A brit baloldal az utóbbi öt évben többször beszélt arról, hogy a pénzügyi típusú társadalmi egyenlőtlenségek megnövekedtek. Nincs rá konkrét bizonyíték, hogy ez így történt volna, sőt, egyes területeken még talán mérséklődött is a helyzet. Milyenek a brit valóság pénzügyi egyenlőtlenségei egy konzervatív szemével? Erről írt Toby Young az angol Spectator magazin április 4-én megjelent számában.
Nagy-Britannia képes lenne egy esetleges EU-ból történő kilépés esetén is megteremteni polgárai számára a jólétet − abban az esetben, ha ez a kilépés magában foglalja a szabadkereskedelmet és a szabályozás területén való liberalizációt is − írja Mats Persson az openeurope.org.uk oldalon megjelent blogbejegyzésében.
Az ígért Európai Egyesült Államok nem jött létre, ellenben Európa gazdasági, demográfiai és bevándorlási gondokkal küzd. Kontinens-szerte populista pártok jönnek létre, amelyek elutasítják az uralkodó multikulturalizmust. Patrick J. Buchanan a The American Conservative-ban arról ír: ez egy válasz Európa identitásválságára.
A választási szakértők hosszasan és unalmasan képesek beszélni az állampolgárok demokráciájáról, de csak addig, amíg a véleményük összhangban áll a politikai osztály gondolataival. Ha a brit demokrácia működött volna, lett volna népszavazás a halálbüntetés kérdésében − írja Melanie McDonagh a The Spectator magazinban.
A nyugati civilizációért folytatott harcról, a muszlim közösségek integrálási nehézségeiről és az oktatás helyzetéről beszél Roger Scruton angol filozófus a nemrég megjelent könyve kapcsán Douglas Murray interjújában, a The Spectator magazinban.
A mindennapi élet egyre inkább eltávolodik a katolikus víziótól − írja James Kalb a Crisis Magazine-ban megjelent cikkében. Szerinte egyre kevésbé számítanak a hagyományos értékek, az emberi kapcsolatok, a hűség, amelyek pedig természetesek, örökérvényűek és tartósak. Ehelyett szerinte az élet az eBay-ről, a Facebookról, a politikáról, az ipari folyamatokról szól: semmi nem marad állandó, minden változik.
A cyberterrorizmus és cyberhadviselés jelenségei fénysebességgel vágják át az országhatárokat, a támadókat pedig a legtöbb esetben szinte lehetetlen azonosítani és lokalizálni. Shavit Matias a Hoover Institution honlapján megjelent elemzésében a cyberhadviselés dilemmáit, illetve ezeknek globális hatásait járja körbe.
Az euroszkeptikus UKIP komoly sikereket érhet el a közelgő brit parlamenti választáson. Jócskán megnövelhetik parlamenti helyeik számát, és egy munkáspárti kormány esetén akár kormányesélyesként is készülhetnek 2020-ra. A választás azonban veszélyeket is rejt. Ha Nigel Farage, a párt vezére nem nyer körzetében, kénytelen lesz lemondani. Több mint valószínű, hogy utóda nem lesz képes hasonló karizmával vezetni a pártot, amely akár a párt megszűnéséhez is vezethet. Sebastian Payne a The Spectatorban megjelent írásaiban elemzi a párt esélyeit.
Thomas L. Friedman a The New York Times-ban megjelent cikkében a demokrácia hanyatlását és ennek lehetséges okait vizsgálja. Egy kutatás szerint 2000 óta 25 alkalommal volt példa a demokrácia lebontására, és nem minden esetben valamilyen puccs által: ide sorolható a demokratikus jogok és eljárások lassú leépülése is.
James Kalb a Crisis Magazin-ban megjelent cikkében arról ír, miért tévesek szerinte a katolikus egyházat ért vádak az előítéletességgel és a negatív megkülönböztetéssel kapcsolatban. Kalb szerint az egyház nem a teljes uniformitást támogatja. Épp ellenkezőleg: nem veszi figyelembe a pozícióinkat, ellenben az alapvető emberi méltóságunkra alapoz.
Reménytelen a bevándorlók asszimilációja Európában és az Egyesült Államokban? − teszi fel a kérdést Peter Berger a The American Interestben. Szerinte talán nem is olyan rosszak a kilátások, mint hinnénk.
Vajon mennyiben és miért magyarázza a hazafiasság érzetét az ideológiai hovatartozás? Ezt a kérdést járja körül Richard Lowry, a National Review szerkesztője írásában. Jellemző egy liberális felfogású egyénre, hogy az átlagnál kevésbé szereti a hazáját?
A tolerancia mai liberális értelmezéséről tárja elénk a dilemmát Jeremy Neill március elején megjelent cikke a The Witherspoon Institute Public Discourse oldalán: vajon elég-e, ha csendben megtűrjük egymást, vagy létezik egy ennél szabadabb és gyümölcsözőbb út is?
Christine Sisto a National Review Online-ban megjelent cikkében a Kaley Cuoco-Sweeting színésznőt ért támadásokra kívánt reagálni, akit egy interjú során tett kijelentései miatt kezdett el kritizálni a feministák tábora. Az Agymenők című sorozatból ismert színésznő a Redbook Magazine-nak adott interjújában kifejtette, hogy nem tartja magát feministának: ugyan tisztában van annak a munkának a jelentőségével, amelyet az őt megelőző generációk végeztek a női egyenjogúság érdekében, de személy szerint még nem találkozott effajta hátrányos megkülönböztetéssel, ezért nem is nagyon foglalkoztatja ez a kérdés.
Az amerikai törvényhozás hátterében folyó ügyletekre hívja fel a figyelmet Gerren McHam Daily Signal-ban megjelent cikke. A szerző szerint első ránézésre értetlenül állunk a címben megfogalmazott kérdés előtt. Az őszi választások alkalmával nem csak hogy megtartotta a republikánus oldal a képviselőházat, de még a szenátusban is sikerült többséget szereznie. A demokraták lassan kulloghatnának haza, de ha az utóbbi hetek eseményeit figyelemmel kísérjük, rá kell jönnünk, valami más is áll a háttérben. McHam ezt próbálja felfedni cikkében.
A női félmeztelenség nem szolgálja a feminizmus és a női egyenlőség ügyét Cosmo Landesman szerint. A szerző a The Spectator-ban megjelent írásában kritizálja a jelenséget, amelyet napjainkban a Femen tett ismertté. Landesman úgy véli: attól még, hogy egy nő saját elhatározásából mutatja meg melleit, a tárgyiasítása és a férfi szexizmus nem szűnik meg.
A növekvő rendőri korrupció ellenére a bejelentőket vegzálják a probléma megoldása helyett. Milyen ország az, amelyben az elmúlt évben a 3.000, rendőri korrupciót érintő bejelentésből csupán a felét vizsgálták ki tisztességesen? − kérdezi Neil Darbyshire, a spectator.co.uk oldalon megjelent cikkében, Darbyshire szomorúan konstatálja, hogy a korrupció Nagy-Britanniában mára rutinná vált, és a rendőrök hatalmukat az erre rávilágítani kívánók ellen használják a bűnözők kézre kerítése helyett.
Oroszország Ukrajnával szemben tanúsított magatartása aggodalomra adhat okot a vele szomszédos balti államoknak, különösen Litvánia esetében – írja Daniel Oliver az American Conservative c. lapban megjelent cikkében. Habár mindegyik ország NATO-tagállam, a szervezet közös védelemre vonatkozó elköteleződésének is megvannak a maga határai, ami eddig az ukrán válság kapcsán mutatkozott meg leginkább. Mivel az Egyesült Államok képviseli a legnagyobb súlyt a szervezetben (a katonai főparancsnok minden esetben amerikai tábornok), a NATO lépései szorosan összefüggnek az ő nemzetbiztonsági érdekeivel, és azokat ismerve korántsem biztos, hogy Amerikának sürgető lenne stabilizálni a térség erőviszonyait.
Az EU befolyásával vagy közvetlen Brüsszelben született a brit törvények kétharmada, állítja a Business for Britain tanulmánya. Matthew Elliott szerint ez felesleges terheket ró a brit vállalatokra, illetve a brit polgároknak is kevesebb beleszólása van a döntésekbe. Roland Rudd a Business for Europe igazgatója szerint viszont megéri ez az ár, hogy a Nagy Britannia hozzáférjen a világ legnagyobb piacához.
Peter Hitchens a The Spectator Magazine-ban megjelent cikkében azt javasolja, tegyünk félre minden matematikai és geográfiai érvet, és próbáljuk meg nyíltan szemlélni az új hidegháborús helyzetet. Két szárazföldi nagyhatalom áll szemben egymással, ezek közül az egyik Oroszország, amely több mint 700 ezer négyzetmérföldnyi terület ellenőrzéséről mondott le, a másik pedig az Európai Unió, ami ebből 400 ezer négyzetmérföldnyi terület felett szerzett kontrollt. Melyik hatalom is terjeszkedik ennek fényében?
Ryan Shorthouse a Bright Blue think tank alapítója és igazgatója a ConservativeHome online felületén megjelent cikkében ismerteti kutatásuk eredményét, amely a brit konzervatív szavazók jóléti államról való véleményét kívánta felmérni. Shorthouse szerint, ha Sir William Beveridge − a modern jóléti állam egyik létrehozója − ma is élne, biztosan kijelenthetné, hogy valami elromlott, a jóléti állam jelenlegi működése nem felel meg eredeti elképzeléseinek.
Rodney Stark az Intercollegiate Review-ban megjelent cikke egy rövid átirata a „Hogyan győzött a Nyugat?” című könyvének, amelyben a modernség győzelmének elhanyagolt történetével foglalkozik. Stark szerint mostanában divatjamúlt a Nyugatról beszélni, illetve egyre inkább megfigyelhető a nyugati civilizációval foglalkozó kurzusok eltűnése is az egyetemek tanterveiből.
Ronald Reagan elsődleges célja az Egyesült Államok újdonsült elnökeként az volt, hogy visszaállítsa Amerika elvesztett önbizalmát és hitét önmagában − írja Lee Edwards az Intercollegiate Review cikkében.
Angelo M. Codevilla az Intercollegiate Review-ban megjelent cikkében arról a széles körben elterjedt nézetről ír, amely szerint a világ nemzetei egyre inkább hasonulnak a nyugati civilizációhoz. Szerinte a legfontosabb kérdés az, hogy a nyugati civilizáció egyáltalán fent tud-e maradni; ami éppoly bizonytalan, mint az, hogy más civilizációk milyen irányba fejlődnek.
A nyugati civilizáció rugalmassága és zsenialitása akkor mutatkozik meg legerősebben, amikor a legtöbb belső és külső fenyegetés éri − írja Daniel Johnson a Standpoint Magazine-ban megjelent cikkében. Johnson ugyanakkor a nyugati kultúra helyzetét a Turner-díj (Nagy-Britannia vezető művészeti díja) presztízsveszteségével hozza párhuzamba: értékelése szerint mindkettő jövője kérdéses lehet.
Mintegy 350 televíziós csatorna, 10 ezer könyv a helyi könyvtárban, milliónyi internetoldal a világhálón − Amerikában viszont csupán két pártra lehet letenni a voksot. Ám ennek a szűk választási lehetőségnek igenis vannak jótékony hatásai is − vélekedik Joe Carter az Acton Institute Power Blogjában.
„A gyakorlati életben mindenki értékeli a hatékony, eredményes és gazdaságos megoldásokat, ebből a szempontból mind utilitaristák vagyunk. Azonban, amikor a társadalmi rendszerről van szó, a haszonelvűség hasztalannak bizonyul” – írja a The Imaginative Conservative oldalán megjelent cikkében Dwight Longenecker.
Az amerikai katolikusok közötti évszázados vitáról írt Thomas Storck az Ethika Politika online felületén megjelent cikkében. Storck szerint a vita központi kérdése az, hogy a liberális, kapitalista szociálpolitikai rend valóban összeegyeztethető-e a katolikus egyház államról, társadalomról és az emberiségről alkotott képével.
„Mit gondolt, mikor azt hallotta, hogy Lech Wałęsa a következő szavakkal bíztatja Mitt Romney-t: »Szerezze meg a sikerét, legyen sikeres«? Bizalmat ébresztett a Szolidaritás mozgalom öröksége iránt? Azonosítja-e még Wałęsa-t a mozgalommal? Mennyit tud valójában Wałęsaról? Tudja mi történt valójában a Szolidaritással?” Ezekkel a kérdésekkel nyitja Artur Rosman az Ethika Politika online felületén megjelent cikkét.
Az AgendaEurope beszámol arról: nem kevesebb, mint száz nem-kormányzati szervezet fordult levélben Jean-Claude Junckerhez, az Európai Bizottság elnökéhez. Kérésük egyértelmű: vessék el a diszkriminációellenes irányelvet!