 20. században bármikor. Az esszé célja annak bemutatása, hogy milyen feltételekkel lehetne egy olyan világot kialakítani, amelyben nincsenek jelen ilyen jellegű fegyverek.

Az atomhatalmak politikai vezetői egyelőre nem érdekeltek ezeknek a fegyvereknek a felszámolásában, főleg a válságrégiók országaiban; de a szerzők szerint a fegyverzet lassú, fokozatos felszámolásával és a helyi biztonsági problémák felszámolásával elérhető lenne egy új konszenzus, amely kulcseleme lesz a leépítés közös vállalkozásának.

A jelenlegi nemzetközi mechanizmusok nem megfelelőek a nukleáris fegyverek nélküli világ kialakítására. A rendelkezésre álló eszközök foltozásra sem oldaná meg varázsütésre ezt a problémát, de előrébb léphetnénk, ha az egyes államok politikusai egy biztonságosabb környezet kialakítását tűznék ki célul.

Shultz, Perry, Kissinger és Nunn is felismerték, hogy a nukleáris fegyverek mellett más járulékos problémákra is fókuszálni kell: az elrettentés természetére, a regionális konfliktusok mérséklésére, az erőegyensúlyokra, az államok viselkedésének átláthatóságára és a nemzetközi kormányzásra. Eltökéltek voltak egy nukleáris fegyverek nélküli világ létrehozására, ennek érdekében olyan lépéseket kívántak kidolgozni, amelyekhez a programhoz csatlakozó államoknak tartaniuk kellett volna magukat.

A nukleáris fegyverek nélküli világnak négy előfeltétele lenne: (1) az ilyen fegyverekkel rendelkező országoknak készen kell állnia a fegyverzet csökkentésére és előbb-utóbb teljes felszámolására. (2) Ki kell dolgozni egy olyan mechanizmust, amelynek segítségével mindenfajta csalás beazonosítható. (3) Egy olyan mechanizmust is létre kell hozni, amely gyorsan és effektíven tud reagálni, ha valamelyik ország megszegi a feltételeket, amelyekben előzetesen megegyeztek. (4) Szükség lenne egy megreformált nemzetközi biztonsági keretre, amely biztosítaná, hogy az államok megvédhetik jogos érdekeiket nukleáris fegyverzet nélkül is.

Emellett szükség lenne azoknak az államközi konfliktusoknak a megoldására, amelyek arra motiválták az államokat, hogy ilyen fegyverzetet hozzanak létre. Meg kell értetni az érintett államokkal, hogy a nukleáris fegyverek felhasználása nem rendezheti vitáikat.

Ezek olyan feltételek, amelyekből arra következtethetünk, hogy a nukleáris fegyverek nélküli világ valójában elérhetetlen. A szerzők szerint ezek a feltevések akár igazak is lehetnek. De ha meg sem próbáljuk kialakítani, az azt jelenti, hogy elfogadjuk a jelenlegi nukleáris realitást. Ezzel együtt pedig annak a növekvő kockázatát, hogy ezeket a fegyvereket valaki, valahol fel fogja használni, és ennek beláthatatlan következményei lesznek az emberiség számára.

Rózsa Kitti