A középkori Egyház egy közös nyelv, vallás és egyetemi rendszer mentén egyesítette Európa nagy részét. Ma az Európai Unió működik hasonlóképpen, egy Európai Egyesült Államok létrehozásán ügyködve − írja Ryan Shinkel az Ethika Politikán.

Európa országai közül jelenleg Olaszország partjait éri a legnagyobb bevándorlási hullám, a kormány pedig a migránsok befogadása mellett döntött. Ez viszont súlyos terhet ró az országra, amit az olasz nép nagy része nem néz jó szemmel.  Erről és hasonlóan nagyszabású intézkedésekről, valamint a bevándorlókat megillető jogokról ír részletesen Nicholas Farrell a Spectator oldalán.

Több mint fél évszázaddal a második világháború vége és az európai integráció kezdete után a nemzeti határok továbbra is fontos szerepet játszanak a kontinensen. George Friedman a Stratfor honlapján megjelent írásában három válságot elemez napjaink Európájából. Igaz, hogy a három válság nagyon is különböző, de szerinte mindegyik az európai határokról szól, arról, hogy ezek a határok mit jelentenek és ki ellenőrzi őket.

A második világháború óta az Egyesült Államok nemzetközi fölénye nem csak gazdasági fejlettségének, katonai felszereltségének, hanem szellemi tőkéjének, azaz a felkészült szakembereknek is köszönhető volt. Charles King szerint ez napjainkban, a nemzetközi tanulmányok képzés hanyatlásával megváltozni látszik. Az okok között van a csökkenő pénzügyi támogatás, a nemzetbiztonságnak mindent alárendelő szemlélet és sokszor maguk a kutatók is, írja az amerikai szakember a Foreign Affairs-ben megjelent cikkében.

Életünk minden területére kiterjed az új technológiai forradalom hatása. De vajon emberközelibbé tehető-e az életünk és a világunk a technika által. Steve Hilton, David Cameron korábbi tanácsódója szerint igen. Kritikusa viszont szkeptikusabb álláspontot képvisel.

Az erény az igazságos és virágzó gazdaság alapja, állítják a szabad piac védelmezői. Amennyiben az erkölcs lényeges a közgazdaság szempontjából, ugyanennyire releváns ez az ezzel rokon társadalomtudományok területén is, amelyeknek tárgya az emberi személy vizsgálata. A morális dimenzió felé mutatott közöny torzítja a gazdaságban megnyilvánuló emberi cselekvés tanulmányozását; de ugyanígy torzítja az emberi cselekvés mögött meghúzódó, az emberi elmét vizsgáló diszcíplinát: a pszichológiát − írja Gregory Jensen az Acton Institute oldalán.

A 2015-ös brit választási kampány idején majdnem az összes hírlap a konzervatívokat támogatta és kifejezetten Munkáspárt-ellenes volt. Bart Cammaerts elemzése szerint (amely a London School of Economics blogján jelent meg) ha a legtöbb médium ennyire nyíltan foglal állást, azzal nagy az esély, hogy mélyen befolyásolják a köztudatot, ezzel is torzítva a demokrácia eszméjét.

Bill Scher Politicóban megjelent cikke statisztikákra építve próbál választ találni a Demokrata Párt és az Egyesült Államok baloldali irányú mozgásaira. Tényleg egyre nagyobb az átfedés a mérsékelt oldal és a baloldal között Amerikában?

John Hawkins a Townhall.com internetes hírportálon megjelent cikkében feltesz húsz olyan kérdést, amit véleménye szerint a mai körülmények között „nem lehet” megkérdezni.

1. Ha az iszlám tényleg egy békeszerető vallás, akkor mivel magyarázható, hogy emberek világszerte nem merik nyilvánosságra hozni a Mohamedről készült képregényeiket, mert félnek a megtorlástól azok részéről, akik magukat a vallás követőinek mondják?

2. Ha az illegális bevándorlók valóban segítik a gazdaságot, miért nem látható fellendülés azokban az országokban, ahonnan elmenekültek?

3. Ha Hillary Clinton közel tényleges eredményektől mentes karrierjére tekintünk, ami a elsősorban a férje (aki többször megcsalta és megszégyenítette nyilvánosan) sikereire alapszik, vajon az egykori First Lady nem tekinthető-e egy kifejezetten negatív példaképnek a fiatal nők előtt?

Az ókori Rómában, amikor egy tábornok győztesen tért haza a csatából, ünnepélyt rendeztek a tiszteletére és miközben végigvonult a városon, egy rabszolga állt folyamatosan mögötte és azt suttogta a tábornok fülébe: „Emlékezz arra, hogy te is halandó vagy”. A mai Egyesült Királyság politikai színterén sincsenek kevesen, akik folyamatosan ezt szeretnék David Cameron fülébe suttogni. James Forsyth a The Spectatorban megjelent cikkében arról ír, milyen problémákkal nézhet majd szembe a frissen megválasztott brit miniszterelnök és kis konzervatív többsége a parlament falai között.

Az illiberális feministák érvelés helyett az ellenfél elhallgattatásával próbálják megnyerni az ideológiai vitákat. A baloldal ezen része jobb érvek helyett a karaktergyilkosságot és a szexizmus bunkósbotját használja, legyen szó a szövetségi költségvetésről vagy az alkotmányról. Kirsten Powers liberális újságíró, médiaszemélyiség a The Daily Beasten megjelent cikkében ír arról, hogy miként járatja le a feminizmust az illiberális baloldal.

James Burnham 1964-es, mára klasszikussá vált könyve, a The Suicide of the West (A Nyugat öngyilkossága) keményen és keserűen elemzi a korabeli amerikai jóléti államot, amihez Alvino-Mario Fantini szerint kifejezetten jól kapcsolódnak az ötven évvel későbbi, napjainkban történő baltimore-i események. A liberális szem nem is látja a problémát, mondja Burnham, vagy ha látja is, inkább a szőnyeg alá söpri.

„A tory győzelem Európa veresége” című cikkében Patrick J. Buchanan a brit választási eredményeket, és ezeknek lehetséges következményeit értékeli a The American Conservative oldalán. Véleménye szerint David Cameron a legsikeresebb konzervatív vezető Margaret Thatcher óta, ez a siker azonban országának széteséséhez és a britek Európai Unióból való kilépéséhez is vezethet. Theodore Dalrymple a City Journalnak írt cikkében eközben a brit krízis több dimenziójáról írt.

Kisebb vita alakult ki több, EP-szavazásokat figyelő szervezet körül. Több dühös EP-képviselő is azt állítja, hogy a munkájuk több mint csak szavazás – vagy nem szavazás. Ebben a témában gyűjtötte össze James Panichi a Politico oldalán a közelmúlt eseményeit.

Számos elemzőnek feltűnt, hogy a nagyvállalatok milyen hatást gyakoroltak az ír melegházassági népszavazásra, különösen a kaliforniai illetőségű cégek, mint például a Google. Az utóbbi évek érdekes tendenciáinak egyike, hogy a nagyvállalatok, amelyek egykor a baloldal nagy ellenségei voltak, most a legnagyobb támogatóinak számítanak − mutat rá a The Spectator oldalán megjelent írásában Ed West.

Walter Russell Mead és csapata a The American Interest számára állított össze egy listát a világ hét vezető nagyhatalmáról, rangsorolva közvetlen környezetük és a nemzetközi rendszer befolyásolására való képességük alapján. A lista nem hasonlít az ENSZ BT összetételére vagy az eredeti G-7 országok listájára.

Hogyan kellett volna Ukrajnának cselekednie az oroszokkal szemben? Hogyan reagáljanak a balti államok, ha hasonló támadás éri őket keletről? Ezekre a kérdésekre próbál válaszolni Tod Lindberg a The Weekly Standard oldalán megjelent cikkében.

Az állami hatalom egyre inkább intézmények és egyéb szervezetek kezébe kerül, beleértve ebbe terrorista csoportokat is. Ezzel annak az esélye, hogy nukleáris fegyvereket használjanak fel sokkal nagyobb, mint a 20. században bármikor. A Hoover Institution kiadásában jelent meg a „The War That Must Never Be Fought: Resolving the Nuclear Dilemma” című kötet, amelyet James Goodby és George P. Shultz szerkesztettek.

Az állandó amerikai viták tárgyát képező halálbüntetés lassacskán elhervad, végleges bírói döntés vagy katalizáló esemény nélkül is − emeli ki George Will a Human Events oldalán megjelent írásában.

A modernség iszlamista modellje szerint a társadalom, az állam, a kultúra és a vallás teljes elegyítésére van szükség, ahol nincsenek belső ellentmondások. Merv Bendle a Quadrant Online-on megjelent cikkében arról az egyre inkább elterjedő nézetről ír, amely szerint az iszlám vallásnak egy, a kereszténység reformációjához hasonló változáson kellene keresztülmennie ahhoz, hogy megoldhassa a muszlim világ kríziseit. Bendle szerint az elképzelés pártolói nem veszik figyelembe magának az iszlám vallásnak a természetét, és azokat a véres tanulságokat, amelyeket a nyugati világ saját történelméből vonhat le a reformáció időszakából.

Az Egyesült Államok választási rendszerének egyik visszatérő problémája, hogy évről évre nő azoknak a száma, akik állampolgársággal ugyan nem rendelkeznek, de a választásokra regisztrálnak; és amint a regisztrációjukat elfogadták, a szavazóurnák elé is járulnak voksukat letenni. A kormányt, úgy tűnik, ez nem igazán érdekli − írja Kaylan L. Phillips a Daily Signalban.

Mire volt jó Amerika Kínával szembeni játszmája az Ázsiai Infrastruktúra-befektetési Bank kapcsán, ha a szövetségesei az akarata ellenére csatlakoztak az ázsiai intézményhez? Greg Moore a The National Interestben megjelent cikke szerint az Egyesült Államok több lehetőséghez jutott volna, ha csatlakozik az új kínai kezdeményezéshez.

Az amerikaiak többsége egy agresszívabb Németországot szeretne? Egy a Pew Research Center által végzett felmérés igazán furcsa eredményt produkált: az amerikaiak aktívabb katonai szerepvállalást kívánnak Németország részéről, a megkérdezett németek viszont ezzel ellentétesen vélekednek − írja Daniel Larison a The American Conservative oldalán megjelent cikkében.

Határok és következmények nélküli az amerikai Demokrata Párt balra tolódása? A liberálisok között széles körben elfogadott nézetek szerint a két nagy párt közül a Republikánus Párt vált szélsőségesebbé az évek során. Ez egy hibás és a liberálisokra nézve hízelgő narratíva − emeli ki Peter Wehner a New York Times-ban publikált írásában.

A megértésre irányuló szándék nélkül elítéljük, amit látunk, de ezzel nem megoldást nyújtunk − csak ülünk a trónusunkon és értelmetlen tanácsokat osztogatunk másoknak. Bár a Baltimore-beli események visszataszítóak, a konzervatív oldal reakciója legalább ennyire ellenérzéseket vált ki Gracy Olmstead-ből, aki Matt Walsh cikkére reagált a The American Conservative magazinban.

A konzervatív populizmus, avagy a népi konzervatizmus a 2016-os választások közeledtével egyre inkább tényezővé válik az amerikai politikai életben. John Fonte a bevándorlás körüli viták kapcsán a Hudson Intézet honlapján megjelent írásában elemzi a mozgalom helyzetét és az általa képviselt ügyeket. Szerinte a népi konzervatívoknak a politikai, az intellektuális és az aktivista hátországa is igen erős.

Kísértet járja be Európát − a tartós stagnálás kísértete. A 2008-as pénzügyi válság óta Európa legtöbb gazdasága nem épült fel újra teljesen és a gazdasági előrejelzéseik is kiábrándítóak. A növekedés hiánya kapcsán mindig előkerül a vállalkozások kérdése. Hogyan tudja felszabadítani Európa a kreatív erőit?

A 2015-ös Free Market Road Show május 27-én Budapestre érkezik. Fontos nemzetközi előadók, ismert közgazdászok, vezető politikusok és üzletemberek vesznek részt a road show-n, hogy alapvető vitatémákról beszélgessenek.

A budapesti Free Market Road Show helyszíne és időpontja:

Budapest Music Center, 1093 Budapest, Mátyás utca 8.
2015. május 27, szerda 14.00h és 17.30h között.

A konferencia nyelve: angol.

Az eseményre való regisztráció az alábbi linken lehetséges.

A kevésbé fejlett országokból nyugatra vándorlás jót vagy rosszat jelent a vendégek illetve a befogadók számára? Tudják-e a nyugatiak, miért érkezik annyi bevándorló, vagy hogy ők maguk miért nem migrálnak délre vagy keletre? Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik Victor Davis Hanson a National Review oldalán megjelent cikkében.

Manapság az egyik legfurcsább dolog a kelet-nyugati kapcsolatok terén a keleti vezetők nyugati kultúrához való vonzódása és egyben annak gyűlölete. Victor Davis Hanson a National Review oldalán megjelent cikkében arra a kérdésre keresi a választ, hogy vajon mi vezethetett azon közéleti szereplők és politikusok nyugatellenességéhez, akik fiatalabb korukban akár több évig is Amerikában vagy éppen az európai kontinensen éltek.

A valamilyen ügybe vetett hit csak addig jelentett valamit, amíg a véleménynyilvánításnak ára volt. Hogyan lehetne megreformálni a demokratikus jogainkat? Talán a méhek példáját figyelembe véve? A demokrácia és a választási rendszer problémáit veszi sorra, majd ezekre tesz megoldási javaslatokat a méhek példájából okulva Rory Sutherland és Glen Weyl a The Spectator Magazine májusi számában.