Az új amerikai elnök a beiktatása óta folyamatos harcot vív a róla szóló hírek miatt a média világának képviselőivel. A rossz viszony eredete azonban nem az amerikai elnök megnyilvánulásaiban és viselkedésmódjában rejlik, hanem a média szerepében, amelyet a lakosság joggal illet megvetéssel – írja Conrad Black a National Review-ban megjelent cikkében.

Az ellentmondásokkal teli kapcsolat már a kampány ideje alatt elkezdődött, amelynek során az amerikai média a legyőzhetetlen Hillary Clintont látta befutónak. A Demokrata Párt fő iránya a kampány során adott volt: kihasználták a republikánus párt színeiben versengő Donald Trump sokak által megvetett személyiségét, és a hírnevét lerontva igyekeztek előnyt kovácsolni. A cikk szerzője szerint a becsmérlő hadjárathoz nagyban hozzájárult a média, ugyanis „fokozott figyelmet fordított a Trump elleni offenzívára, ám keveset mutatott meg az ellentámadásaiból”.

Conrad Black különösen fontosnak véli a demokraták által kitalált hamis híreket, mint például Martin Luther King mellszobrának eltávolítását az Ovális Irodából. Az effajta hírek villámgyors terjedést képesek produkálni a médiában, amelyek célja, hogy megbénítsák az elnököt a reformjai véghezvitelében. Valamilyen szinten érthető, hogy a média hadjáratot indít egy olyan ember ellen, aki a Barack Obama alatt működő média világát „mítoszalkotónak” nevezte.

Az újságok és televíziók helyzetét tovább súlyosbítja az a tény, hogy jelentősen csökkent az olvasó- és nézőközönségük a technológiai fejlődés, valamint a médiapiac elaprózódása következtében. Ennek ellenére a hitelességükben és szakmai színvonalukban tapasztalható hanyatlás elfogadhatatlan. Az orosz hackerek által végrehajtott szavazatmanipulálást a leköszönő Obama-adminisztráció semmivel sem tudta alátámasztani, viszont szankciókat érvényesített Oroszország ellen annak érdekében, hogy életben tartsa a hackertámadás mítoszát. Nem kevés szerepet vállalt Conrad Black szerint Thomas Friedman – a New York Times neves, demokrata irányultságú újságírója – a véleményalkotásban, aki az elnökválasztásba való orosz beavatkozást olyan szintű támadásnak értékelte az Egyesült Államok ellen, mint a 2001. szeptember 11-i terrortámadás.

A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy a média nagy része nem érti a lényeget, és az „emberek ellensége” jelző ma már bizonyított. A média szerepe megnyilvánult abban, hogy rosszindulatúan félrevezette a társadalom azon tagjait, akik feltétel nélkül komolyan veszik és elfogadják a hírek mondanivalóját. Ez az ellenséges hozzáállás pedig akadályozza az ország lakosságát abban, hogy jól és kellően informált választópolgárokként tudják leadni a voksukat.

Donald Trump beiktatása után bő egy hónappal elmondható, hogy az új elnök nem kap akkora tiszteletet az országtól, mint az elődei ugyanebben az időszakban. A közvélemény-kutatások azonban azt mutatják, hogy hitelessége folyamatosan a nemzeti média megítélése előtt jár. Ezért az amerikai hírszolgáltatóknak át kellene értékelni az elnök elleni bojkottjukat, és felmérni a hiányosságaikat, mert a cikk szerzőjének szavaival élve „ők azok, akik veszélyeztetik a szabad sajtó meglétét, nem az elnök”.

Szemlézte: Pastrovics Martin