Bill Scher Politicóban megjelent cikke statisztikákra építve próbál választ találni a Demokrata Párt és az Egyesült Államok baloldali irányú mozgásaira. Tényleg egyre nagyobb az átfedés a mérsékelt oldal és a baloldal között Amerikában?
A demokraták régóta próbálnak szabadulni a „liberális” megbélyegzés alól. Ma már viszont úgy tűnik elindult egy mozgalom az ellenkező irányba, hiszen egyre több demokrata kezdi büszkén vállalni a „liberális” jelzőt. Ha azt nézzük, pont időben történik a váltás, hiszen ez a „mozgalom” lehet az alapja a baloldal bebetonozódásának az Obama-kormányt követően. Egy Gallup poll szerint ma a demokraták 47%-a azonosítja magát szociális kérdésekben liberálisként, gazdasági kérdésekben pedig mérsékeltként vagy liberálisként, egy idei tavaszi Wall Street Journal-nyomozás eredményeként pedig az látható, hogy a demokraták magas aránya mellett a választópolgárok 26%-a is liberálisként tekint magára.
2008-ban Barack Obama úgy nyilatkozott, szeretne Reaganhez hasonlítani és elmozdítani Amerika irányvonalát. Lehet-e ez a hirtelen ugrás az adatokban bizonyíték arra, hogy Obamának sikerült középről a baloldal felé húzni az országot? Peter Wehner (aki korábban Bush elnök tanácsadója volt) úgy érvel, hogy Obama a Demokrata Pártot talán túlságosan balra tolta. Bár szociális kérdésekben az ország egyértelműen liberálisnak mondható, a nemzetközi színtéren és gazdasági témákban inkább a republikánusok felé húznak a választópolgárok.
Ugyanakkor bárki elmondhatja a statisztikák alapján, hogy ő vezet az ideológiai háborúban. Wehner maga is kijelenti: azok, akik önmagukat republikánusnak tartják, sokkal többen vannak, mint azok, akik magukat liberálisként azonosítják − de ez nem is újdonság, már nagyjából öt évtizede ez a trend. Fontos megemlíteni azt is, hogy ha csak a magukat liberálisnak és a magukat konzervatívnak vallókat nézzük, kimarad egy jelentős réteg: azok, akik magukat mérsékeltként, inkább centristaként határozzák meg. A fő kérdés ennyi: tényleg egyre nagyobb az átfedés a mérsékelt oldal és a baloldal között? Mert ha igen, az ország valóban balra tart.
Az egyik oldalon ott a tény: az Obama-évek alatt a választópolgárok kevesebb mint 25%-a mondta azt, hogy megbízik teljes mértékben a kormányban. Akármi is történik a háttérben, az emberek ettől függetlenül azt szeretnék, hogy a kormány tegyen többet, többek között a gazdagabb és a szegényebb rétegek közötti rés csökkentéséért. Kevés bizonyítékot láthatunk arra, hogy a mérsékelt közép bármiféleképp is ellenezné a demokraták balra vándorlását. A konzervatívok számai csökkennek, a 2016-os Clinton-kampány mostani adatai pedig azt mondják, a közép fel meri vállalni a ballal való szövetségét, bár néhány statisztika azt is megmutatja, ez azért nem egy megtörhetetlen kapocs a két oldal között.
Obama hat év alatt nem tántorította el az embereket attól a gondolattól, hogy a kormány igenis sokat segíthet a problémák megoldásában. De felmerül a kérdés, vajon miért gondolták úgy a választók félúton, hogy mind a két házban a republikánusoknak adnak nagyobb hatalmat? Talán az a legjobb, ha nem próbálunk túl sokat kiolvasni az időközi választások eredményeiből, hiszen ha a sokéves adatokat nézzük, tipikusnak mondhatók a két ciklust betöltő elnökökre a 2014-es időközi eredmények.
Béres Bence
