Barack Obama volt amerikai elnök megtévesztő viselkedése és háborús uszítása megölte az első kampánya alatt ígért „remény és változás” eszményét. És ez nem is fog hiányozni – írja James Bovard, a The American Conservative szerzője.

Új-Zéland vállalja, hogy 2025-ig szén-dioxid-semleges kormányzást, valamint 141 millió dolláros alapot hoz létre az elektromos vagy hibrid járművek finanszírozására, illetve a szénkazánok cseréjére. Jacinda Ardern miniszterelnök korunk legnagyobb kihívásának nevezte a klímaváltozás elleni küzdelmet.

Az Európai Parlamentben bevett szokás, hogy országspecifikus csoportokat hoznak létre. E csoportok célja, hogy elősegítse és növelje az EU és az adott ország közötti bizalmat és partnerséget. Ilyen érdekcsoportok promótálják például az EU-Tajvan vagy az EU-Egyesült Arab Emirátusok közötti együttműködést.

A demokrata többségű amerikai képviselőház megszavazta a marihuánafogyasztás szövetségi szintű legalizálását. A 228-164 arányban elfogadott törvényjavaslat eltávolítja a marihuánát a nyilvántartott kábítószerek listájáról („Controlled Substances Act”), és a döntést az egyes államok kezébe helyezi, hogy azok döntsenek a legálissá tétel kérdésében.

A kanadai ingatlanpiac meglehetősen felkapott, és nem csupán a nagyvárosokban. Phil Soper, a Royal Lepage elnöke és vezérigazgatója szerint ennek oka a koronavírus-járvány.

Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen Magyarország és Lengyelország jóváhagyása nélkül akarja átvinni az EU költségvetési szavazását, amennyiben nem történik változás az Európa Tanács következő ülésén.

Az amerikai atlantisták vélhetően nem veszik jó néven a francia szavait, pedig a köztársasági elnök helyesen gondolja úgy, hogy Európa nem élhet többé függőségben – Ted Galen Carpenter reakciója a The American Conservative hasábjain.

„Az Egyesült Államokban elő latin-amerikai közösség választói csak azért szavaztak Donald Trumpra, mert sok közöttük az evangéliumi keresztény. Jobban érdekli őket Trump abortuszról és melegházasságról alkotott politikai nézete, mint rasszista kijelentéseinek elítélése” – állította Barack Obama volt amerikai elnök egy interjúban. Zachary Evans írása a National Review-ban.

„Ami a külpolitikát illeti, Emmanuel Macron határozottan vezető szerepet tölt be. De minél többet beszél, annál jobban felfedi saját hiányosságait a nemzetközi porondon is a francia elnök” − írja Rym Momtaz a Politico európai hasábjain.

Micheál Martin ír miniszterelnök és Boris Johnson az Egyesült Királyság miniszterelnöke pénteken értekezett a Brexit-tárgyalásokról, a klímaváltozásról, és a Covid-19 terjedésének megfékezésére tett erőfeszítéseikről. A két vezető megerősítette, hogy a nagypénteki egyezményt prioritásként kezelik, Boris Johnson pedig hangsúlyozta, hogy a Brexit után el kell kerülni a „kemény határvonalat” Írország és Észak-Írország között – írja az ír The Journal.

Fogolycsere keretein belül Irán szabadon engedte Kylie Moore-Gilbertet, a melbourne-i egyetem oktatóját.

„Úgy tűnik, hogy Recep Tayypi Erdoğannak eltökélt szándéka, hogy újraformálja az általa megörökölt szekuláris muszlim országot, Törökországot drákói, iszlamista és kérkedő regionális ambíciókkal” – írja Jake Wallis Simons a The Spectator hasábjain.

Priti Patel brit és Gérald Darmanin francia belügyminiszter megállapodása értelmében a szigetország 28 millió fontot fizet azért, hogy Franciaország megduplázza a La Manche csatorna partjait őrző rendőrök számát – közli a brit Daily Mail.

Hasszan Rouhani iráni elnök Izraelt tette felelőssé az iráni atomprogram vezető atomtudósának, Mohsen Fakhrizadehnek a meggyilkolásáért.

Dublin abban reménykedik, hogy Brüsszel, London és Washington közötti tárgyalások közvetítőjévé válhat − írja Stephen Rae, a Politico publicistája.

A mérsékelten konzervatív, alapvetően Trump-párti National Review érdekes cikket közölt az amerikai Republikánus Párton belüli feszültségek egy újabb példájáról.

A Donald Trumpra szavazók mindösszesen 3 százaléka tartja jogosnak az amerikai választások kimenetelét, miszerint Joe Biden győzött. Ezzel szemben 73 százalékuk a hivatalban lévő republikánus Trumpot kiáltaná ki nyertesnek – tudhatjuk meg a CNBC/Change közvélemény-kutatásából.

A volt amerikai elnök egy BBC-nek adott interjúban a Joe Biden és Hillary Clinton körüli vitatott feltételezésekkel indokolta hajmeresztő tervét – erre reflektál Kyle Smith, a National Review szerzője.

Bár a jogállamiság szempontjából megkérdőjelezhető manőver, Sebastian Kurz mégis azon munkálkodik, hogy kriminalizálják a politikai iszlámot. A Welt oldalán megjelent cikkében Deniz Yücel arról értekezik, hogy Kurz ezáltal bizonyára el akarja terelni a figyelmet a hatóságok kudarcáról a nemrégiben Bécsben kivitelezett terrortámadás kapcsán.

Az amerikai LMBTQ-mozgalom következő céljaként többek közt a keresztény egyetemek és iskolák működésének szigorú szabályozását tűzte ki. A Human Rights Campaign (Ember Jogi Kampány) Blueprint for Positive Change 2020 (Terv a pozitív változásért) néven a közelmúltban kiadott egy dokumentumot a leendő Biden-adminisztráció számára. Rod Dreher írása a The American Conservative-ban.

„Emmanuel Macron radikalizmus elleni kampányának liberális kritikusai félreértik az országa előtt álló válságot” − írja Benjamin Haddad a Foreign Policy hasábjain megjelent véleménycikkében. A szerző a washingtoni székhelyű Future of Europe Initiative igazgatója.

„Lehet, hogy az EU még mindig megosztott a Brexit kérdésével kapcsolatban − de ez nem fog London javára válni” − írja David M. Herszenhorn és Barbara Moens a Politico európai hasábjain.

Először Rishi Sunak pénzügyminiszter közalkalmazotti bérek befagyasztásáról szóló tervezete borzolta fel a kedélyeket Nagy-Britanniában, majd azt is megszellőztették, hogy Boris Johnson miniszterelnök a külföldi segélyezések összegét kétharmadára csökkentené. Előbbi lépést a közszolgálati szakszervezet, utóbbit a kormányfő két elődje – nevezetesen David Cameron és Tony Blair – támadta.

Egy kaliforniai iskola betiltotta a „rasszista” Huckleberry Finnt és további négy klasszikus amerikai regényt.

Kanadában a Brexit után is beszerezhető marad a skót whisky – a brit és a kanadai miniszterelnök a Brexit utáni kereskedelmi megállapodás megkötéséről tárgyalt.

Szerző: Darabos Ádám, a Danube Institute kutatója

A teológus és politikai kommentátor, akinek gondolatait demokratáktól a republikánusokig minden tábor megpróbált és mind a mai napig megpróbál kisajátítani. Reinhold Niebuhr munkásságát sokan a keresztény realizmus fogalmával azonosítják, illetve fordítva is, a keresztény realizmust Niebuhr munkásságával teszik egyenlővé. De miért hivatkoznak rá vezető amerikai politikusok? Ki is Niebuhr valójában? S legfőképp: mit tanulhatunk tőle mi, magyarok?

Matthew Karnitsching a Politico európai hasábjain arról ír: a republikánus jelölt vereségét sokan fogják ünnepelni Európában. Szerinte Trump elnöksége csak haragot és dühöt szült, s sokan attól féltek, hogy ha ismét négy évet tölthet majd el a Fehér Házban, azzal véglegesen tönkreteheti a transzatlanti kapcsolatokat.

Megjegyzendő, hogy Európa és az Egyesült Államok kapcsolatát a szerző az „európai jólét és stabilitás alapkövének” tartja. Szerinte Joe Biden igazi transzatlantista, így Angela Merkel és Németország számára a megválasztása a legjobb forgatóköny volt. A Politico szerint a demokrata jelölt győzelmével új erőt fognak kapni a tengerentúli kapcsolatok és megkezdődik annak egyfajta rehabilitiációja. Karnitsching úgy látja: sok európai döntéshozó rendkívüli lehetőséget lát Joe Biden megválasztásában, s ezáltal lehetőség nyílik, hogy új alapokra helyezzék a két kontinens kapcsolatait. A szerző szerint ez azonban túl optimista hozzáállás, és Biden nem lesz egy egyszerű vagy teljes mértékben megfelelő partner. Azonban ő is felteszi a kérdést magának és az olvasóknak: „Megragadja-e Európa a kapcsolat újjáépítésének esélyét?”

A kereskedelem kérdésében a Trump-kormányzat Európát az USA ellenfeleként kezelte. Többek között emiatt vezetett be védővámokat több európai termékre és nyersanyagra, például alumínium- és acéltermékekre. A szerző szerint hibás lenne arra várni, hogy a jövőben Biden visszatérne az egykori status quóhoz. Ezt azzal indokolja, hogy szerinte a Demokrata Párt hagyományosan az amerikai munkások pártja, így az utóbbi 4 évben újraértékelték a szabadkereskedelmhez való hozzáállásukat. Ezt mindenképp nagyban befolyásolta, hogy Trump a 2016-os választáson e kérdésben vitt el rengeteg szavazót Joe Bidenéktől. A szerző szerint tovább nehezíti egy jövőbeli lehetséges kereskedelmi megállapodás megszületését, hogy az Európai Unió továbbra is meg akarja adóztatni az amerikai óriási techcégeket. „Ennek ellenére Biden megnyithatja az ajtót egy újabb transzatlanti szabadkereskedelmi megállapodáshoz.”

A környezetvédelem kérdésében már nagyobb egyetértés mutatkozik a felek között. Biden ugyan nem tudja elkerülni, hogy az Egyesült Államok formálisan ne lépjen ki a Párizsi Klímaegyezményből, de semmi nem akadályozza meg, hogy ne léptesse be az Egyesült Államokat újra. A szerző szerint e lépés egy komoly gesztus lenne Európa felé, amivel azt mutatná: igenis komolyan érdekelt abban, hogy közösen oldják meg a klímavédelem kérdését.

Kína kérdésében már nem ekkora az összhang. Míg az Egyesült Államokban a kínai dominancia feltartóztatását vagy megakadályozását mindkét párt támogatja, addig Európa a kérdésben megosztott: „Bár az Európai Bizottság csatlakozott Washingtonhoz és Kínát rendszerszintű riválisnak nyilvánította, nem minden európai főváros osztja ezt a véleményt. A legnagyobb akadály Németország, amely Kína legnagyobb európai kereskedelmi partnere”.

A szerző szerint Joe Biden komoly nyomást fog helyezni Berlinre, hogy feltartóztassa Kínát a jövőben. A legnagyobb amerikai kérés ez ügyben az lenne, hogy állítsa le Németország a kínai Huawei 5G infrastruktúrájának telepítését. „A legalapvetőbb kérdés azonban ez: vajon Európa kiáll-e az Egyesült Államok mellett és megpróbálja kordában tartani a kínai befolyást vagy sem?”

Védelempolitikai ügyekben Joe Biden nagy valószínűséggel követni fogja elődje útjait. A szerző szerint az új amerikai adminisztráció is ragaszkodni fog ahhoz, hogy a NATO-tagállamok tegyenek eleget a szerződésekben foglaltaknak és GDP-jük 2 százalékát védelmi kiadásokra fordítsák. A szerző szerint Joe Biden a kínai expanziót találja a legfenyegetőbbnek, így Európának megnövekedik majd a szerepe, hogy ellenpólust képezzen Oroszországgal szemben, és hogy meggátolja Moszkva további befolyásszerzését a kontinensen. E kérdéskörben a szerző felveti az iráni kérdést is. Míg Európa továbbra is kiáll az atomalku mellett, addig nem valószínű, hogy az Egyesült Államok vissza fog ebbe térni, hiába lesz demokrata az elnök.

Szemlézte: Lukács Zoltán Marcell

Ronald Reagan óta a képlet adott: a fehér keresztények többnyire a republikánus jelöltre szavaznak, míg a színes bőrű keresztények és mindenki más a demokraták mellett teszik le voksukat. Látszólag ez a tendencia mutatkozott meg idén is, akadtak azonban kulcsfontosságú államok, ahol volt némi eltérés. Vajon pont ennyi kellett ahhoz, hogy Donald Trumpnak távoznia kelljen? Joel C. Rosenberg, az All Israel News publicistája, valamint Tom Gjelten, az amerikai nemzeti közszolgálati rádió munkatársa igyekezett válaszokkal szolgálni.

Szerző: Hegedős Soma

A hét elején Király Miklós, az ELTE jogi karának korábbi dékánja, jogászprofesszor kemény kritikával illette a magyar kormányt a jogállamisági vitában. Király szerint a magyar kormány ellenkezése az Európai Unió költségvetési tervezetének elfogadása tekintetében politikai és gazdasági szempontból is romboló hatású. Ráadásul jogilag sem védhető, hiszen az uniós támogatások összekötése a jogállamiság feltételrendszerének betartatásával összhangban áll az ún. koppenhágai kritériumokkal és az Európai Unió alapszerződéseiben foglalt értékekkel is, amelyek között a jogállamiság ugyancsak felsorolásra került.

Anélkül, hogy bármelyik kormányzatnak az igazságszolgáltatás korrumpálásra irányuló bármilyen lépését igazolni kívánnánk, fontos leszögezni, hogy Király kritikája sok tekintetből egyoldalú és számos lényeges európajogi szempontot hagy figyelmen kívül.

A WHO szerint Izrael megsérti a palesztinok „egészségügyi jogait”, Magyarország elutasította a határozatot. Valóban megsérti Izrael a palesztin területeken élők egészségügyi jogait, ahogy azt az Egészségügyi Világszervezet határozta állítja? A United Nations Watch szerkesztőinek írása.