Németország politikai ébredéséről értekezik Jeff Rathke, a Foreign Policy újságírója. A szerző kifejti, hogy hogyan változtatta meg a német kül-és pártpolitikát az Ukrajna elleni orosz agresszió.
Cikksorozatunk első részében a védelempolitikai kérdések kerültek szóba, most a gazdasági és pártpolitikai hatásokkal foglalkozunk.
A koronavírus-járvány és a gazdasági leállások okozta sokk még el sem múlt, amikor a közgazdászok várakozásánál sokkal hamarabb, 2021 közepén megugrott az infláció, és általánossá vált az azt kiváltó kínálati hiány.
Az orosz-ukrán háború kitörésére adott reakciókból jól látszik, milyen drámai fordulatot vett a berlini nagystratégia – fogalmaz a Foreign Policy hasábjain Jeff Rathke külpolitikai szakértő. Cikksorozatunk első részében a védelmi politikával kapcsolatos paradigmaváltást elemezzük.
Ukrajna orosz inváziója előtt pár nappal igen komoly politikai válság tört ki Spanyolországban, azon belül is az eddigi legnagyobb ellenzéki Spanyol Néppárton belül. A botrány szinte „teljeskörű”, hisz kémkedéstől kezdve korrupcióig minden megtalálható benne.
Miközben Európa teljes destabilizálásával fenyegető háború dúl Kelet-Európában, kérdéses, hogy az Egyesült Államok tud-e egyszerre Európában és a Csendes-óceán térségében is megfelelő katonai jelenlétet fenntartani. A RAND Corporation elemzői optimisták.
Európa egyik legfőbb jelenkori megoldandó problémája a migráció és a népesség számának csökkenése. A két folyamat szorosan összefügg, de különböző politikai értékek és érdekek húzódnak meg az érintett kérdésekben az Európai Unióban. A Batthyány Lajos Alapítvány, a PROKON Ifjúsági Szervezet és Politikatudományi Szakkollégium szervezésében a BLA|arena programsorozat keretében rendezték meg az „Európa demográfiai válsága” című eseményt.
Hogyan értelmezzük az orosz pszichét az ukrajnai háborús agresszió fényében? Charles Crawford saját blogján írt esszét az orosz lélek mélységeiről.
A Foreign Policy hasábjain elemzi Michele Barbero, hogy miért és hogyan nem tud (ismét) labdába rúgni a komplett baloldal a francia elnökválasztáson.
Hová fajulhat a Nyugat és Oroszország szembenállása? Matthew Nimetz a Quillette oldalán fejtette ki nézeteit az ukrán háború eddigi tanulságairól.
A Távol-Kelet egyik konfliktusa lassan eszkalálódik, ahogy a Kínai Népköztársaság légiereje megállás nélkül zaklatja a tajvani légvédelmet, hogy hosszú távon kifárassza azt - figyelmeztet a RAND elemzőcég.
Peking túlságosan érdekelt a kelet-európai békében ahhoz, hogy nyugodtan kövesse Oroszország agresszióját, noha a közös ellenség kovácsolta partnerség továbbra is megingathatatlannak tűnik. 
Nagy sajtónyilvánosság mellett vezényeltek csecsen legénységű harcoló alakulatokat az orosz erők a jelenleg Ukrajna ellen folyó invázió kijevi frontjára. De mi értelme van ennek a lépésnek, miért kell egy kaukázusi köztársaságból expedíciós erőket utaztatni a Dnyeperhez? A Foreign Policy vet fel néhány lehetséges választ.
A májusi elnökválasztás előzetes felméréseit az ország egykori autokrata vezetőjének fia, Marcos Ferdinand vezeti, aki a kampány során leszögezte: ha kell, katonai jelenléttel védelmezi saját felségvizeit a Dél-kínai-tengeren.
A Levada Központ reprezentatív felmérése február 22-én, tehát csak néhány tucat órával Ukrajna inváziójának elindítása előtt azt adta közzé, hogy az orosz válaszadók 36% úgy véli, egy háború Ukrajnával egy ’kevésbé reális szcenárió’.
A kanadai kamionosok január végén kezdtek el tiltakozni az ellen, hogy az Egyesült Államokból az oltatlan kanadai sofőröknek hazatértük után 14 napra kötelező karanténba kell vonulniuk, ráadásul oltatlan amerikai kollégáik be sem léphetnek az országba. Justin Trudeau, kanadai miniszterelnök megkérdőjelezhető és nem demokratikus módszerekkel kezeli a helyzetet. A The Economist cikke értékeli a miniszterelnök lépéseit.
A helyi tankerület vezetőjének és két további tagjának leszavazása arra enged következtetni, hogy még az Egyesült Államok legliberálisabb városában is túlzásba lehet vinni a progresszív törekvéseket.
Miközben az Oroszország és Ukrajna közötti háború katasztrofális következményekkel járhat Európa szempontjából, a Nyugatnak számos lehetősége van, amellyel egy ilyen konfliktust kezelve biztonságosabbá teheti a világot a fegyverzaj elcsitultával - hívja fel a figyelmet a Foreign Policy. 
A görög-amerikai kapcsolatok nem mindig voltak túl rózsásak vagy épp barátságosak. Az utóbbi időben azonban jelentősen javult a két ország viszonya. A kérdéssel és a javulást kiváltó okokkal Nektaria Stamouli, a Politico európai kiadásának hasábjain megjelent cikke alapján foglalkozunk.
Az ukrán válság alatt az öreg kontinens ismét Amerika védernyője alá menekült, s ez jelzi, hogy Washingtonnal még jó ideig számolni kell - írja a The Atlantic. Azonban ez az állapot nem tarthat a végtelenségig.
Ahogy közeledünk a francia elnökválasztás első fordulójához, úgy a jelöltek is igyekeznek minél jobban magukra vonni a választók és a média figyelmét. A balliberális Politico európai kiadása ezúttal a Republikánusok elnökjelöltjének a szavaira kapta fel a vizet, amelyek elsősorban Berlin és Brüsszel ellen szólnak.
Magyarics Tamás diplomata, Amerika-szakértő, az ELTE tanára "Új világrend küszöbén? Biden első éve – és a hogyan tovább" címmel tartott előadást a BLA|globus Kül- és Biztonságpolitikai Szalon programsorozatának rendezésében. Az esemény fő kérdése az volt, hogy az eddig megszokott világot rendező politikai elvek hogyan változnak a közeljövőben? Vajon Joe Biden, az Amerikai Egyesült Államok jelenlegi elnöke képes-e az amerikai társadalmat egységessé és erőssé tenni, maradandót alkotni a geopolitikai térben?
Argentína is belépett a kínai „Egy Övezet, Egy Út” kezdeményezésbe, ezzel újabb diplomáciai sikert hozva a távol-keleti országnak az Egyesült Államokkal való vetélkedésben - adja hírül a The Diplomat. 
A második részben feszegetett szakpolitikai elképzelések tekintélyes támogatói bázissal bírnak, mégsem gördülékeny előttük az út.
A Spectator munkatársa furcsának tartja azt a szabályt, amely megakadályozhatja Marine Le Pen és Eric Zemmour indulását a néhány hét múlva esedékes elnökválasztáson.
Miután a tálibok átvették a hatalmat Afganisztánban, Amerika azonnal súlyos szankciókat vetett ki az országra, így a nemzeti bank Amerikában tárolt vagyonrészére is. Ennek a sorsáról hozott friss elnöki döntést véleményezte a National Interest.
Az európai jobboldali, szuverenista erők és pártok nemrég ismét találkoztak, ezúttal Madridban a spanyol Vox meghívására. A résztvevő pártok között volt a Fidesz és a lengyel kormánypárt, a PiS is. A tárgyalások azonban nem az eredményük miatt váltottak ki igen komoly médiavisszhangot Romániában, hanem a nyíltan magyarellenes AUR (Románok Egyesüléséért Szövetség - Alianța pentru Unirea Românilor) hazugságai és botrányai miatt.
Kép forrása: Facebook
Cikksorozatunk első részében James B. Meigs összefoglalója alapján azt feszegettük, hogy az amerikai jobboldalnak mennyire és milyen keretek között szükséges felkarolnia a klímavédelem kérdését. A City Journalben megjelent terjedelmes írás azonban nemcsak a problémát nevezi meg, hanem konkrét szakpolitikai intézkedéseket is kilátásba helyez.
A Joe Rogan Experience a világ legnagyobb podcastja, havi több mint 200 millió megtekintéssel (epizódonként nagyjából 11 millió hallgató). A mára már több száz részből álló műsor közszereplőkkel, sztárokkal és tudósokkal való beszélgetésekből áll és egyik célja, hogy nyíltan beszéljenek olyan témákról, amelyek a tradicionális médiában csak felületesen elérhetőek.
Moszkva egyik legfontosabb ütőkártyája az öreg kontinenssel szemben az a hatalmas mennyiségű gáz, amelyet az orosz vezetékek nyugatra juttatnak. Egyelőre csak az amerikai és katari cseppfolyós gázszállítmányok jelentenek drága és korlátozott alternatívát. De lehetséges-e, hogy Európa újabb, közelebbi gázforrásokhoz jut? A National Interest ad hírt egy érdekes török külpolitikai manőverről.
Erdogan török elnök aktívan részt vesz az orosz-ukrán konfliktus körüli diplomáciai manőverekben. Mint láttuk egy korábbi cikkben, komolyan támogatja Ukrajna hadseregét új fejlesztésű drónok eladásával, miközben az oroszokkal is viszonylag jól együttműködik a fegyverkereskedelemben és Szíria kérdésében. Legújabban is egy orosz-nyugati szembenállást kihasználó kérdésben húzott nagyot. Bejelentette, hogy
Törökország elvben hajlandó lenne segíteni abban, hogy az Izrael partjainak közelében kitermelt földgáz eljuthasson Európába, ezzel is növelve a kontinens energiabiztonságát.
Ankarának a török gazdaság mostani mélyrepülése miatt nagy szüksége van arra, hogy nyisson a külvilágnak az elmúlt években már-már elvesztett jóindulata felé. A legújabb manőverrel egyszerre tenne gesztust Izrael és Európa felé. A zsidó állammal a palesztin kérdés miatt nem túlságosan jó a kapcsolat, Jeruzsálem pedig a közelmúltban Görögország és Franciaország felé közeledett az Égei-tengeren kialakult feszült légkörben. Lehetséges, hogy Ankara most megpróbálja ezzel a sajátos manőverrel normalizálni a kapcsolatokat.
Izraelnek valóban jelentékeny mennyiségű földgáz tartalékai vannak partjai közelében, amelyek az elmúlt 10 évben lettek igazán kiaknázva.
Újabban Libanonnak és Jordániának is szállít már fűtőanyagot, ráadásul Szírián keresztül. Ez az üzletet pedig Szíria helyzetének megfelelően orosz beleegyezéssel hozták tető alá. Erdogan elnök ezzel a manőverrel próbálja magához csábítani az izraeli eladókat, nehogy még jobban Oroszország felé közeledjen a kérdésben Jeruzsálem.
Ha a komoly izraeli gáztartalékokat és Európát össze lehetne kötni, jelentősen enyhülne az orosz diplomácia nyomása az energiaellátással kapcsolatosan. Ez azt is jelentené, hogy az Oroszországgal kiegyezésre törekvő Németország pozíciói gyengülnének a nyugati szövetségen belül. Orosz és német nyomásra a tervvel kapcsolatosan tehát lehet számítani.
Ha Törökország esetleg tartósabban nyugati és ukrán-barát irányba fordul, valószínű, hogy nemcsak egyszeri felvetésként tartja meg a tervet, hanem komolyan törekszik majd a megvalósítására.
Kérdéses, hogy Franciaország és az Egyesült Államok mit szól majd ehhez. Párizs a görögök oldalán foglalt állást az égei konfliktusban, de számot kell vetnie azzal, hogy hosszú távon Ankara az erősebb a két fél közül, és katonailag is egyre nagyobb a fölénye. Vajon jó szemmel nézik majd Ankara megerősödését, ha ez a Nyugathoz való közeledést jelenti, vagy inkább kiütnék ezeket az új lehetőségeket a törökök kezéből? Annyi biztos, hogy az ukrán konfliktusnak mostantól megvan a maga sajátos, földközi-tengeri szála is, amely a továbbiakban, ha valóban komolyra fordul, meghatározó lehet a török-orosz-izraeli-nyugati diplomáciai játszmákban.
Az ukrán válsággal kapcsolatos további cikkeinket itt találod.
Szemlézte: Farkas Dániel
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon!
A klímaváltozás veszélyéinek belátása lassacskán felülemelkedik a pártpolitikán, ezért egyre több republikánus aktivista és döntéshozó érzi úgy, hogy politikailag racionális volna egy saját ideológiai megfontolások alapján kialakított, piaci alapú alternatívát kínálni a grandiózus baloldali tervekkel szemben. A témát James B. Meigs járta körül a City Journal magazinban. 