2024. október 22. 07:00 - Danube Institute

Kuba visszament az időben 150 évet

Kubában október 18-a óta országos áramkimaradás van, miután az ország legnagyobb erőműve meghibásodott. Az ország kommunista kormánya bezáratta a nem létfontosságú állami intézeteket és az ipari dolgozók egy részét is munkabeszüntetésre késztetik. Mi állhat az áramkimaradás hátterében? Lesz tartós megoldás? 

shutterstock_1287052462.jpg

Az Észak-Amerikát sújtó szélsőséges időjárási körülmények az elmúlt pár hétben több tízmilliárd dollár kárt okoztak az Egyesült Államok déli partvidékén. Mindazonáltal, nemcsak az Egyesült Államok számára okozott fennakadást a hurrikánok sorozata, hanem a floridai partoktól alig 150 kilométerre lévő Kubában is.

Kubában a hurrikánok szerencsére nem okoztak akkora mértékű közvetlen kárt, mint északi szomszédjánál, viszont kisebb-nagyobb áramkimaradások és a súlyos esőzésből adódó földcsuszamlások, özönvizek így is előfordultak.

Kuba számára az igazi problémát a hajózási útvonalak ideiglenes járhatatlansága jelentette.

A kubai villamosenergia-termelés (és a mindennapi élet) elsődleges üzemanyaga a kőolaj, amelyet az ország önmagma nem termel eleget, tehát erőteljesen importra szorul. A nyersanyag tankerhajókon érkezik, vagyis érkezne, ha az időjárási körülmények engednék.

Ezt bonyolítja, hogy a kommunista vezetésű ország historikusan rossz kapcsolatokat ápol az USA-val, emiatt számos – még a hidegháború korából megmaradt – szankció sújtja. Donald Trump kormányzása alatt a Kubát célzó szankciók még tovább sokasodtak. Így Kuba számára a legfőbb kőolajkereskedő partner Venezuela, mellette még Oroszország és Mexikó exportál az országba olajat.

Venezuela viszont – a hosszantartó válságsorozatoknak köszönhetően – kevés kőolajat szállít az utóbbi időben, mindössze alig a felét annak, amit 2023-ban. Ráadásul az orosz és a mexikói szállítások is elapadtak.

A kubai villamosenergia-termelés több, mint 80%-a származik kőolajból, viszont az ország szükségletének csupán nagyjából negyedét fedezi a saját termelése.

A fennálló külkereskedelmi problémát súlyosbítja, hogy a kivetett szankciók miatt a szigetország már nagyon hosszú ideje nem képes az erőműveit megfelelően karbantartani. Az áramellátás koporsójába (október 18-án dél körül) az verte bele az utolsó szöget, amikor az Antonio Guiteras erőmű is meghibásodott és leállt.

Ekkor az egész országban megszakadt az áramellátás.

Kubában eddig is nagyon nehéz körülmények uralkodtak. Gyógyszer-, üzemanyag-, víz- és ételhiánytól is szenved a lakosság. Ennek részben az országot kormányzó kommunista gazdaságpolitika az oka – a fogyasztás szabályzásának castrói öröksége -, viszont az amerikai szankciók is nagyban hozzájárulnak.

Az országot kormányzó Miguel Diaz-Canel elnök az áramellátást sújtó problémákért az amerikai szankciókat tette felelőssé, valamint elismerte azt is, hogy az országban tomboló korrupció és az állami szektor hatékonytalansága is közrejátszott a villamoshálózat nem megfelelő karbantartásában.

Nem meglepő, hogy kubaiak százezrei menekülnek az országból és – ironikus módon – éppen az USA-ba emigrálnak a legtöbben, ahol az életszínvonal összehasonlíthatatlanul magasabb.

Kuba az elmúlt pár évben egyre több erőforrást fektetett a megújuló energiatermelésbe. Ennek jelenleg még csekély nyomai vannak,

viszont a napsütötte szigetország számára valóban érdemes lehet a megújuló energiaforrások kiaknázása. Az átállás költségei viszont erőteljesen ellenhatnak az ilyen jellegű törekvéseknek, pláne, ha éppen általános válság uralkodik.

Ennélfogva úgy gondolom, nem várható érdemi változás a kubai energetikában rövid-, illetve középtávon. A legvalószínűbb forgatókönyv szerint valahogyan kiküszöbölik – nagyjából egy-, másfél héten belül – az ellátási hiányt, viszont tartós megoldást nem fognak találni. Véleményem szerint hasonló híreket gyakran fogunk hallani a jövőben is.

Szemlézte: Lakatos Gergely

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon

komment
süti beállítások módosítása