Franciaország, mint Európa egyik gazdaságilag és politikailag legbefolyásosabb állama északi és déli részre tagolható, amelyek között fejlettségbéli különbség van. Ez leginkább a gazdasági mutatókban, illetve a munkanélküliségi rátában mutatkozik meg. A különbség vajon mennyiben befolyásolja a közelgő francia elnökválasztásokat? – erre keresi a választ Antonia Colibasanu a Geopolitical Futures hasábjain.
„La France profonde” – ezzel a kifejezéssel írják le a franciák azt a mélyről jövő nemzetképet, ami a vidéki Franciaországot, a Párizstól távol eső francia kisvárosokat és falvakat jellemzi. Rod Dreher szerint a hagyományos, történelmi városok fennmaradására nagy kihívást jelentenek a globalizáció és a gazdasági változások, illetve napjaink politikai környezete is.
Megyék, ahol az egyik jelölt több mint 20 százalékos fölénnyel győzött a másik fölött (vörös: republikánus; kék: demokrata győzelem)
A 2016–os, Donald Trump győzelmét hozó elnökválasztás összességében az egyik legszorosabb volt az Egyesült Államok történetében. Ám a választókerületeket egyenként vizsgálva ez az állítás már nem állja meg a helyét, hívja fel a figyelmet David Wasserman az amerikai választásokat elemző neves intézet, a FiveThirtyEight oldalán megjelent cikkében.
Aki ismeri Európa történetét tudja, hogy a kontinens esetenként beleesik a populista erők csapdájába. Európa küzdelme az illiberális érzületek ellen valószínűleg akkor is fennállna, ha Oroszország nem avatkozna be a nyugati államok ügyeibe. „Viszont az biztos, hogy Európa csak akkor egységes, szabad és békés, ha a revizionista, harcias moszkvai rezsim nincs jelen az európai kontinensen” – írja a Politicóban megjelent cikkében James Kirchick.
Az ír nemzeti ünnep, Szent Patrik nap előestéjén fogadta Enda Kenny ír kormányfőt Donald Trump amerikai elnök. Hagyomány, hogy ilyentájt találkozik Washingtonban a két ország mindenkori vezetője. A posztot aktuálisan betöltő politikusok között számos kérdésben ellentét húzódik – a találkozón mégis a hosszú időre visszanyúló ír-amerikai kötélékek fontosságát hangsúlyozták.
Az ausztrál szavazók egyre inkább kezdenek kiábrándulni az ország politikáját régóta meghatározó Munkáspárt és a liberális–konzervatív erőket tömörítő koalíció kettős uralmából. Kérdés, hogy milyen messze van a kétpártrendszer vége, és tudnak–e alkalmazkodni az új körülményekhez a hagyományos pártok. Damien Murphy erre keresi a választ a Sydney Morning Herald cikkében.
Gyenge lábakon áll Nicola Sturgeon skót vezető függetlenedési kísérlete. Egy újabb függetlenségi népszavazás kiírása egyaránt elutasításba ütközött a brit kormány és az európai államok részéről, továbbá a skót lakosság is meglehetősen kritikus szemmel tekint ezen törekvésekre.
Az Egyesült Államokban az egészségbiztosítás rendszere már a Barack Obama adminisztrációja alatt született Obamacare esetében is sok kritikát kapott. Donald Trump és a republikánusok az Obamacare-t kívánják helyettesíteni az American Health Care Act-tel, találó nevén Trumpcare-rel. A rendszer megreformálásában a Szenátus tehet – és valószínűleg tesz is – keresztbe. A beutazási tilalom óta a legfontosabb amerikai belpolitikai kérdésről Chris Deaton, Michael Warren és Rich Lowry fejtik ki meglátásaikat.
Múlt év júniusában az Egyesült Királyság polgárainak majdnem 52%-a adta le voksát az Európai Unióból való kilépés mellett. Az eredmény viszont megosztotta az országot. Az angolok többsége válna az Uniótól, míg a skótok és írek inkább folytatnák a megkezdett európai utat. A népszavazás eredménye „előre jelezhet egy újabb skót kiválási kísérletet” – írja Stewart M. Patrick a Newsweekben megjelent cikkében.
Az Egyesült Államok és Európa után Kanada lehet az Oroszország destabilizációs próbálkozásainak következő célpontja − figyelmeztetett Kanada külügyminisztere. Chrystia Freeland felhívta a figyelmet az orosz dezinformáció veszélyeire, amit saját bőrén is megtapasztalhatott: Moszkva-párti weboldalakon nagyapját náci kollaboránsnak titulálták.
Az amerikai kormány szankciói hatástalanok, és a katonai beavatkozás sem lehet opció. A Trump–adminisztrációnak így nincs más választása, mint tárgyalásokat kezdeményezni az izolált kommunista diktatúrával – írja Patrick Lawrence a The Nation–ben megjelent terjedelmes publicisztikájában.
A brit törvényhozás hosszas huzavonát követően végül elfogadta a Brexit-törvényt és felhatalmazást adott Theresa May miniszterelnöknek arra, hogy benyújtsa az Egyesült Királyság kilépési kérelmét az Európai Tanácsnak. Közvetlenül a törvényjavaslat elfogadását megelőzően azonban Nicola Sturgeon skót miniszterelnök bejelentette, hogy két éven belül újabb népszavazást kíván tartani Skócia függetlenségének kérdéséről.
Mit jelent manapság a liberalizmus? Milyen értelmezési változásokon esett keresztül az 1960-as évek Amerikájától a mai Egyesült Államokig? Hogyan értelmezendő a rasszizmus, szexizmus, homofóbia a liberalizmus keretein belül? Ezen kérdésekre keresi a választ Shelby Steele a Wall Street Journalben.
Az ausztrál kormány visszahívta diplomáciai kiküldetéseikről a misszióvezetőket, hogy velük együtt új külpolitikai irányelveket dolgozzon ki. A születendő dokumentum újragondolná az ország védelmi alapjait, új kereskedelmi kapcsolatokat alakítana ki, illetve felkészítené a diplomatákat lényegében minden lehetséges világpolitikai változásra – írja Grant Wyeth a The Diplomat–ban megjelent cikkében.
Újabb választás, újabb iszlámellenes nacionalista – figyelemreméltó szőke frizurával. Még egy populista politikus okozhat meglepetéseket és ingathatja meg az elitet, illetve a fennálló hatalmi rendszert a szavazásokon. A hollandiai országos választásokat március 15-én tartják, a közvélemény-kutatások jelenleg szoros versenyt mutatnak, a hagyományos pártok mellé a radikális Szabadságpárt is felzárkózott. Stan A. Veuger a Foreign Affairsen megjelent elemzése bemutatja Geert Wilders és pártja felemelkedését.
Január végén Donald Trump bejelentette a muszlim országok elleni beutazási tilalmát, március 6-án pedig bemutatták az alapkoncepció megreformált változatát. Daniel Larison és Mark Krikorian összegezték gondolataikat a beutazást gátló rendeletről szóló cikkeikben.
Az afganisztáni háború jelenleg az Egyesült Államok leghosszabb ideje tartó konfliktusa. Az amerikai hadsereg 2001-ben azzal a céllal érkezett az országba, hogy kifüstölje az iszlamista terrorszervezeteket és demokratikus kormányt alakítson Kabulban. Az Egyesült Államok haderejének legnagyobb ellensége, viszont nem a tálibok jelentette fenyegetés, hanem mindig is Washington önámítása volt – írja William J. Astore a The American Conservative cikkében.
Világszinten tetten érhető egyfajta nosztalgikus nacionalizmus, amely a vélt vagy valós múltbéli nemzeti dicsőséghez való visszatérést állítja középpontba. Edoardo Campanella és Marta Dassù Foreign Affairs-ben megjelent írása szerint ez egy olyan politikai erő, amely formálhatja a világrendet: felerősítheti az egymástól kulturálisan távoli régiók közötti feszültségeket, míg a kulturálisan hasonló területeket közelebb hozhatja egymáshoz. Ennek tükrében az angolszász országok számára az együttműködés új formái válhatnak lehetővé.
A jobboldali populizmus veszélyeiről manapság egyre többet hallani, ám van a populista irányzatoknak egy csendesebb, de annál veszélyesebb formája – a centrista populizmus, amely Olaszországban és Németországban is sikerrel hódított teret. A kiszámíthatóság, a tapasztalat és a hozzáértés teljes hiánya azonban nem sok jóval kecsegtet hatalomra kerülésük esetén – írja Wolfgang Münchau a Financial Times hasábjain.
Donald Trump egy február közepén tartott sajtótájékoztatóján arról beszélt, hogy a 2015-ben megkötött iráni atomegyezmény nem áll biztos lábakon. Az amerikai elnök február 3-án szankciókat is kiszabott Iránra, ezek következményét azonban nehéz előre megjósolni – véli Ross Harrison és Alex Vatanka a Foreign Affairs-ben.
Theresa May kormánya március folyamán nyújtaná be kilépési kérelmét az Európai Tanácsnak. A belpolitikai viták és a Brexit törvény fölötti kompromisszumra való képtelenség jelentősen megnehezítik a kilépési tárgyalások megkezdését.
A választások után felbolydult az észak-ír politika – számol be választási elemzésében az Irish Times belfasti szerkesztője, Gerry Moriarty. A nagy győztes az ír nacionalista Sinn Féin, amely csaknem beérte a brit fennhatóságot pártoló DUP (Demokratikus Unionista Párt) támogatottságát. Az észak-ír konfliktust lezáró 1998-as nagypénteki megállapodás miatt kényszerkoalícióban kormányzó két párt között a tavalyi választáson 36 ezer szavazat volt a különbség, most viszont csupán 1200 voks választotta el őket.
Hetvenöt éves az Oroszország és Ausztrália közötti diplomáciai együttműködés, ám az MH17–es repülőgépjárat oroszbarát felkelők általi lelövése után a bilaterális kapcsolatok mélypontra jutottak, és továbbra sem látszanak elmozdulni onnan. Az orosz fél optimista, de kérdés, hogy csupán reményen alapszik, vagy valós cél lehet a kapcsolatok javítása? – az ABC News riportja erre keresi a választ.
2017. február 28-án Donald Trump először állt a Kongresszus elé, és megtartotta kongresszusi beszédét. Jacob Heilbrunn a National Review-ban megjelent írásában kifejti, hogy hasonlóságot lát Trump és Ronald Reagan között. Az American Conservative-ban Daniel Larison a külpolitikai törekvésekre való utalás hiányát emeli ki, Kristofer L. Harrison pedig a beszédben elhangzott ígérgetésekben Barack Obamát vélte felfedezni.
Trump botrányai és politikai akciói miatt a vártnál korábban kerülhet beiktatásra az Egyesült Államok 45-ik elnöke. Trump elnöksége nem fog megélni 200 napot – véli Ronald L. Feinman a Newsweekben megjelent írásában.
A Trump-adminisztráció ígérete szerint Amerikát azzal fogják újra naggyá tenni, hogy külföldről visszahozzák a régi típusú gyári állásokat. A mesterséges intelligencia kutatói azonban nem igazán tudják komolyan venni Trump állítását, mivel ők tudják, hogy ezek a munkakörök már nem hozhatók vissza – részben éppen az ő tevékenységük miatt – írja Cade Metz a Wired magazinban.
Az új amerikai elnök a beiktatása óta folyamatos harcot vív a róla szóló hírek miatt a média világának képviselőivel. A rossz viszony eredete azonban nem az amerikai elnök megnyilvánulásaiban és viselkedésmódjában rejlik, hanem a média szerepében, amelyet a lakosság joggal illet megvetéssel – írja Conrad Black a National Review-ban megjelent cikkében.
Theresa May kormánya stabil támogatottságot élvez ugyan, de az Egyesült Királyság hagyományos nemzetközi szövetségei átalakulóban vannak. Kérdéses, hogy a brit kormányzat milyen válaszokat tud adni a sorozatos diplomáciai megpróbáltatásokra, miközben „Trump Amerikája” és az Európai Unió iránt vegyes érzelmekkel bíró britek újraépítik gazdasági kapcsolataikat.
Donald Trump elnökké választásával rengeteg kérdés merült fel Amerikán innen és túl. Az egyik legfontosabb az Egyesült Államok és a NATO kapcsolatának alakulása. A február 17-19 között Münchenben tartott biztonságpolitikai konferencián ez az égető téma is előkerült. Doug Bandow, John Hemmings és Patrick J. Buchanan az általuk írt cikkekben ezt a különös viszonyt taglalják.
A kanadai-amerikai határ a vadonban
Kanadának eddig sosem kellett valódi bevándorlási válsággal szembenéznie, hiszen csak a végtelen óceánok, az északi sarkvidék, valamint az Egyesült Államok határolják. De Donald Trump politikája ezt is megváltoztathatja.