Mit jelent manapság a liberalizmus? Milyen értelmezési változásokon esett keresztül az 1960-as évek Amerikájától a mai Egyesült Államokig? Hogyan értelmezendő a rasszizmus, szexizmus, homofóbia a liberalizmus keretein belül? Ezen kérdésekre keresi a választ Shelby Steele a Wall Street Journalben.

A jelenleg zajló politikai felbolydulás, a tüntetések, zavargások, valamint a Demokrata Párt éles kritikái a Trump-adminisztráció ellen elénk tárják azt az értelmezési keretet, amelyen belül el tudjuk helyezni, hogy mivé vált ma a liberalizmus.

Shelby Steele szerint a „pátoszba burkolózott politika” a legjobb minősítés rá. Az '50-'60-as években a polgárjogi megmozdulásokon még lehetett érezni a felvonulók méltóságát, amellyel a problémához hozzáálltak. Ezzel szemben a mai tüntetések elvesztették ezen varázsukat, és következetlenségbe csapódtak át. A szerző szerint ez „valaminek a végét, semmint a kezdetét” jelenti. Érvét arra támasztja, hogy az 1960-as évektől kezdve tapasztalható volt az Egyesült Államokban a „fehér bűntudat”, amelyet az Egyesült Államok fehér lakosai éreztek azon bánásmód miatt, amelyet korábban fehér állampolgárok tanúsítottak a kisebbségek ellen. Donald Trump megválasztásával a jelenség koncepciója kimerülni látszik.

Steele úgy véli, hogy a fehér bűntudat nem jelent valódi bűntudatot, mert a legtöbb amerikai valószínűleg nem érez magában felelősséget a kisebbségek ellen elkövetett történelmi bűnökért. Sokkal inkább a rasszizmussal, homofóbiával, xenofóbiával és szexizmussal való stigmatizáltságot, megbélyegzést hordozza magában a fogalom. Akit ezekkel a kifejezésekkel illetnek, az a társadalomban kirekesztetté válik, és – ahogy a Biblia is fogalmaz – „névtelenné válva az utcán” kell bűnösként viselkedniük a fehéreknek úgy, hogy nem is éreznek bűntudatot. Steele szerint a fehér bűntudat az együttérzés és megbánás színlelése, amely a magját képezi a mai liberalizmusnak. Ezáltal a kortárs liberalizmus nem tekinthető valódinak, mert nem a szabadság jelenti a létjogosultságát, hanem az erkölcsi tekintély.

Az 1960-as évekbeli rasszista, militarista és szexista jelzőkkel illetett Egyesült Államok igyekezett az erkölcsi tekintélyt mindennél magasabb szintre helyezni. Ezt követően a baloldal újraértelmezte magát, mint Amerika erkölcsi letéteményese. Mind Barack Obama, mind Hillary Clinton annak szentelték a jelöltségüket, hogy az amerikai polgároknak lehetőséget adtak arra, hogy a nemzeti múlt ellenér elkönyvelhessék az ártatlanságukat.

„Obamára kellett szavaznom…Nem mondhatom majd azt az unokámnak, hogy nem szavaztam az első fekete elnökre” – idézi Steele az egyik egyébként sziklaszilárd republikánus szavazót. Ennek az embernek a liberalizmus erkölcsi ellenszert jelentett a megbélyegzések ellen. Obama esetén ez a nyers politikai erő, a fehér bűntudat érzése elegendő volt ahhoz, hogy elnökké váljon. Hillary Clinton esetében ez nem működött, még úgy sem, hogy ellenfele szexistának és rasszistának lett megbélyegezve. Valószínűleg Obama elnöksége jelentette a fehér bűntudat korszakának végkifejletét, ezáltal a bűnösség érzése a végéhez ért.

A liberalizmus egy olyan amerikai társadalomban fejlődött, amelyet a szégyen leple vont körbe. Ezt a leplet azonban egyre inkább vetkőzik le az amerikai polgárok. A vakbuzgóság, beszűkült látásmód ma is létezik, azonban nem ez jelenti manapság a kisebbségek elleni fő problémát.

Korszerűtlenség és elavult nézetek övezik ma a liberalizmust – véli Shelby Steele. Nincs egy konkrét magyarázata arra, hogy mi a szegénység, és ezt hogyan kéne kezelni. Nincs kézzelfogható definíciója az amerikai kivételességről, és arról sem, ezt hogyan kéne értelmezni az Egyesült Államok határain belül és kívül. A mai liberalizmus inkább identitás lett, semmint ideológia. Erkölcsi megbecsülést adott az amerikaiaknak a szégyenérzet kísértetével szemben, ezzel egyidejűleg az 1965-ös év Amerikájának szülötte maradt. Olyan időben rekedt meg, amelyben az ország elismerte a vétkeit, valódi jóakarat lengte körbe a társadalmat. Az öntudat megléte azonban hiányzott.

Szemlézte: Pastrovics Martin