Egyre kevesebben választják lakhelyül és munkahelyül Albiont, amióta a britek az EU-ból való távozás mellett döntöttek. Különösen igaz ez a közép- és kelet-európai régióra, ahonnan több mint harmadával csökkent a bevándorlók száma. A világ egyik legnagyobb álláskereső oldalán pedig egyre kisebb az érdeklődés az Egyesült Királyság-beli munkák iránt. A szigetország továbbra is a legnépszerűbb célpontnak számít Európában, ám ez az uniós kilépés után ez változhat.
Ebben a hónapban készült el az európai KidsRights nevű érdekvédelmi szervezet éves beszámolója, amelyben a résztvevő országok gyermekjogi helyzetéről tesznek jelentést. A 165 vizsgált országból Új–Zéland a 158. helyen végzett.
Daniel Larison három szerző gondolatmenetét tárja az olvasó elé, akik kissé eltérő módon közelítik meg a politikai realizmus eszméjét, mint a legtöbb realista gondolkodó. Az American Conservative hasábjain Larison igyekszik bebizonyítani, hogy ezen új alapvetések nem állják meg a helyüket a külpolitika jelenlegi vonatkozásaiban.
Írországban májusban jelentős szerepet kaptak a klímavédelmi és egészségügyi kérdések. Egyrészt a kormány energiacsökkentési tervére jött ki válaszul a PwC jelentése, amelyet Paul Melia ismertet az olvasóval. Másrészt európai viszonylatban egyedülállóan magas radongáz koncentrációt mutattak ki az országban, amely akár halálos kimenetelű is lehet magas radioaktivitása által. Erről az Irish Times és az Irish Mirror munkatársai tollából tudhatunk meg többet.
A liberálisok nagyon helytelenül beletörődtek az enervált amerikai gazdasági növekedésbe. Azonban amire új költségvetésével Trump készül, rosszabb lehet annál – véli Jeff Spross, a The Week publicistája.
Trump beiktatása óta a demokratáknak nem igazán volt idejük arra, hogy a sebeiket nyalogassák tavaly novemberi, meglepő választási vereségük után. Nem úgy Bernie Sandersnek, aki folyamatosan kampányol és még saját mozgalmat is alakított.
A közelmúltbeli választások egyre inkább azt mutatják, hogy a hosszú ideje bebetonozódott politikai struktúrák megkérdőjeleződni látszanak, és a fennálló rendszeren kívülről érkező jelöltek győzedelmeskednek. A jelenség megfigyelhető az Atlanti-óceán mindkét partján egyaránt. Russell Ronald Reno, a First Things nevű konzervatív lap szerkesztőjének cikke szerint a hagyományos jobb- és baloldal erodálódásának lehetünk tanúi napjainkban.
A regnáló amerikai elnök kampányában enyhén szólva is kritikus hangot ütött meg az iszlám vallás egészével szemben. Ehhez képest első hivatalos, külföldi útja a Közel–Keletre vezetett, melynek első állomása az USA hagyományos szövetségese, Szaúd Arábia volt.
A térség két, vezető hatalma, Szaúd Arábia és Irán között legendásan rossz a viszony. Richard Haass, a Nemzetközi Kapcsolatok Tanácsának elnöke ezt dolgozza fel a Financial Times-ban megjelent cikkében, melyet Trump Rijádban tett látogatása kapcsán írt.
Macron választási győzelme egyben Merkel győzelme is volt. Új francia–német kapcsolatok vannak kialakulóban, amelyekből erőt meríthet mindkét ország – írja a The Guardianban megjelent cikkében Natalie Nougayrede.
A keresztény értékek és a jelenlegi amerikai politika és közélet vajon hogy fér meg egymás mellett? Donald Trump elnöksége miatt gondolják úgy a politikai szakértők, hogy az Egyesült Államok válságban van, vagy a probléma mélyebben gyökerezik? Ezen kérdésekre keresi a választ Rod Dreher az American Conservative-ban.
Kanada foglalkoztatáspolitikája a közeljövőben több szempontból is változáson megy keresztül. Egyrészt javítani fogják a fiatal munkavállalók helyzetét, másrészt szigorúbb szabályokhoz fogják kötni a külföldi munkavállalók alkalmazását. A nagy volumenű reformokról Jerry Dias és a Huffington Post munkatársai adnak pontosabb képet.
A szólásszabadság és a gyűlöletbeszéd dilemmájára meglehetősen eltérő megközelítést alkalmaznak Európa és az Egyesült Államok. Míg a legtöbb európai ország a történelmi tanulságok miatt kriminalizálja a gyűlöletbeszédet, és rutinszerűen bűnvádi eljárást is indít a törvényszegőkkel szemben, az Egyesült Államokban fontosabb a véleménynyilvánítás – legalábbis a politikai jellegű véleménynyilvánítás – védelme.
Nyomozás indult az Egyesült Királyság-beli politikai pártokkal szemben az ügyben, hogy törvénysértőnek minősül-e az a gyakorlat, ha a szavazókat személyre szabott hirdetésekkel veszik célba a Facebookon. Feltételezések szerint ugyanis a brit politikai pártok a Brexit-népszavazást megelőző kampány során személyre szóló hirdetésekkel szerezhettek szavazatokat, a közösségi médiás kampány ezáltal befolyásolhatta a referendum kimenetelét, mivel a kilépéspártiak üzenetei uralták az online teret.
Csendben haldoklik a demokrácia – hirdeti a világszerte egyre ismertebb mondást a Washington Post, és tulajdonképpen igaza is van. Csak éppen ezt Benjamin Weingarten, a City Journal szerzője szerint nem az Trump Amerikájában kell keresni.
Justin Trudeau 2016 márciusában jelentette be, hogy Kanada indulni szeretne a 2021-től felszabaduló ideiglenes tagságáért az ENSZ Biztonsági Tanácsban. Ottawának viszont mélyen a zsebébe kell nyúlnia, hogy helyet kapjon a világ egyik legbefolyásosabb döntéshozatali szervében.
A Nílus völgyének országa az Amerikai Egyesült Államok által nyújtott hivatalos segélyezés egyik kiemelkedő célpontja – Izrael, Afganisztán, Jordánia és Pakisztán mellett. Egyiptom közel négy évtizede, 1978 óta közel 30 milliárd dollár segélyben részesült. A társadalmi fejlődést propagáló támogatások mellett a dotáció tetemes része katonai célú segély. Habár Egyiptom legfőbb stratégiai partnere az Egyesült Államok, az egyiptomi haderő jelentős nehézségekkel küzd a terrorizmus elleni harcban. Ennek okait járja körül David Schenker a Foreign Affairs-en megjelent cikke.
Váratlanul menesztette James Comeyt, a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) igazgatóját Donald Trump amerikai elnök. Az FBI az elnökválasztást érintő orosz beavatkozást, illetve Trump kampánycsapatának esetleges orosz kapcsolatainak ügyében folytat nyomozást. A vizsgálódások élén Comey állt, aki tízéves ciklusának csupán negyedik évét töltötte éppen, ő az Obama-adminisztráció utolsó vezető beosztású embere volt, akit Trump megtartott beiktatása után.
A második világháború óta a hatalom egyre inkább kezdett eltolódni a szuverén államok szintjéről a multinacionális vállalatok és intézmények felé. Fordulat jöhet? A nacionalizmus és globalizmus kibékíthetetlen ellentétének témáját dolgozza fel cikkében Gilbert T. Sewall, az American Conservative szerzője.
Donald Trump amerikai elnök május 4–én egy újabb elnöki rendeletet írt alá, amely a szabad vallásgyakorlást hivatott biztosítani. A rendelet a konzervatív keresztény szavazóinak tenne kedvére − írja Paul Waldman a The Weekben.
A tavalyi átmeneti elhidegülés után úgy tűnik, normalizálódtak a brit-kínai kapcsolatok, miután Philip Hammond pénzügyminiszter azok további megerősítésének szükségességéről beszélt Pekingben az „Egy övezet, egy út” elnevezésű nemzetközi konferencián.
Az Egyesült Államoknak hosszú időbe tellett, mire hajlandó volt kezelni a fekete lakosainak helyzetét és jogait. Carl Paulus a feketék szegregációjának folyamatáról, az állam meghatározó szerepéről és az amerikai polgárháború utáni társadalmi egyenlőtlenségről fejti ki gondolatait Richard Rothstein „The Color of Law” című könyvét alapul véve.
Philip Giraldi, a The American Conservative szerzője szerint szerint Izrael, Törökország és az Öböl–menti arab államok szívesebben látják Szíriát káoszba süllyedni, mintsem hogy újra az Aszad–kormány kezébe kerüljön.
A latin, majd a francia nyelv hosszú évszázadokig működtek közvetítő nyelvekként. A brit birodalom és az Amerikai Egyesült Államok kereskedelmi fellendülésével az egész világon elterjedtté vált az angol, a 20. századtól a modern kor lingua francájáva lépett elő.
A minapi brit helyhatósági választások a konzervatívok győzelmét és a Munkáspárt újabb gyengülését hozták. A patinás baloldali párt már hetedik évét tölti ellenzékben, ám ennek ellenére sem képes megszorongatni a torykat. Hogy miért nem, arra a The Telegraph riportja keresi a választ.
Az establishment pártjai világszerte válságban vannak – Görögországtól Franciaországon át az Egyesült Államokig erre több példát is találunk. A világ legrégebbi politikai pártja, a brit Konzervatívok viszont fénykorukat élik a jelenlegi politikai helyzetben – ebben azonban számos tényező szerepet játszik, melyeket a The Economist vizsgált meg.
Maga helyett csak levelet küldött Washingtonba a Nobel-békedíjas Ang Szan Szu Csi, Mianmar külügyminisztere és egyben de-facto vezetője − nem volt jelen, amikor Rex Tillerson amerikai külügyminiszter fogadta a délkelet-ázsiai országok diplomáciai vezetőit. Hiánya már csak azért is figyelemreméltó, mert Mianmar az Egyesült Államok közreműködésével nemrég lépett a demokratizálódás útjára.
Bill English új-zélandi kormányfő május 3-án bejelentette, hogy 321 millió dollárt különít el a költségvetésben szociális beruházásokra, amely az elkövetkező négy évben kerül felhasználásra. A belpolitikai lépést Paul McBeth és Audrey Young, a New Zealand Herald újságírói ismertetik az olvasóval.
Írországban várhatóan jövő évben tartanak népszavazást az új abortusztörvényről. A szavazás előreláthatólag lazítana Európa legszigorúbb abortusztörvényén. Jelenleg évente körülbelül 5000 ír nő utazik külföldre, hogy terhességmegszakító beavatkozást vegyen igénybe.
A politikai és gazdasági elit az Atlanti–óceán mindkét oldalán továbbra is azzal hitegeti magát, hogy nincsen gond vagy aggódnivaló, hiszen a populizmus egy átmeneti kellemetlenség. „A globális elit úgy gondolja, hogy nyeregben ül. Rég tévedtek ilyen nagyot” – véli Damon Linker a The Weekben megjelent írásában.