Létezik egy nemzetközi koalíció az Iszlám Állam ellen. Ennek tagjai azonban nagyrészt a saját érdekeiket követik. Szinte mindenki azt állítja, hogy tenni akar az Iszlám Állam ellen, de sok térségbeli szereplő nem tesz igazán semmit. A The American Conservative szerzője, Philip Giraldi szerint Törökországnak, Izraelnek és Szaúd-Arábiának nem érdeke, hogy komolyabban fellépjenek a terrorszervezettel szemben, még ha azt is állítják.
Szinte mindenki azt állítja, hogy tenni akar az Iszlám Állam ellen. Paul Giraldi szerint azonban semmi sem történik. A valóságban azok közül a hatalmak közül, amelyek közvetlenül érintve vannak, csakis Irán és Szíria akar harcolni igazán az ISIS ellen, a libanoni Hezbollah segítségével. A pesszimista jelentések, amelyeket a Pentagonnak készítettek, figyelmeztetnek, hogy hiába vallja magát szinte mindenki a nemzetközi koalíció tagjának, az együttműködésben többféle elképzelés van jelen. Hiába az USA légicsapásai, Irakot, amelynek az egyik legfontosabb szereplőnek kéne lennie fellépésben, a korrupt és inkompetens hadserege gátolja meg, hogy előretörjön az elszántabb ISIS-katonákkal szemben. Továbbá Szaddam Huszein hadseregének szunnita tisztjei is az Iszlám Államot erősítik a konfliktusban.
Máshol ez a kettősség még jobban megfigyelhető. A szaúdiak inkább látnák az ISIS-t hatalmon Szíriában, mint Basar al-Aszadot. Mindeközben úgy tesznek, mintha tennének valamit a terrorszervezet ellen, de titokban támogatják azt. Ez igaz a többi Öböl-menti országra is, legfőképp Katarra, ahol az USA központi parancsnoksága van. Jordánia, akit legfőképp a belső biztonsága izgat, visszavágott, miután egyik pilótáját az ISIS élve elégette. Azóta azonban eltűnt a harcokból, kivéve azt, hogy területén képzi ki az USA a „mérsékelt” felkelőket.
A kettős játszma díját azonban Törökország és Izrael érdemli, véli Giraldi. A törökök azzal, hogy lelőtték az orosz vadászgépet, megakadályozták egy valódi koalíció lehetőségét. A törökök legfőbb érdeke, hogy a saját háborújuk a kurdok és Aszad ellen tovább haladjon. A Szíriából jövő harcosokat minden akadály nélkül átengedik a határon, amelyet már Barack Obama is szóvá tett. Továbbá azt az olajat, amelyet az ISIS kitermel a Szíriában és Irakban elfoglalt területeken, a szerző szerint a törökök veszik meg, s a bizniszben szerinte a török elnök környezete is benne van. Giraldi szerint nem valószínű, hogy Törökország egyhamar csatlakozni fog az ISIS elleni harchoz.
Aztán pedig ott van Izrael, amely a szerző szerint érdekelt az Iszlám Állam működésében. Az izraeli kormány nem kommentálja a felmerült vádakat.
Az, hogy bármilyen esemény történik, a törökök, a szaúdiak és az izraeliek csakis a saját érdekeiket követik, rávilágít, hogy a helyzet mekkora problémát jelen Washington számára. Giraldi úgy látja, hogy az USA ezzel teljesen tisztában van, azonban képtelen arra, vagy csak vonakodik, hogy nyíltan rendreutasítsa és uralkodjon a szövetségesei felett.
Pál Benedek
