Németország politikai ébredéséről értekezik Jeff Rathke, a Foreign Policy újságírója. A szerző kifejti, hogy hogyan változtatta meg a német kül-és pártpolitikát az Ukrajna elleni orosz agresszió. 
Cikksorozatunk első részében a védelempolitikai kérdések kerültek szóba, most a gazdasági és pártpolitikai hatásokkal foglalkozunk.

A lap kiemeli, hogy Berlin Moszkvával szembeni nyílt konfrontációját megelőzte az, hogy végül (utolsóként) a német kormány is belement abba, hogy egyes bankokat lekapcsoljanak a SWIFT rendszerről, valamint hogy Németország fegyvereket szállítson Ukrajnának. Az utóbbi igazi tabunak számított eddig, s maguk az ukránok is többször felháborodtak, hogy a berlini baloldali-zöld vezetés az orosz fenyegetések ellenére is megtagadta a fegyvereket tőlük.

A legfontosabb lépés mind közül azonban valószínűleg az Északi Áramlat 2 nevű gázvezeték üzembe helyezésének felfüggesztése volt.

Németország és Oroszország gazdasági kapcsolatai igencsak élénkek voltak az elmúlt évtizedekben, s ahogy arról minduntalan hallani lehet, a gázellátást illetően előbbi rendkívül kiszolgáltatott az utóbbinak. Ebben kevés mozgástere van Németországnak, mivel az orosz gázt nem képes egyik pillanatról a másikra pótolni. A kormányfő mindazonáltal két új LNG-terminál megépítését lengette be, miután az Északi Áramlat 2 csővezeték üzembe helyezését korábban felfüggesztették. Habár az energiahordozónak a klímaváltozás elleni harcban közepes távon, áthidaló megoldásként komoly szerep juthat, a Moszkvával szemben eddig is keményebb álláspontot képviselő helyi zöldek az orosz agresszió kapcsán a megújuló energia és az ahhoz köthető infrastruktúra kiemelkedő fontosságát próbálják igazolni.

A szerző a felsorolt lépésekből arra következtet, hogy a német külpolitika bő egy hétvége alatt alapjaiban, szinte forradalmi módon megváltozott.

Erre utal Annalena Baerbock zöldpárti külügyminiszter Twitter bejegyzése is, amelyben arra hívta fel a figyelmet, hogy új alapokra kell helyezni a német külpolitikát.

We need to redraw the foundations of our foreign policy. No one can stay neutral if the choice is between #war and #peace, between an aggressor and children hiding from bombs in subway tunnels. - Foreign Minister @ABaerbock at the #Bundestag 1/3 pic.twitter.com/xGcoR3uHhc

— GermanForeignOffice (@GermanyDiplo) February 27, 2022

Berlin tehát megerősítette vezető szerepét Európában és elhatárolta magát Moszkvától. A fentebbi lépéseknek ugyanakkor a pártpolitikára is igen erős hatásai lehetnek. A kormányzó szocdem SPD-t sokan (joggal) vádolták már korábban is, hogy igen jó kapcsolatokat ápol Putyinnal és a Kreml-lel. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy korábbi kancellárjuk Gerhard Schröder több orosz állami energetikai vállalatban is vezető szerepet tölt be, s igen komoly összegeket kap lobbizásért Moszkvától. A lap szerint a külpolitikai irányváltás lehetőség lesz Scholz-nak arra, hogy „leszámoljon” pártja Moszkva-barát politikusaival. A szerző ugyanakkor figyelmeztet, hogy az orosz függőség csökkentéséért a kormány komoly árat fizethet (energiahiány, infláció), amelyet az ellenzéki erők akár ki is aknázhatnak a jövőben.

Kíváncsi vagy, hogyan eszkalálódott az orosz-ukrán konfliktus? A témával kapcsolatos összes cikkünket itt találod.

Szemlézte: Lukács Zoltán Marcell és Irlanda Balázs

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon!