Rohamléptekben közeledik a 2016 novemberére kitűzött amerikai elnökválasztás. A választás kérdését azonban több ideológiai és stratégiai bizonytalanság övezi, mint azt első látásra gondolnánk. A jelölteket látva azt mondhatjuk: jön a liberális világ vége? Ezt a problémát járta körbe Emile Simpson a Foreign Policy hasábjain.

A lecture by Leszek Balcerowicz

at Danube Institute, 17.30, Wednesday 2nd March, Budapest 1067, Eötvös u. 10.

(Registration is required: please register here.

We are delighted to announce that the Danube Institute, in cooperation with the Institute of Economics at Corvinus University will be holding a lecture examining the different policies adopted by governments during the transition to market freedom and comparing the outcomes for their countries. The lecturer will be the father of „shock therapy”, Leszek Balcerowicz, who has had a distinguished career in the academy, politics, and more recently in Euro-Atlantic institutions.

Kanadai politikai körképünk 2016 elején

A 35 millió lakosú és Kanada az amerikai kontinens legészakabbi országa. Az állam tízmillió négyzetkilométernyi területe átszeli a kontinenst a Csendes-óceántól az Atlanti-óceánig. Az ország államformáját tekintve alkotmányos monarchia és szövetségi alapon szerveződő parlamentáris demokrácia. A monarchia uralkodója – a Brit Nemzetközösség más országaihoz hasonlóan – II. Erzsébet királynő. Kanadában az ő képviseletében a miniszterelnök által jelölt általános kormányzó jogosult eljárni. Jelenleg David Johnston tölti be ezt a pozíciót, akit az előző, konzervatív miniszterelnök, Stephen Harper jelölt a tisztségre, a valódi hatalom azonban a mindekori miniszterelnök, jelenleg a liberális Justin Trudeau kezében összpontosul.

Amerikai politikai körképünk 2016 elején

2017 januárjában hivatalba lép a Föld legerősebb államának új elnöke, egy hosszú, költséges, sok energiát igénylő kampánysorozat és választás után. A demokrata és republikánus elnökjelölt-aspiránsok között február eleje óta egyre keményebb küzdelem folyik a jelölőgyűlések és előválasztások megnyeréséért, amelyek a nyáron esedékes elnökjelölt-állító konvenciók kimenetelét döntően meghatározzák.

Ausztrál politikai körképünk 2016 elején

Bár Ausztráliában, azaz az Ausztrál Nemzetközösségben (angolul The Commonwealth of Australia) nem tekinthet vissza akkora múltra a jelenlegi demokratikus államberendezkedés mint Nagy-Britanniában vagy az USA-ban, melyek közigazgatásának számos elemét átvette, még mindig a világ egyik legidősebb demokráciája. Jelenlegi alkotmánya 1901-ből származik és ha tekinthetünk valakit alapító atyjának, az Henry Parkes (1815 - 1896), aki Új-Dél-Wales kormányzójaként (angolul Premier of New South Wales) fontos alakja volt a szövetségi kormányzásért vívott küzdelemnek, bár annak bevezetését már nem élhette meg.

Brit politikai körképünk 2016 elején

A 2015 májusában kiírt brit választásokat nagy fölénnyel a David Cameron vezette Konzervatív Párt nyerte, ezzel abszolút többséget szerezve az alsóházban). Választási programjukban helyet kapott az Európai Unióhoz fűződő viszony újratárgyalása és egy népszavazás kiírása a távozás kérdésében. A győzelmet követően egyre élesebb megosztottság lett úrrá a képviselők körében: a harc eluralkodott a pártokon belül is, új törésvonalakat létrehozva a brit politikában.

Januárban az EU sikeresen megújította a Dnyeszter Menti Köztársasággal, Moldova Ukrajnával határos, Oroszbarát területével kötött kereskedelmi szerződését. A két év után sikerrel záruló tárgyalási folyamat példa arra a kompromisszumkész, józan diplomáciára, amely az ukrán válságra is megoldást hozhat – írja Thomas de Waal a Politicón.

Amennyiben a terroristák a feketepiacon vásárolt, nukleáris fegyver előállításához szükséges hadianyagot tudnának vásárolni, az így tulajdonukba került fegyver birtokában katasztrofális következményeket tudnának előidézni. Habár világszerte a vezetők és kormányaik évek óta számos biztonsági intézkedést hoztak a nukleáris anyagok őrzésére és megsemmisítésére, a még így is laza szabályozás, a nemzetközi szerződések hiányosságai miatt van okunk aggódni − írja Sam Nunn, Richard Lugar és Des Browne a Politico-nak írt cikkükben.

Mi jöhet egy esetleges EU-ból való kilépés után Nagy-Britanniában? A London School of Economics blogjában összefoglalta a brit Centre for Economic Performance (CEP) kutatási központ által február 12-én nyilvánosságra hozott, Élet a Brexit után: melyek Nagy-Britannia lehetőségei az Európai Unión kívűl? című beszámolóját. A kiadvány felvázolja az esetleges lehetőségeket és forgatókönyveket az Európai Unióból való távozás esetére.

Nemrég elhunyt Antonin Scalia, az Amerikai Egyesült Államok legfelsőbb bíróságának egyik legmeghatározóbb tagja. A konzervatív jogtudós hatalmas örökséget hagyott maga után, azonban ennek sorsa nagyban függ Amerika novemberi szövetségi elnökválasztásának eredményeitől – hívja fel a figyelmet Adam Freedman, a City Journal jogi kommentátora.

Az Európai Unió ugyan fontos sikereket ért el, de egy területen súlyos kudarcot vallott. A közös európai identitást nem sikerült létrehoznia. A nemzetállamok továbbra is egészségesek és jó erőben vannak, írja Tim Parks regényíró a Politico Europe-nak írt cikkében. Parks szerint német dominancia van az EU-ban úgy, hogy közben az embereket nem is érdekli a német kultúra. Úgy látja, hogy a brit uniós újratárgyalási szándék ugyan egy nehéz és fájdalmas folyamatot indítana el, de ez egy jó lehetőség lenne az Unió újrateremtésére. Ha ez nem sikerül, az EU végével nézünk szembe.

INTERNSHIP PROGRAMME 2016 spring

The Danube Institute invited applications for its 4-month internship programme starting in the second half of February 2016.

The internship gives four interns the chance to deepen their understanding of international events and trends, and develop their critical/editorial thinking. The activities involve providing, after initial training and under continuing guidance, edited current affairs content from the English-speaking world media for the DI website, and supporting the Institute in managing its conferences and other events. We provide a modest stipend.

Requirements: interest in, and general familiarity with international current affairs; a willingness to support the Institute’s aims; upper intermedia level English, native level Hungarian.

Európa térképét a stabilitás jellemezte a második világháború után. Előbb a két szemben álló hidegháborús blokk, majd az azt követően Európát egyesítő EU teremtett átláthatóságot. Robert Kaplan a Wall Street Journalba írt cikkében úgy látja, hogy ez a korszak véget ér és a középkori töredezettség tér vissza. A jelenlegi kihívások során nem tud egységesen fellépni az EU, és a történelmi megosztottságok újra felszínre törnek.

Szaúd-Arábia az év elején kivégzett egy síita vallástudóst. Az olajmonarchia lépése nemcsak Iránt, a térség legnagyobb síita hatalmát, hanem több más országot is feldühített. Az újonnan elszabadult vallási ellentétek kapcsán Richard Galustian a The Spectatorban elemezte a közel-keleti hatalmi politikát. A szerző szerint a zuhanó olajár a szaúdi uralkodóház bukását hozhatja. Ezzel szemben a tavaly aláírt atomalku kitörési pontot biztosít az egyre erősödő Iránnak.

Az utóbbi pár generáció alatt az amerikai akadémiai élet jelentősen balra tolódott. Sokan ezt egy egyszerű generációváltással magyarázzák. Jason Willick, a The American Interest publicistája szerint viszont a '80-as és '90-es évek kánonharcaival magyarázható a folyamat. A közvélekedés szerint ezekben az akadémiai csatákban a multikulturalisták győztek a tradicionalistákkal szemben. Willick szerint előbbiek egyszerűen kiszorították az utóbbiakat.

Létezik egy nemzetközi koalíció az Iszlám Állam ellen. Ennek tagjai azonban nagyrészt a saját érdekeiket követik. Szinte mindenki azt állítja, hogy tenni akar az Iszlám Állam ellen, de sok térségbeli szereplő nem tesz igazán semmit. A The American Conservative szerzője, Philip Giraldi szerint Törökországnak, Izraelnek és Szaúd-Arábiának nem érdeke, hogy komolyabban fellépjenek a terrorszervezettel szemben, még ha azt is állítják.

A jelenleg 92 éves Henry Kissinger az Egyesült Államok legismertebb volt külügyminisztere és külpolitikai tanácsadója. A közbeszédben leginkább csak elismerősen szoktak róla nyilatkozni, mint nagy stratégáról. A helyzet azonban ennél jóval árnyaltabb. Greg Grandin The American Conservative honlapján megjelent írása szerint a Harvardon végzett tudós tevékenysége vetette meg a jelenlegi közel-keleti válság alapjait.

Tíz évvel ezelőtt sorra jelentek meg olyan könyvek, amelyek arról szóltak, hogyan fogja Európa uralni a 21. századot. Ma úgy tűnik, hogy Európa saját problémáit sem tudja kezelni, nemhogy átvegye a világ vezetését. James M. Lindsay a The Atlantic oldalán megjelent cikkében gyűjtötte össze azokat az eseményeket, amelyek a legmeghatározóbbak voltak az idei évben, a szaúdi háborúskodástól a migránsválságig.

Oroszország egy ideje aktívan részt vesz a szíriai konfliktusban. Az orosz tevékenység azonban ellentétes a Nyugat céljaival, és inkább Asszad túlélését akarja biztosítani. Andrew Foxall szerint Putyin a már Csecsenföldön bevált pacifikálási stratégiát akarja alkalmazni. Ez a taktika azonban csak további vért és emberáldozatot hozott, miközben a terror problémáját nem oldotta meg a térségben, írja a szerző a The American Interest honlapján megjelent cikkében.

Konferenciát szervezett az iszlám radikalizmus és a Nyugat viszonyrendszeréről a Danube Institute az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjával és a Professzorok Batthyány Körével együttműködésben. A rendezvényen magyar és nemzetközi szakértők az iszlám és korunk kihívásairól értekeztek.

A magyar származású George Igler, a londoni Discourse Institute igazgatója a bevándorlás folyamatát és az ezáltal kialakuló problémák lehetséges okait elemezte a konferencián.

Konferenciát szervezett az iszlám radikalizmus és a Nyugat viszonyrendszeréről a Danube Institute az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjával és a Professzorok Batthyány Körével együttműködésben. A rendezvényen magyar és nemzetközi szakértők az iszlám és korunk kihívásairól értekeztek.

Kishore Jayabalan, az amerikai Acton Institute igazgatója a konferencián a keresztényüldözés és a hit társadalmi szerepéről beszélt. A liberalizmus és a vallás szerinte valójában nem egymás ellentétei, hanem elemei egy szabad társadalomnak.

Marine Le Pen ugyan veszített a francia regionális választáson, de a választási eredmények jól illusztrálják, hogyan formálja át pártja, a Front National a francia politikai életet. Freddy Gray a The Spectator oldalán a francia regionális választások eredményét értékeli cikkében.

A szövetségesek már régóta bombázzák az Iszlám Állam állásait, de a valódi siker még messze van. Emiatt már többen a nyugati koalíció közvetlen katonai beavatkozását sürgetik. Andrew J. Bacevich volt amerikai ezredes szerint lehet, hogy a nyugati erők könnyen legyőznék az ISIS-t, viszont ez az igazi problémát nem oldaná meg. A radikális iszlámmal folyatott harc egy olyan stratégiai feladvány, amelyet a Nyugat nem fog egyhamar megnyerni, állítja a szerző a The Spectatorban megjelent cikkében.

A párizsi merényletek és az elhúzódó szíriai válság miatt sokan újabb amerikai katonai beavatkozást sürgetnek a Közel-Keleten. Leon Hadar szerint azonban éppen itt az ideje, hogy az Egyesült Államok elkezdje a „konstruktív be nem avatkozás” politikáját és Európa végezze el a saját házi feladatát. A The American Conservative honlapján megjelent cikkében Hadar arra tesz javaslatot, hogy az USA vonuljon ki a régióból és Európa vegye kézbe a dolgokat a térségben.

Robinson Meyer a The Atlantic oldalán megjelent cikkében a párizsi ENSZ-klímacsúcs egyik legégetőbb kérdéséről ír: lesz-e átfogó klímaszerződés? Barack Obama amerikai elnök egy olyan kompromisszumot vázolt fel, amely segíthet áthidalni a szerződés megkötését eddig akadályozó tényezőket.

A nyugati baloldaliak újra a Nyugat tevékenységét okolják a terrortámadásokért. Ann Sterzinger szerint azonban el kell felejteni a bűntudatot, ugyanis nem a nyugat hibái provokálták ki 9/11-et és a párizsi támadásokat. A dzsihádizmus a saját vallási logikája szerint működik, és ehhez a nyugati embereknek nem sok közük van. A szerző cikke a RightOn oldalán jelent meg.

Hatvanhárom év óta először lőtt le NATO-tagország orosz repülőgépet. Mi lesz most? Uri Friedman a The Atlantic oldalán megjelent cikkében a török légtérben november 24-én lelőtt orosz vadászbombázó incidensét elemzi: „Ha új konfliktust nem is fog okozni, megnehezíti egy régebbi ellentét lezárását” – írja a szerző.

Lehet, hogy Európa saját határain belül az erő már nem számít. A világban azonban továbbra is a dzsungel törvényei működnek. Európa nem fegyverezte fel magát sem fizikailag, sem spirituálisan az őt körülvevő dzsungellel szemben. Most ez a dzsungel betört Európa kertjébe, és Európa vesztésre áll − írja Robert Kagan külpolitikai szakértő a Wall Street Journalban megjelent cikkében.

A formális vallások visszaszorulása nem jelenti a vallásos impulzus meggyengülését. Ennek legnegatívabb hatása, hogy szektaszellemet hív életre, amely a „cselszövő eretnekek” egyik eszközeként tekint a racionális vitára, így azt teljesen ellehetetleníti. Az új médiatechnológiák lehetővé teszik, hogy az emberek zárt intellektuális térben éljenek, ahol előítéleteik nem csak, hogy megerősítést találnak, de még súlyosabbá is válhatnak. Nick Cohen a Standpoint Magazine oldalán megjelent cikkében a szektásodás folyamatát és ennek veszélyeit elemzi.

Egy serkentő, felemelő európai vízió nélkül nem alakul ki az a fajta önbizalom, ami egy olyan civilizáció sajátja, amelyet érdemes megőrizni egyedi karaktere miatt. Ehelyett folytatódik Európa morális és kulturális kiüresedése az irányított hanyatlás és önmegvetés közepette. Ha Európa nem hajlandó megerősíteni és megvédeni gyökereit, nem vár rá más, csak egy hanyatlással és növekvő vallási erőszakkal súlyosbított disztópia. Samuel Gregg a The Public Discourse oldalán megjelent cikkében Európa jövőjét boncolgatja.