A tavaly ősszel lemondott igazságügyminiszter, Jody Wilson-Raybould a minap tanúskodott a bíróságon az SNC-Lavalin nevű cég körül kirobbant botrány kapcsán. Az általa elmondott verzió eltér attól, amit Justin Trudeau és pártja eddig hangsúlyozott. Chris Hall cikke a CBC-n.

Wilson-Raybould elmondása szerint munkája során többször kapott burkolt fenyegetéseket, milyen következményekkel jár majd, ha nem akadályozza meg a korrupciós botrányba keveredett montreali építőcég-óriás vezetőinek felelősségre vonását. Szerinte ezek a fenyegetések a legfelsőbb politikai körökből indultak, Justin Trudeau miniszterelnök és politikai tanácsadói kezdeményezésére. A kormány részéről mindenki tagadta a vádakat.

A tanúvallomásában Wilson-Raybould azt mondta, vagy tíz telefonhívás és ugyanennyi meeting során próbálták meggyőzni arról, ne indítson eljárást a SNC-Lavalin cég ellen, és engedélyezze a bíróságon kívüli megállapodás lehetőségét. Az érvek: a per elvesztése esetén a cég kivonulna Quebec-ből, aminek negatív gazdasági következményei lennének, munkahelyek vesznének oda, de ami még fontosabb, a botrány rosszul érintené Trudeau quebec-i szavazóbázisát, ahol már most az őszi választás elvesztésétől félnek a kirobbant ügy árnyékában.

Wilson-Raybould elmondása szerint azt kérdezte Trudeau-tól, hogy a miniszterelnök politikailag akarja-e befolyásolni, és hogy határozottan elutasítja, hogy ezt tegye. Trudeau szerinte nem erre törekedett, de ez az egyetlen mozzanat, amiben a volt igazságügy miniszter és a kormány egyetért. Wilson-Raybould végül nem avatkozott bele az igazságszolgáltatás menetébe, néhány hónap múlva beadta lemondását, és a veterán ügyekkel foglalkozó minisztérium vezetését vette át.

Az ügy kirobbanása óta az ellenzék védelmébe vette Wilson-Raybouldot, és elítélte a kormány korrupt és számító viselkedését. Trudeau nem sokkal a nyilvános tanúvallomás megtétele után reagált az elhangzottakra: „Erősen kitartok amellett, amit a kezdetektől fogva hangsúlyozok – én és a csapatom mindig helyénvalóan és professzionálisan cselekedtünk. Épp ezért, egyáltalán nem értek egyet azzal, ahogyan a volt igazságügy miniszter leírta az eseményeket”.

A négy órás meghallgatáson hat körben kérdeztek Wilson-Raybouldtől, aki abban a furcsa szituációban találta magát, hogy az ellenzéki tábor támogatását fejezte ki, saját kollégái viszont megszorongatták őt kérdéseikkel.

Miért nem mondott le egyből, ha úgy gondolta, politikai okokból helyezik nyomás alá? Miért nem konzultált a miniszterelnökkel a kétségeiről? Megbízik-e egyáltalán benne? Ehhez hasonló kérdésekre kellett válaszolnia Wilson-Raybouldnak a kormány oldaláról. A konzervatívak és az új demokraták viszont dicséretre méltónak nevezték a döntését, hogy kiállt és elmondta az igazát.

A továbbgyűrűző botrányban nincs egyszerű dolga a kanadaiaknak, hiszen két teljesen eltérő verziót tálalt eléjük a nagypolitika. A következő hetekben valószínűleg még több részletet fogunk megtudni az SNC-Lavalin-botrányról, és az őszi tartományi választásokon talán erről is kifejezik véleményüket a quebec-iek.

Szemlézte: Gyarmati Emese