Ronald Reagan óta a képlet adott: a fehér keresztények többnyire a republikánus jelöltre szavaznak, míg a színes bőrű keresztények és mindenki más a demokraták mellett teszik le voksukat. Látszólag ez a tendencia mutatkozott meg idén is, akadtak azonban kulcsfontosságú államok, ahol volt némi eltérés. Vajon pont ennyi kellett ahhoz, hogy Donald Trumpnak távoznia kelljen? Joel C. Rosenberg, az All Israel News publicistája, valamint Tom Gjelten, az amerikai nemzeti közszolgálati rádió munkatársa igyekezett válaszokkal szolgálni.
Donald Trump jól tudja, hogy az evangéliumi keresztények tekintélyt parancsoló támogatása nélkül képtelen lett volna eljutni a Fehér Házig. A 2016-os Republikánus Nemzeti Gyűlésen nem is feledkezett meg arról, hogy megköszönje támogatásukat – s Rosenberg elmondása szerint elnöki ciklusa alatt folyamatosan szívélyes gesztusokkal fejezte ki háláját az evangéliumi közösségnek. Érdekes kapcsolat ez: Trump Bibliától távol álló magatartása, válásai és vulgáris retorikája nem éppen a mélyen vallásos emberek azonosságtudatát tükrözi, mégsem volt szó elpártolásról. Ennek ellenére az All Israel News felmérése alapján Trump valamelyest alulteljesített ezekben a körökben, míg Joe Biden 2,6 százalékkal felülmúlta Hillary Clinton számait.
Persze ez kizárólag az előző elnökválasztás viszonylatában számít alulteljesítetésnek: a republikánus elnök 2016-ban elnyerte a fehér evangéllumi szavazók 81 százalékát, míg idén ez az arány „csupán” 79,4 százalékra rúgott. Bizonyos elemzők viszont arra esküsznek, hogy az 1,6 százaléknyi különbség sorsfordítónak bizonyult.
Az Associated Press kimutatásai szerint Trump a fehér katolikusok körében is valamivel szerényebb eredményeket ért el. Ryan Burge politikatudós úgy véli, hogy Biden katolikus támogatottsága, s annak államok közti eloszlása jelentőségteljesnek bizonyult. „Az olyan hintaállamok fehér katolikus szavazói, mint Pennsylvania, Michigan és Wisconsin, hihetetlenül fontosak, egy kiélezett versenyben akár az egész választás végkimenetelére döntő befolyással bírhatnak” – magyarázza. Láthattuk is, hogy ezek a felső-középnyugati billegő államok hajszálnyi különbségekkel végül kékké váltak. Az itt elvesztett fehér katolikus szavazatokat valamiképpen az egyéb államokban megnövekedett hispán keresztény támogatóbázis ellensúlyozta, azonban ez nem játszott olyan sorsdöntő szerepet az elektori szavazatok alakulásában.
De mi lehetett mindezek oka? Elvégre Trump olyan tekintélyes evangéliumi keresztényeket sorakoztatott fel adminisztrációjában, mint Mike Pence alelnök vagy Mike Pompeo külügyminiszter. Sőt, egy evangéliumi keresztény tanácsadó testületet is felállított, mellyel rendszeresen találkozott, hogy a felekezetek számára előnyös irányelvekről tárgyalhasson. Életpárti bírókat és főbírókat nevezett ki, s ilyen szellemben adta ki végrehajtói utasításait is. Ehhez köthető lépéseire mindvégig büszke volt az elnök, melynek sokszor hangot is adott. „Valamennyi demokrata elnökjelölt igyekszik megbüntetni a vallásos híveket és elhallgattatni egyházainkat" – nehezményezte Trump még tavaly januárban. ‚Ez a választás nemzetünk fennmaradásáról szól. Nem fogjuk engedni a szélsőbaloldalnak, hogy a hithű amerikaiakat sanyargassák” – tette hozzá.
Rosenberg országos felmérése során az, aki kritikával illette az elnököt, elsősorban jellembeli problémákról beszélt. A koronavírus félrekezelése, felzaklató bejegyzései a közösségi médiafelületeken, ízléstelen fellépése az első vitában, valamint a kaotikus és fárasztó kormányzási stílusa mind olyan precedensek voltak, amiket a kritikus hangok felemlegettek. Ennek eredményeképp a kutatónak több evangéliumi keresztény is úgy nyilatkozott, hogy tartózkodik vagy Bidenre szavaz november elején. A veszély tehát nem abban rejlett, hogy az evangéliumiak tömegesen átpártolnak a demokrata oldalra, hanem abban, hogy abból az elsöprő 2016-os többségből néhányan ezúttal távul maradnak a szavazástól. „Az a probléma, hogy Trumpnak legalább 81 százalékon vagy afölött kell mozognia ahhoz, hogy újraválasszák. Egy apró elcsúszás és lőttek a második ciklusának. Joe Biden pedig lesben áll, hogy pár százalékot elcsípjen az év végére kialakuló viharos közhangulatot kihasználva” – jósolta még korábban David Brody politikai elemző.
2019 decemberében a Christianity Today keresztény magazin szerkesztői nyíltan követelték Trump elmozdítását a Fehér Házból. A lap alapítójának unokája, Jerushah Duford, egyébként létre is hozott egy mozgalmat, mely az „Életpárti Evangélikusok Bidenért” nevet kapta. „Nem tudom, hogy a közösségünk játszott-e bármilyen szerepet a választás kimenetelében, de nem is ez volt egyetlen célunk. Hangot kívántunk adni azon emberek számára, akik nem érezték magukénak az evangéliumi keresztény vezetők elköteleződését a jelenlegi adminisztráció mellett, s megfordult az egyháztól való elfordulás a fejükben” – fejtette ki Duford.
A cikkíró megerősíti, hogy a vallási tradíciók elhagyása valóban jól érzékelhető jelenség az Egyesült Államokban: fokozatosan nő azon választópolgárok száma – főleg a fiatal felnőtt generáció körében –, akik vallási hovatartozásról nem tudnak beszámolni. A fehér liberálisok fele nem vallásos, míg a jobboldali tábor továbbra is erősen az – jelenti ki Burge. Ennek tükrében kiemeli továbbá, hogy „a republikánusok legfőbb feladata az volna, hogy a nem vallásos, libertariánus fiatalok egy részét megnyerjék maguknak úgy, hogy a keresztény bázisuk elégedettségét fenntartsák; máskülönben igencsak sivár jövő elé nézhetnek a politikai versengésben.”
Szemlézte: Irlanda Balázs
