Az ukrajnai háború bebizonyította, hogy a pilóta nélküli, távirányított repülőeszközök számtalan téren változtatják meg a háború menetét. Egy nagyon fontos folyamat az ellenség védelmi rendszereinek fizikai és gazdasági túlterhelése. A küzdelem azonban nem egyoldalú, és északkeleti szomszédunk az ellenszereknek is tesztpályája lesz majd.
Mint arról korábban is írtunk, Oroszország és Ukrajna egyaránt nagy számban használ drónokat felderítésre és megfigyelésre a harctér fölött. Az oroszok a Lancet, az ukránok az amerikai Switchblade „öngyilkos drónokat” is használják, egyelőre az oroszok számra több a siker. Az oroszok ezen kívül sajátos cirkálórakétaként is használják Irán Shahed-2 drónjait. A kis megfigyelő drónok a hatékonyságot is javítják, hiszen nehéz felfedezni és eltalálni őket. Azonban így is rengeteg vész el belőlük,
gyakorlatilag olyan fogyóeszközök a drónok, mint a lőszer (nyilván sokkal kisebb mennyiségben).
A Shahed-2 drónok egyértelműen azzal tűnnek ki, hogy rengeteg van belőlük, így alkalmasak az ukrán légvédelem túlterhelésére. Mindkettőnek megvan az a hatása, hogy egyszerűen és kezelőik számára veszélytelenül alkalmazhatóak, és alapvetően olcsók. A kis drónoknál ez nem is túlságosan kérdés – egészen egyszerűen kicsi, kereskedelmi forgalomban is egyszerűen kapható eszközökről van szó. Az iráni Shahed-2 dizájnja pedig nagyon egyszerű, olcsó anyagokból van megépítve, és a motorja is egy teljesen közönséges, kereskedelmi forgalomban kapható belső égésű motor.
Ezzel szemben a tőlük való védelmet biztosító fegyverek meglehetősen komplexek lehetnek. Az ukrán és az orosz haderőnél (na és persze a fejlett világban mindenhol) a csapat- és a stratégiai légvédelem is nagyobb radarberendezésekkel és légvédelmi rakétakilövők rendszerével dolgozik. Nem is kérdés, hogy a kisebb drónok ellen nem megfelelőek a rakéták. A Shahed-2 kategóriája ellen ugyan működnek, de itt egy hosszabb távú probléma merül fel – a gazdasági kimerülés.
Ha egy ellenfél képes egy adott összegből adott mennyiségű drónt bevetni, ellenfele ugyanabból az összegből jóval kevesebb rakétát lesz képes ellene állítani.
Egy mennyiségnyi olcsó drón ellen jóval drágábban kell hasonló mennyiség elhárítására képes rakétákat és elhárító berendezéseket vásárolni.
Persze a megoldás keresése folyamatos. Olyan egyszerű megoldások is akadnak – amelyek később tetszőlegesen hasznosíthatóak – mint a légvédelmi géppuskaállások telepítése objektumvédelemre, vagy kisebb (Lancet, Switchblade) drónoknál fémhálók kifeszítése a megvédendő eszközök fölött.
Az amerikaiak – mint a csúcstechnológia szerelmesei – máris a legmagasabb technológiákban gondolkoznak.
A L3Harris cég januárban kapott megrendelést a Pentagontól, hogy Ukrajnába szállítsa VAMPIRE nevű (a nagybetűs írásmód abból következik, hogy ez egy nagyon komplex leírásból alkotott betűszó, nem vérszívót jelöl angol nyelven) rendszerét, amely szintén egy kisebb lőtávolságokra alkalmas, de – ahogy a cég külön hangsúlyozza – nagyon olcsó és egyszerű, de mégis precíziós rendszer. Az egész berendezés egy pick-up terepjáróra szerelhető, infravörös rendszer segítségével méri be a célját és lézervezérlésű rakétákkal pusztítja el. A nagyobb pusztítás érdekében a rakéta – aminek megint csak olcsóságát hangsúlyozzák – nem telitalálatot keres, hanem a célpont közelében robban fel, egész felhőt alkotva repeszekből.
Ha be is bizonyosodik a VAMPIRE alkalmazhatósága, az újabb kérdés, hogy mennyire válhat ez a rendszer alapjává nagy tömegben gyártott, megfizethető drónelhárító rendszereknek. Minthogy a probléma gyakran egészen egyszerűen az, hogy a drónok olcsóbban gyárthatóak, mint az őket elhárító eszközök, fontos, hogy a VAMPIRE megtörje ezt az egyenletet. A következő hónapokban nagyon fontos figyelni ennek és hasonló rendszereknek ukrajnai sorsát, hogy új részleteket ismerhessünk meg a jövő haditechnikai fejlesztéseinek irányaiból.
Kíváncsi vagy, hogyan eszkalálódott az orosz-ukrán konfliktus? A témával kapcsolatos összes cikkünket itt találod.
Szemlézte: Farkas Dániel
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon