A klímaváltozás veszélyéinek belátása lassacskán felülemelkedik a pártpolitikán, ezért egyre több republikánus aktivista és döntéshozó érzi úgy, hogy politikailag racionális volna egy saját ideológiai megfontolások alapján kialakított, piaci alapú alternatívát kínálni a grandiózus baloldali tervekkel szemben. A témát James B. Meigs járta körül a City Journal magazinban. 

A klímavédelem ügyét illetően az amerikai politikában látszólag le vannak osztva a lapok a két nagy párt között. A Republikánus Pártra a klímaváltozás súlyosságának degradálójaként és a zöld lépések ellenzőjeként tekintenek, míg a Demokrata Párt főáramába elég stabilan beágyazódott a környezetszennyezés csökkentését hangsúlyozó retorika és programterv. Az utóbbi években ugyanakkor a klímaaktivista mozgolódás erősödni kezdett az amerikai jobboldalon, amely több okból is érthetőnek tűnik. Ezeken zongorázott végig a City Journal munkatársa, James B. Meigs.

Nézzük először a mozgolódást! Mint azt a szerző felidézi, tavaly júniusban Miamiban megtartotta első gyűlését az Amerikai Természetvédelmi Koalíció (American Conservation Coalition, ACC), ami egy jobboldali kötődésű nonprofit szervezet. A körülbelül kétszáz fős rendezvényen Benji Backer alapító a következőképp buzdított:

A konzervatívok visszakövetelik helyüket a környezetvédelem asztalánál.

Az aktivisták szervezkedését aligha lehet félvárról venni, hiszen az eseményen tiszteletét tette többek között Carlos Gimenez kongresszusi képviselő és a Miami 43. polgármestereként szolgáló Francis Suarez is.

Meigs állítása szerint az ACC nem az egyedüli klímavédelmi mozgalom, amely felemelkedőben van a jobboldalon. Fontos megemlíteni, hogy a szervezet aktivistái nem a nagyszabású baloldali klímavédelmi elképzeléseket bújtatják mérsékeltebb köntösbe és adják el saját ötletükként, hanem egészen más megközelítéssel szeretnének alternatívát kínálni a javarészt demokraták uralta kérdésben. Ezt úgy kell érteni, hogy

az alapvetően demokraták által szorgalmazott (nemcsak a klímapolitikában, hanem egyébként is) fokozottabb állami beavatkozást, szabályozást és csillagászati összegű adófizetői pénzeket igénylő intézkedések helyett az amerikai jobboldalra jellemző piacalapú, az állam szerepét mérséklő megfontolás mentén igyekeznek előrukkolni saját környezetvédelmi programjukkal.

Az aktivistákon túl a republikánus döntéshozók körében is egyre inkább teret nyer a gondolat, mely szerint a számukra elfogadhatatlan, politikai vetélytársaik által erőltetett zöld reformjavaslatokra nem csupán a tiltakozás és a probléma felfújásának vádja, hanem sokkal inkább egy versenyképes alternatíva megteremtése kell, hogy legyen a válasz. A szerző megállapítja, hogy a Kongresszusban látványos eredmények könyvelhetők el e téren; a Képviselőházban például létrejött egy jelenleg több mint 70 fős konzervatív klímavédelmi munkacsoport, a Szenátusban pedig jelentős kétpárti támogatással szavaztak meg egy olyan törvényt, amely a károsanyag-kibocsátás csökkentésére ösztönöz, miközben támogatja a kisvállalkozókat.

Végül érdemes kitérni arra, hogy milyen politikai érdekek fűződnek ahhoz, hogy a republikánusok felkarolják az ügyet. Mint arra a cikk írója visszaemlékszik, néhány éve még jónéhány konzervatív politikus belebukott a klímavédelem hajszolásába, a jelenlegi tendenciák azonban arra engednek következtetni, hogy a probléma elhanyagolása nagyobb politikai kockázattal járhat, mint annak észszerű kezelése vagy legalább az arra való szándék.

A klímaváltozás hangsúlyának kérdése ugyanis már jóval inkább kor alapján osztja meg az amerikai társadalmat, mintsem pártpolitikai hovatartozás alapján

(habár ez utóbbi továbbra is megfigyelhető). A cikk szerint legalábbis sokatmondó, hogy míg felmérések szerint a 39 év alatti republikánus szavazók több mint háromnegyede komoly fenyegetésnek tartja az éghajlatváltozást, addig a 40 év felettieknek már csak a fele gondolkodik hasonlóképpen. A szerző által megszólaltatott aktivisták úgy vélik: az is árulkodó, hogy a 2020-as választáson a fiatalokat jobban megnyerte a demokrata kampány.

Tehát a politikai versengésben figyelmen kívül hagyhatatlan demográfiai tendenciák is azt sugallják, hogy a Republikánus Pártnak fel kell karolnia az ügyet és ki kell dolgoznia egy, a saját ideológiai kereteibe beleillő programtervet.

Hogy ebbe pontosan milyen intézkedések tartozhatnak bele, az kiderül a cikksorozat következő részéből.

Szemlézte: Irlanda Balázs

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon!