Brit politikai körképünk 2016 elején
A 2015 májusában kiírt brit választásokat nagy fölénnyel a David Cameron vezette Konzervatív Párt nyerte, ezzel abszolút többséget szerezve az alsóházban). Választási programjukban helyet kapott az Európai Unióhoz fűződő viszony újratárgyalása és egy népszavazás kiírása a távozás kérdésében. A győzelmet követően egyre élesebb megosztottság lett úrrá a képviselők körében: a harc eluralkodott a pártokon belül is, új törésvonalakat létrehozva a brit politikában.
A brit kétkamarás parlamentben az alsóház tagjait a megválasztott képviselők alkotják, akik feltöltik az összesen 650 főnyi helyet a megszerzett szavazatok arányában. A legtöbb mandátumot elért pártot végül megbízza a királynő a kormányalakításra, ahogyan Cameront is ismét felkérte a legutóbbi alkalommal. A brit toryk a jobbközép konzervativizmus elveit testesítik meg az euroszkepticizmussal is karöltve, noha vezetőjük és az ország jelenlegi miniszterelnöke az elődeinél kissé nyitottabb politikát képvisel. Májusban a Konzervatív Párt 331 hellyel szerezte meg a parlamenti többséget. Ellenzékük, a Munkáspárt 232 helyet tudhatott magáénak, utánuk következett a Skót Nemzeti Párt (SNP) 56 hellyel, majd a Liberális Demokrata Párt 8 mandátummal. Végül pedig az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) és a zöldek 1-1 helyet szereztek meg az egyéb pártok mellett.
Az eredmények után Cameron bejelentette, hogy konzervatív kormányt kíván alakítani koalíciós partnerek nélkül, az abszolút többséget felhasználva. Fontos kiemelni, hogy választási kiáltványukban nem pusztán jobb egészségügyi ellátást, az adóterhek csökkentését és a munkaórák limitálását ígérték; de 2013-ban Cameron olyan kijelentést is tett, hogy amennyiben 2015-ben megnyerik a választásokat, újra fogja tárgyalni az Egyesült Királyság és az Európai Unió viszonyát Brüsszellel. Ezenkívül 2016 és 2017 között referendumot írnak ki arról a kérdésről, hogy az ország az EU része maradjon-e vagy sem. Amennyiben az általa benyújtott jogszabályreformot elfogadják a tagállamok, minden erejével amellett kampányol majd, hogy az ország továbbra is a Közösség része maradhasson. Ezzel a kijelentésével már 2013-ban több ellenséget szerzett, és sokan felhívták a figyelmét arra, hogy nem csak az ország szövetségeseit idegenítené el egy ilyen lépés, hanem veszélybe sodorná a gazdasági és kereskedelmi bevételeket is.
A Konzervatív Párt ellenzéke, a Munkáspárt a 2015-ös választáson eddigi legrosszabb eredményét érte el 1987 óta. Ed Miliband benyújtotta lemondását a párt éléről, helyét pedig Jeremy Corbyn vette át, miután 59.5 százalékos többséget szerzett. A brit Munkáspárt a balközép politikai értékek képviseletében lép fel, de sokszínűség jellemzi, megtalálható benne sok irányzat az erősen szocialista beállítottságú tagoktól az egészen mérsékelt szociáldemokratákig.
A másik vesztes párt, a Nick Clegg vezette Liberális Demokrata Párt szintén elvesztette elnökét a választási fordulat után, utóda Tim Farron lett. A liberálisok 2010-ben koalícióban kormányoztak a Konzervatív Párttal, azonban abban az évben még 47 képviselői hellyel többet szereztek.
Cameron a győzelem után folytatta a tárgyalásokat Brüsszellel az uniós alapszerződés módosításáról: a döntés két éven át tartó intenzív bilaterális tárgyalások után született meg. Brüsszel felhívta a miniszterelnök figyelmét arra, hogy nem hajlandó olyan területen rugalmasságot tanúsítani, amely az uniós alapjogokba ütközik, mint például a munkaerő szabad áramlása vagy a munkavállalók hátrányos megkülönböztetése. Az ígéret része volt az is, hogy abban az esetben, ha Brüsszel hajlandó teljesíteni az ország reformköveteléseit, Cameron kampányolni fog azért, hogy a referendum eredménye a Közösségben maradás legyen, de ennek ellenére az ígért választási lehetőséget megadja az angol polgároknak. 2015 novemberében a kormányfő levelet fogalmazott meg Donald Tusknak, az Európai Tanács elnökének, összefoglalva reformjavaslatait.
A folyamattal párhuzamosan viták robbantak ki a brit parlamenti képviselők között. Nem pusztán az ellenzéki viszonylatban megoszlóak a vélemények Cameron döntésével kapcsolatban, de a saját pártja is három táborra szakadt az Európai Parlamentben, ami igencsak megnehezíti a kormányfő számára a célja elérését. Ehhez hasonló általános ellentét jellemző Westminsterben is a párt körében. Jelenleg 20 tory hallatja hangját mint EP-képviselő. Közülük ketten aktív kampányt folytatnak amellett, hogy az állam továbbra is az EU része maradjon, tekintet nélkül arra, hogy a reformkövetelések milyen eredményt érnek el. Ketten teljes mértékben a Brexit mellett teszik le voksaikat; a többi 16 pedig arra várt, hogy miképpen alakulnak Cameron tárgyalási erőfeszítései.
A kormányfő legnagyobb párton belüli ellenlábasa Dan Hannan, aki a reformokat teljesen feleslegesnek tartja. Minden médiaplatformot kihasznál annak érdekében, hogy befolyását kiterjessze a körülötte lévőkre a távozás érdekében. Rovatot vezet a Telegraph című folyóiratban és aktívan vesz részt televíziós interjúkon is. A tagság mellett lévők egyenesen veszélyesnek titulálták őt, aki minden erejével azon van, hogy aláássa Cameron erőfeszítéseit és elidegenítse Brüsszelt. Érezhetően feszültséget szül a párton belül az efféle megosztottság és a döntéssel szembeni folyamatos kritikák, amelyek háttérbe szorítják a szakértői segítséget. Az EU-szkeptikusok közül olyan jelentős személyiségek, mint Michael Gove igazságügyi miniszter, valamint Iain Duncan Smith munkaügyi miniszter is a Brexitet propagálók között foglalnak helyet. Ennek ellenére a hivatalos és kifelé közvetített álláspont a referendum elfogadása után a Közösségben maradás.
Az ellenzék vezetője, Jeremy Corbyn szerint szükségtelen a népszavazás kiírása. Cinikus trükknek tartja a konzervatívok lépését, ami szerinte azért történik, hogy visszaszerezzék azokat a szavazókat, akik átpártoltak az UKIP mellé. Ennek ellenére úgy gondolja, hogy az országnak az Unióban kell maradnia, mert az képviseli leginkább a munkavállalók érdekeit. Befektetéseket hoz, munkát és védelmet biztosít a fogyasztóknak. A párt hivatalos álláspontja szerint a Brexit ellen való állásfoglalás, de az ő véleményük sem ilyen egységes. Az erősen szocialista beállítottságú csoport a kilépést támogatja Michael Foottal és Tony Bennel az élen.
Az UKIP három évvel ezelőtt minden erejével nyomást gyakorolt Cameronra annak érdekében, hogy írja ki a referendumot. Most az egyébként euro-szkeptikus Farage nevetségesnek titulálta a megállapodást. Az Unió bürokratikus szabályrendszerét hibáztatja, és úgy gondolja, hogy az ország versenyképesebb lehetne a Közösségen kívül, a globális piacon. Farage-ot szintén veszélyes ellenfélnek titulálják, hiszen hangját buzgón hallatja a brit bulvárlapokban is.
A megállapodás a múlt heti EU-csúcstalálkozón megszületett: Londonnak sikerült kompromisszumot kötnie Brüsszellel. A tagországok elfogadták az úgynevezett vészfék-rendszert, amely visszaszorítja a beáramló uniós állampolgárokkal szembeni juttatásokat. Az államfő a brüsszeli sajtótájékoztatón úgy nyilatkozott, „teljes szívével és lelkével” kampányolni fog amellett, hogy az ország az Európai Unió része maradhasson. Ellenben azt is leszögezte, hogy sosem lesznek az eurózóna és Schengen részei, és európai szuperállamba sem kívánnak betagozódni. A referendumot kitűzték: 2016. június 23-án a világ szeme az Egyesült Királyságon lesz. „Az egyik legnagyobb döntéshez közeledünk, amivel az ország életében valaha szembenézett” − mondta Cameron.
Mészár Kata
