Az Európai Parlamentben bevett szokás, hogy országspecifikus csoportokat hoznak létre. E csoportok célja, hogy elősegítse és növelje az EU és az adott ország közötti bizalmat és partnerséget. Ilyen érdekcsoportok promótálják például az EU-Tajvan vagy az EU-Egyesült Arab Emirátusok közötti együttműködést.

Az utóbbi években azonban megjelent egy Kína-EU csoport is. „A kínai csoport nagyobb potenciált és ambíciót mutatott, mint a többi ilyen típusú csoportosulás” – írja Laurens Cerulus a Politico európai kiadásának hasábjain.

A Kína-barát csoport elnöke, a konzervatív cseh politikus Jan Zahradil. Zahradil korábban az Európai Parlament nemzetközi kereskedelemmel foglalkozó bizottságának az alelnöke volt: „Mint ilyen, képes volt mérlegelni az EU kereskedelmi döntéseit, és hozzáférést kaphatott az Európai Bizottság érzékeny tárgyalási dokumentumaihoz”.

A csoport korábbi titkára a kínai Gai Lin volt, aki több EU-s döntéshozónak szervezte meg a pekingi és más kínai útjait a közelmúltban. Személye azért kiemelendő a szerző szerint, mert Lin erősen be van ágyazódva Kína puha hatalmi hálózatába. A csoport az évek során egyre több kritikát kap. Azzal vádolják őket a szerző szerint, hogy Peking érdekeit próbálják minél jobban érvényesíteni az európai politikában.

Több think-tank és EP képviselő szerint a csoport jelenleg is azon dolgozik, hogy előnyösebb helyzetbe juttassa Pekinget a jelenleg is zajló EU-Kína kereskedelmi tárgyalásokon. A Politico megkeresésére Zahradil tagadta az ellene felhozott vádakat, miszerint érzékeny dokumentumokat juttatna el a pekingi tárgyaló félnek: „Nincs hozzáférésem semmilyen minősített vagy bizalmas információhoz a témában, a nyílt forrásokon és az Európai Parlament nyilvánosan hozzáférhető anyagain kívül”.

A szerző szerint a vészharangok azonban már konganak az uniós intézményekben. Raphaël Glucksmann francia szociáldemokrata politikus, az Európai Parlament külső beavatkozásokkal foglalkozó bizottságának elnöke szerint igenis vannak olyan szereplők, akik be akarnak avatkozni az európai döntéshozatalokba és demokratikus folyamatokba: „Olyan fenyegetésekről van szó, amelyek az intézményekben és a Parlamenten belül vannak”.

Egy magát meg nem nevezni kívánó forrás szerint Zahradil csoportja komolyan sérti az Unió érdekeit, és különösen aggasztó a munkájuk, hiszen az elnöküknek közvetlen ráhatása van a nemzetközi kereskedelmi kérdésekre. Más források is megerősítik e aggályokat, de kiemelik, hogy e csoport csak egy a sok eszköz közül, amin keresztül Peking nyomást gyakorol és befolyást próbál szerezni Brüsszelben.

A szerző azt is kiemeli, hogy az utóbbi időben több magasrangú Uniós diplomata ellen is eljárás indult kémkedési vádakkal.

A szerző ezután részletesebben is foglalkozik a Kína-barát csoport történetével. Magát a csoportot egy brit konzervatív politikus, Nirj Deva indította el 2006-ban. Zahradil 2019 vette át a csoport vezetését. Az elnök elmondása szerint jelenleg 15 képviselő a tagja több mint 10 országból s ezen tagok ideológiája lefedik az európai politikai spektrum teljességét.

A szerző szerint a csoport sokkal aktívabb mint a többi hozzá hasonló. 14 év alatt 15 kínai utat szerveztek meg a tagoknak. Ezen utazások között volt például a 2008-as pekingi olimpia meglátogatása vagy a 2019-es Egy út Egy övezet Fórumon való részvétel. E látogatások mellett folyamatosak voltak a magas szintű politikai találkozók és megbeszélések is. A szerző kiemeli, hogy ezen kínai utazásokat és a velük járó költségeket legtöbbször a kínai állam és a Kínai Kommunista Párt szervezte és fizette.

Ezen látogatások és találkozók azonban sok Uniós döntéshozót aggasztanak, kiváltképpen a hivatalosan is kínai kapcsolatokért felelős Európai Parlament csoport tagjait. A parlament Kína-delegációja arra panaszkodik, hogy az érdekcsoport többször is keresztbe tett a hivatalos kapcsolattartásért felelős csoportnak: „Az EU-Kína baráti társaság mindig zavartságot okozott, amióta csak emlékszem” – mondta Reinhard Bütikofer, az EU egyik kiemelkedő német törvényhozója, a Kína-delegáció elnöke.

E baráti csoportokat „egy külföldi kormány indítja útnak és az adott külföldi kormány ilyen vagy olyan módon támogatja azt, valamint olyan embereket gyűjtenek össze, akik barátságosak az adott kormány felé” – mondta. Zahradil szerint a csoportja azonban érzékeny vagy nagyobb horderejű témákat nem érint a kínai tárgyalásai során. Szerinte az érdekcsoport tiszteletben tartja az Unió érdekeit.

A szerző részletesebben foglalkozik a már korábban említett titkárral, Gai Linnel is. A cseh Sinopsis think-tank szerint Gai tagsága és munkája közvetlen összeköttetést jelent az érdekcsoport, valamint a Kínai Kommunista Párt között. Gai személy szerint azonban nem így látja ezt, s szerinte az általa betöltött tisztség csak egy tiszteletbeli pozíció volt, amivel nem járt semmiféle felelősség sem.

A kutatók és szakértők szerint a Zahradil által vezetett csoport azon dolgozik, hogy a KKP elérje a kitűzött céljait. Éppen ezért többek között a belga titkosszolgálat is figyelemmel kíséri ezen csoportok tevékenységét Brüsszelben. Egy 2017-18-as jelentés szerint több kínai érdekcsoport és kezdeményezés is elindult Belgiumban. Ezen kezdeményezések azon dolgoznak, hogy információkat szerezzenek az uniós döntéshozatalról. Végső céljuk az, hogy az uniós intézmények Kína-barát politikát folytassanak.

„Az ilyen aggodalmak ellenére az Európai Parlament soha nem járt el határozottan az EU – Kína barátsági csoport befolyásának visszaszorítása érdekében, amely Zahradil alatt befolyást nyert”.

A szerző szerint a Zahradil által és más hasonló csoportok tevékenysége az Európai Parlament „vakfoltjában” van. 2018-ban több döntéshozó is figyelmeztette már az intézményt e csoportok befolyásának növekedésére. A szerző viszont kiemeli, hogy a Parlament 2019-ben elfogadott egy indítványt, aminek értelmében az ilyen csoportoknak közzé kell tenniük támogatóinak a listáját. A probléma azonban nem itt van a szerző szerint. Ezen csoportosulások sokszor informálisak, azaz nincs konkrét intézményi keretünk sem.

Zahradil csoportjának többek között nincs bankszámlája vagy meghatározott költségvetése sem. A szerző szerint az is aggályos, hogy e csoportok gyakran nem teszik közzé a külföldi kormányoktól kapott ajándékokat sem.

Szemlézte: Lukács Zoltán Marcell