Donald Trump elnökké választásával rengeteg kérdés merült fel Amerikán innen és túl. Az egyik legfontosabb az Egyesült Államok és a NATO kapcsolatának alakulása. A február 17-19 között Münchenben tartott biztonságpolitikai konferencián ez az égető téma is előkerült. Doug Bandow, John Hemmings és Patrick J. Buchanan az általuk írt cikkekben ezt a különös viszonyt taglalják.
James Mattis, az Egyesült Államok védelmi minisztere a Münchenben tartott biztonságpolitikai találkozó előtt Brüsszelben fejtette ki negatív véleményét a NATO európai tagállamainak alacsony költségvetési hozzájárulása miatt. Elmondta, hogy ha nem akarják megtapasztalni az Egyesült Államok visszafogottabb elköteleződését a szervezet iránt, akkor nagyobb fokú támogatást kell biztosítaniuk a közös védelem érdekében.
Doug Bandow azonban úgy véli, a konfliktus gyökerei ennél mélyebbre nyúlnak vissza. A hidegháború vége és a Szovjetunió felbomlása óta a NATO identitásválsággal küzd, ennek ellenére a 2000-es években kibővült a szervezet Albániával, Horvátországgal, illetve a balti államokkal. Grúzia és Montenegró a NATO partnerországai között szerepelnek, és reménykednek a jövőbeli teljes csatlakozásban. Ebben a széles körű, jelenleg 28 tagot tömörítő szervezetben a kis államok nem rendelkeznek hatékony és jelentős hadi kapacitással, amely az Egyesült Államok számára azt jelenti, hogy a transzatlanti védelmi mechanizmusban az európai, gyenge haderővel rendelkező tagállamok nem tudnának megfelelő védelmet nyújtani egy esetleges Egyesült Államok elleni támadás idején. Sőt, Grúzia vagy Ukrajna felvétele nem szolgálná az USA védelmi érdekeit, inkább egy „fekete lyukat” jelentenének a szervezeten belül.
Az Egyesült Államok közel 70 éve támogatja a NATO-n keresztül a mostanra 26 európai tagállammal bíró védelmi szervezetet, annak ellenére, hogy az európai kontinens magasabb GDP-vel és több lakossal rendelkezik, mint az USA. Doug Bandow felhívja a figyelmet, hogy mindezek ellenére a NATO védelmi költségeinek 72 %-át a tengerentúli óriás fedezi. Egyik tagállam sem vállal olyan gazdasági terhet a védelmi kiadásokat illetően, mint az Egyesült Államok. Görögország, az Egyesült Királyság, Észtország és Lengyelország 2016-ban elérték az éves GDP 2 %-ának ráfordítását a hadikapacitás fejlesztésére, azonban négy európai ország (és Kanada) az 1 %-ot sem érték el. Doug Bandow szerint ezen értékek közel sem tudnák kielégíteni egy esetleges katonai ellencsapás költségeit.
A National Interest másik publicistája, John Hemmings Európa passzivitására hívja fel a figyelmet: az Egyesült Államok segítsége nélkül az európai tagállamok képtelenek lennének megvédeni országaikat Oroszország katonai intervenciója ellen.
Az amerikai elnök ki is használta a kampányidőszak alatt az orosz medvétől való félelmet. Doug Bandow Donald Trump 2016 júliusi beszédét citálja, amelyben a jelenlegi elnök „elavultnak” nevezte a védelmi szervezetet, és felhívta a figyelmet arra, hogy amennyiben a Balti-államok nem teljesítik a kötelezettségeiket (nagyobb hozzájárulás a NATO védelmi kiadásaihoz), akkor az elnöksége idején az ő országa sem fog védelmet nyújtani az Oroszország szomszédságában lévő országoknak. 2017 február elejére finomodott a véleménye. Kijelentette, hogy országa támogatja a szervezetet: az egyetlen kérése az európai tagok felé csupán annyi, hogy teljesítsék kötelezettségeiket a költségvetésbéli hozzájárulásban.
A jelen szituációban adott a kérdés: hogyan fog alakulni Donald Trump és Vlagyimir Putyin viszonya olyan geopolitikai környezetben, amelyben feszültség mutatkozik az Egyesült Államok és a többi NATO-tagállam kapcsolatában?
Patrick J. Buchanan, az American Conservative újságírója rámutatott arra, hogy Trump az al-Kaida és az Iszlám Állam elleni közös fellépést várja Putyintól. Úgy véli, hogy az országban uralkodó nagy oroszellenesség miatt az amerikai elnök még nem gyakorolhatja Putyin-barát politikáját. Emellett felidézi Lindsey Graham dél-karolinai szenátor Münchenben elhangzott szavait, aki összességében úgy fogalmazott, hogy 2017 lesz az az év, amikor a Kongresszus által sarokba tudják szorítani Oroszországot. Donald Trumpnak minden bizonnyal nehéz tárgyalási pozíciója lesz Putyinnal úgy, hogy saját pártjának vezető politikusai ellenzik az elnök törekvéseit. A jövőben pedig úgy tűnik, hogy tovább gyűrűznek az Egyesült Államok általi, orosz fenyegetés elleni törekvések, amelyek ma a Lengyelországba és Romániába küldött amerikai katonai egységekben öltenek testet.
Az európaiaknak nincs okuk növelni kiadásaikat addig, amíg megelégszenek egy másik hatalom általi védelemmel. Ha ők nem érzik a védelmi készültség fokozásának kényszerét, akkor Washingtonnak nem kell panaszkodnia – véli Doug Bandow. John Hemmings pedig azt a költői kérdést feszegeti, hogy a NATO egy teljes nyugati, vagy csupán amerikai alapokon nyugvó szervezet.
Szemlézte: Pastrovics Martin
