Amerikában a hagyományos értelemben vett vallás még soha nem volt kitéve ilyen mértékű támadásnak, mint manapság, csakúgy, mint a vallási alapokon nyugvó intézmények, melyeket az „LMBTQ-jogok védelme” címszó alatt próbál aláásni a woke-ideológia.
Rob Jenkins, a Georgia állambeli Perimter College egyetemi adjunktusa szerint komoly támadás ér nap mint nap számos, vallási alapokon nyugvó oktatási intézményt – főiskolákat és egyetemeket egyaránt -, ugyanakkor egyaránt vannak kitéve fokozott nyomásgyakorlásnak is, elsősorban amiatt, hogy ők is a „progresszivitás” útjára lépjenek, eldobva így alapvető elveiket és értékrendjüket.
Sőt, a Biden-adminisztráció tavaly májusban bejelentette, nyomozást indít hat keresztény oktatási intézmény ellen, mivel – szerinte – azok megsértették LMBTQ közösséghez tartozó diákjaik alapvető jogait, illetve hátrányosan diszkriminálták őket nemi orientációjuk miatt. A nyomozások még ma is folynak.
Mindezek fényében Jenkins jogosan teszi fel a kérdést: hogyan tud egy vallásos intézmény túlélni, fennmaradni ilyen ellenséges környezetben? Vajon elesik a woke elleni küzdelemben, vagy elveit eldobva folytatja tovább tevékenységét? A szerző szerint az egyetemek többsége idővel az utóbbit választja – ami a baloldal fő célja lenne. Ugyanakkor a vallásos intézmények számos olyan lépés meghozatala mellett dönthetnek, amely ha meg nem is gátolja, de lelassítja a „progresszivitás” folyamatát.
Jenkins szerint a legelső ilyen a kompromisszumkötés elutasítása lenne az oktatási intézmények részéről. A szerző úgy véli, ha az egyetemek továbbra is eredeti rendeltetésükkel összhangban kívánnak működni, semmilyen megalkuvást nem szabad elfogadniuk, hiszen ezáltal fokozatosan távolodnának keresztény mivoltjuktól, legvégül pedig identitásukat is elveszítenék. Így járt például a nagyobb egyetemek közül a Harvard és a Yale is,
sok oktatási intézmény pedig csak névlegesen hordja a keresztény jelzőt, azonban ez mentalitásából már rég kiveszett.
A Seattle Pacific University a Jenkins által javasolt irányba indult el: szabályrendszerében megfogalmazta, az egyetem nem tolerál olyan „szexuális viselkedéseket, melyek az intézmény, illetve a Biblia tanaival ellentétesek, beleértve az élettársi együttélést, illetve a házasságon kívüli, valamint azonos neműek között létesített szexuális kapcsolatokat.” A rendelkezések végül feljelentésbe torkollottak: egy 16 főből álló alumni-csoport homofóbiával, illetve a fehér keresztény ember felsőbbrendűségének hirdetésével vádolta meg a vezetőséget.
A második lépés a költségvetés újragondolása. Jenkins szerint az egykoron vallási intézmények eredeti bevételi forrásaiktól eltávolodva mindinkább a kormányra támaszkodtak, ahhoz pedig, hogy a pénzösszegek ténylegesen a célintézménybe érkezzenek, számos szigorú követelménynek kell eleget tenni. A többi között az egyenlőség terén is, valamint be kell szüntetni minden mértékű megkülönböztetést (ez alatt az LMBTQ közösségeket érti). A források elvesztése pedig kellően nagy fenyegetés ahhoz, hogy a szóban forgó intézmények sok dolog felett szemet hunyjanak. Jenkins szerint
az egyedüli megoldást a saját finanszírozási forma kialakítása jelentené, amely elsősorban magánadományokra épül, illetve azok segítségével oldja meg az iskolák költségvetését.
A szerző szerint a legtöbb egyetem egyik legfőbb problémája az, hogy „két urat szolgáltak” egyszerre: megpróbálták megőrizni vallási mivoltjukat, ugyanakkor pedig meghajoltak a woke-ideológia előtt azért, hogy pénzhez jussanak. Jenkins hozzáteszi: az intézményeknek elsősorban azt kell mérlegelniük, a pozíciójuk vagy a nézeteik a fontosabbak. Ha az előbbi, akkor a jövőben csak névlegesen, és nem morálisan lesznek keresztény egyetemek. Ha pedig az utóbbi, hosszú utat kell majd bejárniuk, azonban sikerülni fog megőrizni hitüket és identitásukat egyaránt.
Szemlézte: Nyilas Sára
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
