Oroszország egy ideje aktívan részt vesz a szíriai konfliktusban. Az orosz tevékenység azonban ellentétes a Nyugat céljaival, és inkább Asszad túlélését akarja biztosítani. Andrew Foxall szerint Putyin a már Csecsenföldön bevált pacifikálási stratégiát akarja alkalmazni. Ez a taktika azonban csak további vért és emberáldozatot hozott, miközben a terror problémáját nem oldotta meg a térségben, írja a szerző a The American Interest honlapján megjelent cikkében.
November 14-én Bécsben a korábbi találkozók után az oroszok részvételével egy megállapodás született a szíriai rendezés jövőjéről. Az ambiciózus papír sok átfedést mutat azzal a nyolcpontos szíriai béketervezettel, amelyet az oroszok a tárgyalásokat megelőzően már körbeküldtek az ENSZ-ben. Andrew Foxall szerint a megállapodás célja, hogy nemzetközi támogatást szerezzen az oroszok stratégiájának, amely egy terroristaellenes akcióvá alakítaná a szíriai polgárháborút. A béketervezet szerint 2017-ig egy új alkotmányt kell létrehozni és szabad választásokat kell tartani. Ezzel ugyan Oroszország megadja azt, amit a Nyugat szeretne, Asszad távozását. Cserébe viszont elég nagy befolyása lesz a szíriai átmenetre. Továbbá ezzel a Kreml azt is el szeretné érni ezzel, hogy a Nyugat továbblépjen az ukrajnai konfliktust illetően és Oroszország újra teljes jogú szereplője legyen a nemzetközi politikának.
Putyin már korábban alkalmazta ezt a stratégiát. Ugyanis egy idő után a csecsen háborút is egy terrorellenes akcióvá alakította. Az 1999-től majd' egy évtizedig tartó véres háború rendezését az oroszok egy jól bevált módszernek tartják, amelyet máshol is lehetne alkalmazni. Medvegyev egyenesen Oroszország névjegykártyájának nevezte, mint az egyetlen és kivételesen sikeres példát a terrorizmus elleni harc történetéből.
Foxall szerint a csecsen háború fontos tanulságokkal szolgálhat, ha tudni akarjuk, hova fejlődhet az orosz beavatkozás Szíriában. Mindenekelőtt azzal, hogy az orosz rendezés végtelenül brutális volt. Oroszország nem tűrt ellenmondást, és aki ellenezte az orosz intézkedéseket, azt könnyen terrorista szimpatizánsnak minősítették. Oroszország válogatás nélkül bombázta Groznijt, a csecsen fővárost, amely során mai napig nem lehet tudni, hogy hány civil halt meg. Később a mérsékelt csecseneknek mentek neki. 2005-ben az FSZB megölte Aszlan Maszadovot, a csecsen függetlenségi mozgalom vezetőjét. Elődjével, Jandarbijevvel pedig 2004-ben Katarban egy autóbomba végzett. Utóbbit ugyan tagadja az orosz kormány, de a katari bíróság elítélt két orosz titkosügynököt.
A szerző szerint ezzel Putyin célja az volt, hogy felszámoljon minden alternatívát, amely veszélyeztette volna tervét, hogy Csecsenföldből Oroszország leghűségesebb vazallusa legyen a térségben. Moszkva az átmenetet közelről felügyelte, és egy megbundázott elnökválasztással hatalomra jutotta a Kadirov családot, amely mai napig biztosítja az orosz befolyást. Ahmed Kadirov és fia, Ramzan nagyon jól tudták: Putyin bizalmáért cserébe el kell érniük, hogy a térség ne legyen többé a terrorizmus melegágya. Ezt azonban az újságírók és emberjogi szervezetek jelentései szerint Ramzan Kadirov brutális erőszakkal érte el. Az eszközei közt szerepelt az elrablás, bírósági döntés nélküli fogva tartás, személyek eltüntetése, kollektív büntetés, ítélet nélküli kivégzések és a kínzás rendszerszintű használata.
Tizenöt év véres háború és tízezrek halála után a Kreml Csecsenföld pacifikálásával dicsekszik. Foxall úgy véli, hogy Putyin hasonló jövőt képzel el Szíriának is és a taktikája sokban hasonló. Putyin ugyanúgy kettős játékkal vádolja azokat, akik ellenzik az orosz beavatkozást. Az orosz elnök szerint a Nyugat ugyan elítéli az iszlám fundamentalizmust, de nem teszi meg a szükséges lépéseket a felszámolására. Ezzel szemben az oroszok szerint ők a katonai beavatkozással az Iszlám Államot célozzák. Mindeközben azonban az orosz bombázások nagyrészt olyan területeket is célba vettek, ahol nincs jelen az ISIS. Az orosz bombákból jócskán kijutott a Szabad Szír hadseregnek, amely Asszad egyik legfőbb kihívója. Még azután sem változott Oroszország hozzáállása, miután az ISIS magára vállalta az orosz utasszállító gép egyiptomi felrobbantását.
Az orosz bombázás a csecsen mintát követi. Először lakossági területeket vesznek célba, nem válogatva a felkelők és a civilek közt. Ezt követően pedig a szárazföldi erők vonulnak be. Míg Csecsenföldön az orosz katonákból álltak a csapatok, addig Szíriában ezek nagyrészt a rezsim katonái, illetve a libanoni és iráni szövetségeseik. Foxall úgy látja, hogy Putyin a választások során akar demokratikus legitimációt teremteni a szíriai rezsimnek. Ezt követően ugyan Moszkva támogatásával felszámolják a szélsőséges ellenzéket, de ennek majd a mérsékeltek is kárát látják. Szíria rövid időn belül egy stabil és békés sziget lehet az amúgy kaotikus Közel-Keleten, de csakis Moszkva vazallusaként.
Lehet, hogy Oroszország büszkélkedik a csecsenföldi béketeremtéssel, de Foxall szerint ez nem az, aminek látszik. Lehet, hogy úgy tűnik, Csecsenföldön rend van, de az orosz intézkedések csupán áthelyezték a terroristákat a szomszédos régiókba, ezzel destabilizálva Dél-Oroszországot. 2007-ben az Észak-Kaukázusi Felkelő Mozgalom, amelynek eredetileg Csecsenföldön volt a központja, kikiáltotta a független kaukázusi emirátust. A mozgalom a saríatörvények szerint kormányozza a területet és innen folytatja dzsihádista tevékenységét. 2010-ben több merényletet követtek el a moszkvai metróban, 2011-ben pedig a Domodedovo Nemzetközi Repteret vették célba. Napjainkban Dagesztán, Csecsenföld keleti szomszédja a terrorizmus melegágya, ahonnan az ISIS is toboroz embereket.
Mindeközben megmaradtak azok a problémák, amelyektől már 15 éve is szenvedett a csecsen lakosság. Napjainkban is jelen van a burjánzó korrupció, a klánhegemónia, a sikkasztás és az államilag támogatott brutalitás, amelyek mind az iszlám fundamentalistáknak kedveznek. Foxall szerint Szíriában is hasonló fog történni. Mindegy, hogy ki kerül hatalomra az elnökválasztások után, még orosz támogatással is szinte lehetetlen, hogy teljesen felszámolja az ISIS-t. Illetve, ahogy azt a párizsi merényletek és más korábbi terrorszervezetek bebizonyították, az ISIS-nek nincs szüksége területekre, hogy továbbra is terrorfenyegetést jelentsen. Emellett hiába győzik le az Iszlám Államot Szíriában, az nagy valószínűséggel visszavonul majd az iraki területeire. Továbbá ahogy Csecsenföldön, úgy Szíriában sem fognak megoldódni azok a problémák, amelyek miatt az emberek az utcára vonultak még 2011 márciusában.
Putyin számára a szíriai bombázás újabb népszerűség-növekedést hozott, miközben az ország továbbra is gazdasági problémákkal küzd. Emellett Oroszország a beavatkozással egy megkerülhetetlen nagyhatalomként pózolhat a nemzetközi színtéren. Az orosz utasszállító felrobbantása ugyan elbizonytalanította az oroszokat a szíriai műveletekkel kapcsolatban, de Putyin az állami médiapropaganda segítségével ebből is sikeresen tudott kijönni. Újra el tudták hitetni az emberekkel, hogy az elnök az orosz nemzet védelmezője. Ezt a bevált taktikát már korábban alkalmazta a Kreml. Putyinról ez a kép még az 1999-es moszkvai lakóház-robbantások során alakult ki. Ezt követően csecsen terroristák több merényletet is elkövettek orosz célpontok ellen, amely csak tovább növelte Putyin népszerűségét. Mind a 2002-es Dubrovka utcai túszdrámára, mind pedig a 2004-es moszkvai metróban elkövetett robbantásokra és a beszláni iskolai túszejtésre adott reakciójában az orosz elnök nemzetvédőként tudott tetszelegni.
Hasonlóan az 1999-es merényletekhez, Putyin a mostani utasszállító felrobbantása után is bosszút esküdött és ígéretet tett, hogy bárhol is legyenek a terroristák, felkutatják őket. Foxall szerint azonban az orosz bombázás Szíriában meglehetősen más, mint a csecsenföldi hadműveletek. Az orosz beavatkozás elfajulhat, ugyanis itt az ellenfél számosabb és sokkalta gyilkosabb, mint a Kaukázusban.
Putyin a Kreml által felügyelt média segítségével sikeresen meggyőzte a orosz lakosságot, hogy stratégiája most is, ahogy a Csecsenföldön is, működni fog. Foxall szerint ez a stratégia Putyin világnézetét tükrözi, miszerint a stabilitás és a kiszámíthatóság sokkal jobb, mint a forradalom és a demokrácia bizonytalansága. Asszad támogatásával, ahogy a Kadirovok támogatásával is, nem csak a Nyugattal száll szembe Putyin. Egy olyan hatalommal szembeni népfelkelést is ellenez, amelytől az orosz elnök a legjobban fél, véli Foxall. Csecsenföld kapcsán a putyini autokrácia tudott ajánlani előnyöket az oroszoknak, Foxall szerint ez már nem olyan biztos Szíria esetén.
Pál Benedek
