Szaúd-Arábia az év elején kivégzett egy síita vallástudóst. Az olajmonarchia lépése nemcsak Iránt, a térség legnagyobb síita hatalmát, hanem több más országot is feldühített. Az újonnan elszabadult vallási ellentétek kapcsán Richard Galustian a The Spectatorban elemezte a közel-keleti hatalmi politikát. A szerző szerint a zuhanó olajár a szaúdi uralkodóház bukását hozhatja. Ezzel szemben a tavaly aláírt atomalku kitörési pontot biztosít az egyre erősödő Iránnak.

Nemcsak Iránt dühítette fel Nimr al-Nimr síita vallástudós kivégzése. Több más olyan országban tüntetések törtek ki, ahol jelen van a másfél évezredes síita-szunnita vallási ellentét. Emberek vonultak utcára Bahreinban, Libanonban, Pakisztánban és Irakban. Irán reakciója kérlelhetetlen volt, amikor Khamenei ajatollah twitteren azt üzente, hogy következményei lesznek a mártír halálának − írja Galustian. Mindeközben azonban jelen volt az óvatosság is az iráni megnyilvánulásokban. Ugyanis Rouhani elnök a szaúdi nagykövetséget megtámadó tömeg felelősségre vonását követelte. Galustian szerint lehet, hogy pont azért, mivel az elnök tudja, hogy miközben Irán csillaga emelkedőben van, Szaúdi-Arábiáé viszont hanyatlik.

Galustian Doulas Murray-t idézi, aki szerint a régió két nagyhatalma, a szaúdi uralkodóház és az iráni ajatollahok nemcsak a régiós hegemóniáért harcolnak, hanem a túlélésért is. Galustian szerint ebben a harcban Iránnak lényeges előnye van.

A szaúdi uralkodóház egyre nehezebben tudja fenntartani a hatalmát, ahogy az ország népessége nő. Továbbá már pénzzel sem olyan egyszerű megtartania a befolyását. A folyamatokat pont Szaúd-Arábia legközelebbi szövetségese, az USA erősítette fel akaratlanul. A palaolaj-ipar robbanása negatívan hatott Szaúd-Arábia olajprofitjára. Az ország vezetői egy komoly dilemmával néznek szembe, ugyanis ha felnyomják az olaj világpiaci árát, azzal elkerülhetetlenül a palaolaj-ipart hozzák előnyös helyzetbe, írja Galustian.

Ezen felül a szaúdiak szövetségesei, a Muszlim Testvériség és Recep Tayyip Erdogan török elnök is egyre rosszabb pozícióban vannak. Erdogan újraválasztása csak egy hajszálon múlott. A Muszlim Testvériség pedig az Arab Tavasz óta sorozatban szenvedett megsemmisítő vereségeket, például a tunéziai választások során, a líbiai polgárháborúban vagy az egyiptomi puccs idején. Galustian szerint a túlélésért való küzdelem során lehet, hogy a szaúdi ház egy letűnő csillaghoz kötötte a sorsát.

Ezzel szemben Iránnak sikerült kitörnie az évtizedes izolációjából azáltal, hogy az USA-val sikerült megállapodnia egy atomalkuban. Ezenfelül Irán rendelkezik parlamenttel, amely lehetővé tesz egy olyan forgatókönyvet, mely során az ajatollah egyszer átadja hatalmát a testületnek a túlélésért cserébe, véli Galustian. Ezen felül az iráni gazdaság nem függ annyira az olajtól. Bármilyen forgatókönyv is történjen meg a jövőben, Iránt irániak fogják irányítani, míg Szaúd-Arábia nem tudja túlélni a szaúdi uralkodóház bukását.

Galustian szerint a londoni kormányzat néhány józanabb mandarinja már észrevette az új realitásokat, és az öböl menti küzdelmeket az első világháború kitöréséhez hasonlítják. A szaúdiak a németek szerepében, a széthulló Ausztriával szövetségben, egyre inkább lemaradva az antant hatalmai mögött. Németország a háborút választotta 1914-ben, és elvesztette azt.

A szerző úgy látja, hogy a régió észrevette: Irán erős helyzetben van. Ugyan az Egyesült Arab Emirátusok is megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Iránnal, ám később kijelentették, hogy ez csupán átmeneti lépés. Továbbá Oroszország is a síita hatalmakkal tart, így Iránnal is szövetkezik a térségben. Galustian szerint lehet, hogy Putyin fogja a győztest támogatni.

Pál Benedek