A '90-es évek óta fennálló konszenzus, ami az Egyesült Államok hegemóniáját és aktív külpolitikáját hirdette, megdőlt, és nem hozható vissza. Stephen Wertheim az amerikai külpolitikában kialakulóban lévő két tábort és Amerika változó globális helyzetét elemzi a New York Times-ban.
Richard Rose skót politikai gondolkodó nem sokkal a Reagan-elnökség után írta, hogy: „Amerika más ütemre lépdel. Különlegessége az alábbi okok bármelyikében vagy összességében rejlik: a történelem, a méret, a földrajzi elhelyezkedés, a politikai intézmények, és a kultúra.” John Steele Gordon Commentary magazinban megjelent véleménycikkének szemléje.
A gondolat, hogy az Egyesült Államok egy „különleges ország”, amely alapjaiban különbözik a többitől, széleskörűen elterjedt, főként Ronald Reagan elnöksége óta. Reagan gyakran idézte John Winthrop puritán vezetőt, aki Amerikát „hegy tetején ragyogó városként” jellemezte, mely követendő példát állít a többiek elé.
Alexis de Tocqueville ugyan csak egyszer használta a „különleges” jelzőt, azonban számos módon rámutatott, hogy Amerika teljesen különbözik Európától, és hogy az akkoriban még autokrata és arisztokratikus Európa az amerikai demokratikus rendszer felé fog fejlődni, nem pedig fordítva.
Mások, mint például Barack Obama nem osztják ezt a nézetet: „Hiszek az amerikai excepcionalizmusban, ahogyan biztosan a britek is hisznek a brit excepcionalizmusban, vagy a görögök a sajátjukban” – mondta 2009-ben. Egy bizonyos értelemben neki is igaza volt, véli John Steele Gordon. Portugália is különleges, mint az egyetlen ország a világon, ahol madeirai bort készítenek. Azonban ahogy Richard Rose rámutatott, az Egyesült Államok ugyan néhány tulajdonságon osztozik másokkal, azonban számos módon annyira különböző az összes többi országtól, hogy teljesen egyedi a maga nemében.
Nézzük is, hogy melyek azok a dolgot, amelyek Amerikát igazán rendkívülivé teszik – folytatja a szerző.
Amerika rendkívül szerencsés. Az ország „Anglia gyermeke”, azonban a gyarmatosítás korában az angolok jóindulatú hanyagsággal kezelték, lehetővé téve számára, hogy saját törvényhozást alakítson ki, és a maga tapasztalata alapján sajátítsa el a politika fortélyait. Ezáltal, a függetlenség eljöttével az Egyesült Államok már tudta, miként is fogjon neki a kormányzáshoz.
Amerika szintén rendkívül szerencsés a földrajzi adottságait tekintve: míg a harmadik legnagyobb ország a világon, addig domborzati és éghajlati szempontból a legváltozatosabb. Ugyanis az USA az egyetlen, amelynek területén sarkvidéki, mérsékelt, és trópusi övezet egyaránt megtalálható, míg a területe nagy része a legelőnyösebb mérsékelt övezetben található. Ezen kívül a legfontosabb természetes ásványok is néhány kivétellel megtalálhatók az országban.
További előnyös tulajdonsága, hogy mindössze két országgal határos a szárazföldön, amelyek közül egyik sem katonai nagyhatalom. Ezáltal a biztonság szempontjából egy szigetországi hatalomhoz hasonlítható, mint Anglia vagy Japán. A 20. század közepéig, a rakétatechnológia kifejlesztésig relatíve megtámadhatatlan volt, amelynek köszönhetően kis létszámú hadsereg fenntartása is elegendő volt, ez pedig alacsony adókat és gyors gazdasági növekedést tett lehetővé.
Egy másik, fejlődést segítő tényező a hatalmas rendelkezésre álló szabad földterület, és a kevés munkáskéz volt, amely rendkívüli találékonysághoz vezetett a munkaerő-hiányt pótló gépesítés területén. A geopolitikai elhelyezkedésből származó előnyök is számottevők, mégpedig, hogy az USA mind az Atlanti-, mind a Csendes-óceánhoz korlátlan hozzáféréssel rendelkezik. A globális kereskedelem korában ez pedig Amerikát szó szerint a világ közepére helyezi.
Az Egyesült Államok különleges a maga nemében, ugyanis nem egy nép közös örökségére, hanem politikai eszmék meghatározott csoportjára építkezett.
A 18. századi telepesek eleinte a Brit Birodalom szerves részeként tekintettek önmagukra. Azonban egyre jobban kezdték fojtogatónak érezni a londoni kormányzat kísérleteit jogaik csorbítására. Azért lázadtak fel, mert saját jogaikat szerették volna továbbra is élvezni. Csak ebben az időszakban, a függetlenségi háborút megelőző évtizedben jött be az „amerikai” szó a mindennapos használatba. Az angoloktól átvett „ősi jogaik” közül különösen hangsúlyosak az egyént az államhatalommal szemben megillető jogok. Az amerikai alkotmányhoz fűzött első tíz alkotmánymódosítás, együttes nevén a Bill of Rights (Jognyilatkozat) elemei közül egyet kivéve az összes az egyén jogait védi, az állam hatalmát pedig korlátozza.
Továbbá, az amerikai puritán telepesek a „puszta vadonba” érkeztek. Ezekhez a körülményekhez való alkalmazkodás pedig bátorságot, magabiztosságot, és törtető szellemet kívánt meg. A kockázatvállalás fontosságát, a rámenősséget, és a magabiztosságot tovább adták a jövő generációinak is.
Az Egyesült Államok az egyetlen ország a Földön, amelynek fő nemzeti emlékműve – a New York-i Szabadság-szobor – a bevándorló ősöknek állít emléket. Az USA még napjainkban is az egyik legváltozatosabb ország az etnikumokat és nemzetiségeket tekintve.
Az USA létrejöttét megelőzően az államokat főként a régi szokásjogra támaszkodva kormányozták, semelyik másik országnak sem volt még írott alkotmánya a 18. században. A függetlenséggel együtt Amerika jog és kormányzat nélkül találta magát. Az egyes államok és a konföderáció hamar alkalmazni kezdték a brit common law jogrendszert, azonban a király és a Parlament nélkül.
Ezáltal az amerikai központi hatalom nem tudott az idők során fokozatosan kialakulni, ehelyett a Felvilágosodás eszméiből inspirálódó amatőr politikai gondolkodók alkották meg azt 1787-ben, egy forró philadelphiai nyár alatt.
Ezek a férfiak pedig zseniálisan alkalmazták az önérdek erejét, mint a zsarnokság megelőzésének leghatékonyabb módját. Az általuk megalkotott kormányzat elég erős lett ahhoz, hogy szükséges feladatait végrehajtsa, azonban nem annyira, hogy az egyéni jogokat lábbal tiporva önkénybe fordulhasson át. Megalkották a három egyenlő, azonban mégis élesen elkülönülő hatalmi ágat, amelyek mindegyike kordában tartja a másik kettőt. Az amerikai alkotmány jelenleg a legrégebbi írott alkotmány a világon.
Egyszerűen mondva, az Amerikai Alkotmány a legsikeresebb államvezetési aktus az emberiség történetében – fogalmaz a cikk szerzője.
Az expanzionizmust tekintetéből is különleges utat járt be Amerika. Az eredeti 13 államhoz a nyugati terjeszkedéssel csatlakozó további államok a föderációba történő felvételüket követően az első tizenhárommal megegyező jogokat kaptak, azok nem uralkodtak felettük. Az imperializmust tekintve az USA ugyan a korai történelmében mutatott terjeszkedési törekvéseket, azonban a függő területek (például a Fülöp-szigetek) esetében hamar támogatni kezdte és utat engedett a függetlenség megvalósulásának.
Az USA geopolitikai értelemben a legnagyobb győztese mindkét világháborúnak, azonban az egyetlen állam, amely ezen konfliktusok során nem törekedett további területek megszerzésére. Ha az azóta eltelt időben töltött is be békefenntartási feladatokat, azt – a szerző szerint – önzetlenül tette, pusztán abból az okból, mert nem volt más, aki ezt a feladatot ellátta volna .
A lélegzetelállító gyorsasággal növekvő amerikai vagyon és jólét szintén az ország különlegességének fontos tényezője. Figyelemreméltó, hogy a gazdagság növekedése nem járt együtt egy arisztokrata réteg kialakulásával. A Forbes milliárdosokat számba vevő listájának kétharmadát jelenleg self-made, azaz önerőből meggazdagodott személyek teszik ki, akik nem öröklés útján jutottak vagyonukhoz. Ezen túl pedig az átlagos amerikai családok életszínvonala a gyarmatosítás kora óta folyamatosan jobb, mint bármely más országban.
A filantrópia hagyománya szintén precedens nélküli Amerikában minden más országhoz viszonyítva. Napjainkban az amerikai múzeumok, könyvtárak, egyetemek, operaházak, és kórházak ezreit alapították és tartják fenn magánpénzből. Még kisebb viszonylatban is, az amerikai polgárok sokkal nagyobb arányban jótékonykodnak nemes ügy érdekében, mint más országokban. 2009-ben például egy amerikai átlagosan 737 dollárt (kb. 200 ezer forintot) adott jótékony célra. A szegénységet tekintve ugyan Amerikában sem sikerült teljesen eltüntetni a nélkülözést, azonban a fogalom relatív. Ma az amerikai szegényeknek van okostelefonjuk, rendes ruházatuk és élelmük, valamint önkormányzati lakásokhoz is juthatnak.
Az „amerikai különlegesség” számos egyéb tényezőben is rejlik. Az Egyesült Államok még napjainkban is rendkívül vallásos. Az amerikaiak 31%-a vesz részt heti rendszerességgel valamely felekezet istentiszteletén, és csupán 18%-uk nem jár egyáltalán templomba, zsinagógába, vagy mecsetbe.
A rabszolgatartás és utóhatása az amerikai történelem egyik legfontosabb témája. Míg manapság a rabszolgatartás intézménye egyezményesen erkölcsi aberrációnak minősül, ez a hozzáállás relatíve új jelenség, csak a 18. században terjedt el. A rabszolgaság eltörlése nem volt könnyű és ellenállás nélküli folyamat, azonban a tény, hogy a vérontás mérsékeltnek tekinthető más országok hasonló horderejű szociális forradalmaihoz viszonyítva, önmagában lenyűgöző – írja John Steele Gordon.
Végül az amerikai kultúra gazdagságáról, mélységéről, és elterjedtségéről is szót ejt a cikk. Az amerikai zene (gospel, jazz, country, rock and roll), a gyorséttermek, a ruházkodás a farmernadrágoktól kezdve a dizájner márkákon át, a filmek, valamint egyes szavak, mint az OK, a világ szinte összes országában elterjedtek.
Mindezen értékek persze nem azt jelentik, hogy az Amerika tökéletes lenne – írja a szerző. Az amerikai emberek, mint mindenki más a világon, szerencsétlen bűnösök. „Képesek vagyunk, és meg is tudjuk tenni, hogy az önző önérdek vezérelje cselekedeteinket az ország romlásba taszítása felé” – fogalmaz Steele Gordon. Ott van például a diszfunkcionális Kongresszus, amely a fő kötelességét, a költségvetés időben való elfogadását több mint 20 éve nem tudja megtenni.
Azonban az Egyesült Államok képes igazán széleskörű reformokra, ahogyan az az emberi jogi mozgalomból is kitűnik. Amerika mindig nyitva áll a szükséges változtatásokra – véli a cikk szerzője. Amerika valóban az egyik legkülönlegesebb ország.
Szemlézte: Balogh Zita
A politikai szakértő Conor Friedersdorf az Atlanticban elemzi, hogy a 2020-ban elnökségért induló demokrata, Bernie Sanders hol helyezkedik el a baloldali politikai spektrumon.
Donald Trump nem hisz a rezsimváltásban és a nagy nemzetközi szervezetekben sem, azonban ennek ellenére az „America First” politikáját vallja – írja a National Interest.
Mit jelent az „Amerika mindenek előtt”? Ezen kifejezés önmagáért beszél. Donald Trump azon meggyőződését hivatott kifejezésre juttatni, miszerint az amerikai elnöknek az Egyesült Államok sorsával kell mindenek előtt foglalkoznia, majd csak ezután következhetnek a különböző nemzetközi kötelezettségek.
„Trump politikai stratégiájának útjában áll azonban Oroszország, Kína és Észak-Korea. Trumpnak nem érdeke, hogy támogasson olyan rezsimeket, amelyek önkényesen lépnek fel a nemzetközi porondon” – fogalmaz Nile Gardiner.
„Az elnök nem megfelelő módon közölte az esetek túlnyomó többségében szövetségeseivel az Egyesült Államok külpolitikai céljait” – nyilatkozta James Mattis volt hadügyminiszter.
A hadsereg fejlesztése mellett a Trump-adminisztráció elhanyagolta a diplomáciai kapcsolatok fejlesztését. Számos diplomata vár pozíciójának szenátusi megerősítésére.
Annak ellenére, hogy Trump nem hisz az intervenció eszközében, főleg, ha egy adott államban a politikai hatalmat kellene megdönteni, az elnök igenis szeretné, ha a szövetségesei szabadabbak és erősebbek lennének.
Az Egyesült Államok külpolitikai célja már nem a demokrácia reklámozása, hanem a versenyző hatalmak stabilizálása. A kérdés már nem az, hogy mi jó az adott országnak, hanem hogy mi jó az Egyesült Államoknak. Az Egyesült Államok a jövőben azon fog dolgozni, hogy szövetségesei stabil alapokon álljanak, mind az államberendezkedést, mind a gazdaságot illetően.
A Kína és Oroszország által fenyegető veszély ellen a legjobb megoldást az a stratégia nyújtja, amely ösztönzi a szövetséges államokat, hogy stabil intézményrendszert építsenek ki országaikban.
Ahelyett, hogy az Egyesült Államok általános demokráciaserkentő programba kezdene, inkább a korrupciót és az alapvető emberi jogokat kellene górcső alá vennie szövetségesei háza táján.
A diplomáciai kapcsolatok fejlesztését az amerikai állampolgárok meghatározó hányada támogatja, továbbá ez egy olyan terület, ahol a törvényhozók pártállástól függetlenül egyetértenek. Fontos megjegyezni, hogy a diplomácia fejlesztésének egyik sarkalatos pontja az anyagi források mértéke és azok előteremtésének módja. A nagy költségvetésű programok mellett meg kell említenünk a kevesebb finanszírozással bírókat is, hiszen ezek egyaránt fontos szerepet töltenek be a diplomácia építésében. Az állami támogatásként felhasznált pénzek olyan nem állami szervezetekhez is kerülnek, melyek aktív szerepet töltenek be az Egyesült Államok államközi kapcsolatainak építésében.
Az Egyesült Államoknak jelentősen javítania kell a privát szférával folytatott kommunikációján. Fontos, hogy a kormány felismerje a médiaszektorban is azt a potenciált, amit jelenleg a fejlesztési szektorban lát.
Végezetül, Washingtonnak a Trump-adminisztráció konkrét célkitűzéseit segítő politikát kellene folytatnia − írja a National Interest.
Szemlézte: Artner Gábor Péter
A brit kormány 1.6 milliárd fontot (közel 600 milliárd forintot) költ Anglia szegényebb városainak megsegítésére a Brexit után. A BBC News tudósítása.
A New York Times szerint Trump elnök utasítását követően kapta meg a legfelsőbb szintű biztonsági besorolást Jared Kushner, az elnök veje és tanácsadója tavaly májusban. Az engedély birtokában Kushner minden titkosított dokumentumhoz hozzáférhet.
„A jelentéktelen rágalmazási pereket távol kell tartani a bíróságoktól” – nyilatkozta Christian Porter, Ausztrália legfőbb ügyésze.
A tavaly ősszel lemondott igazságügyminiszter, Jody Wilson-Raybould a minap tanúskodott a bíróságon az SNC-Lavalin nevű cég körül kirobbant botrány kapcsán. Az általa elmondott verzió eltér attól, amit Justin Trudeau és pártja eddig hangsúlyozott. Chris Hall cikke a CBC-n.
A „populikrácia” felemelkedéséről írt cikket a National Interest szerzője, Federica Saini Fasanotti.
A politikai és gazdasági válságba süllyedt Venezuela ügyében megmozdultak a nagyhatalmak is: de mennyire avatkozzon be az Egyesült Államok a folyamatokba? Az American Conservative cikke.
Mi lenne, ha a demokraták felhagynának az obstrukcióval? − teszi fel a kérdést David French a National Review-ban.
A faji kérdésektől a környezetünket érintő legfontosabb döntésekig soha eddig nem látott szakadék tátong a retorika diktálta hangnem és a valóság között – írja a National Review.
Jon Meacham, a Newsweek szerkesztője a charlottesville-i események utáni hetekben írt esszéiből könyvet jelentetett meg „The Soul of America: The Battle for Our Better Angels” címmel. A könyvről az American Conservative közölt kritikus hangvételű recenziót. Szemlénk.
Conor Doherty, a New York Times munkatársa elemzi az aktuális ingatlanpiaci folyamatokat. Doherty azt mondja, annak ellenére, hogy az ingatlanpiac nincs a legjobb bőrben jelenleg, elképzelhetetlen, hogy válságot idézzen elő.
Megbánta, hogy a médiához fordult az ISIS-hez csatlakozott brit lány A 19 éves Shamima Begum 2015-ben hagyta el Londont, hogy az ISIS-hez csatlakozzon, most fiával visszatérne Nagy-Britanniába.
Brit kormánytagok egyértelműen kijelentették, hogy Theresa Maynek májusban, az önkormányzati választások után távoznia kell – számol be a Guardian.
Christine Rosen a Trump szükséghelyzetről szóló bejelentése mögötti lehetséges motivációkat elemzi a Commentary Magazine-ban.
Az Egyesült Államok és Észak-Korea közötti kapcsolatok a jelek szerint jó irányba haladnak. Daniel R. DePetris véleménycikke a The National Interest magazinban.
Németország B-tervet készít elő az Egyesült Államokkal kapcsolatban. Emily Schultheis és Uri Friedman az Atlantic hasábjain fejtik ki, milyen nehezen érinti a német külpolitikát a Trump-adminisztráció politikai szlalomozása.
Justin Trudeau kanadai miniszterelnök pályafutásának legnagyobb botrányához érkezett – számol be a Toronto Sun.
Hét munkáspárti képviselő kilépett a pártból Jeremy Corbyn Brexithez és az antiszemitizmushoz való hozzáállására reagálva.
Egy eddig kevéssé ismert vallási szektáról van szó, amelyet egy Új-Dél-Wales államból származó egykori teniszedző, Serge Benhayon alapított 1999-ben.
W. James Antle III, az American Conservative szerkesztője a National Interest vendégcikkjében ír az amerikai szükségállapot bevezetésének jelentőségéről.
Számos politikus és választópolgár vonul majd utcára március végén az Egyesült Királyságban, hogy kifejezzék nemtetszésüket Theresa May Brexit-politikájával szemben – adta hírül a Guardian.
A fagyos diplomáciai kapcsolatok hallatán valószínűleg nem az Európai Unió jut eszünkbe először. És mégis, a „fagyos” kifejezés jellemzi legjobban a Franciaország és Olaszország között jelenleg fennálló viszonyokat. Sőt, ez a szó talán enyhe is a helyzet leírására – fogalmaz Daniel R. DePetris a The Spectator magazinban megjelent véleménycikkében.
Chas Goldman a klímaváltozás globális erőviszonyokra gyakorolt következményeit elemzi a National Interest lapjain.
A kezdetben politikai forradalomnak induló Brexit mára nem más, mint egy ellaposodott kényszerfolyamat, amelyben a politikai vezetés egyáltalán nem szeretne részt venni. „Pár héttel az Egyesült Királyság kilépése előtt az Európai Unióból a brit belpolitikai helyzet leginkább egy unalmas thrillerre emlékeztet” – írja a Guardian.
„Hogy én mit várok a találkozótól? Azt, hogy Donald Trump fogja Amerika régi Észak-Koreával kapcsolatos forgatókönyvét, és az egész világ szeme láttára égeti el.” Harry J. Kazianis, a National Interest főszerkesztője és Korea Tanulmányok Központjának új igazgatója fejti ki véleményét, mi várható a közelgő csúcstalálkozótól.
„Justin Trudeau ismét heves indulatokat váltott ki a konzervatív parlamenti képviselőkből és a kanadai állampolgárokból egyaránt, amikor kijelentette, hogy az alacsony jövedelemmel rendelkező kanadaiak nem fizetnek adót” – írja a Toronto Sun.
Feltételezések szerint 17 ausztrál állampolgár van jelenleg házi őrizetben, börtönben, vagy egyéb módon fogva tartva a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen létrehozott hírhedt átnevelő központokban – adta hírül a Guardian.