A Nílus völgyének országa az Amerikai Egyesült Államok által nyújtott hivatalos segélyezés egyik kiemelkedő célpontja – Izrael, Afganisztán, Jordánia és Pakisztán mellett. Egyiptom közel négy évtizede, 1978 óta közel 30 milliárd dollár segélyben részesült. A társadalmi fejlődést propagáló támogatások mellett a dotáció tetemes része katonai célú segély. Habár Egyiptom legfőbb stratégiai partnere az Egyesült Államok, az egyiptomi haderő jelentős nehézségekkel küzd a terrorizmus elleni harcban. Ennek okait járja körül David Schenker a Foreign Affairs-en megjelent cikke.
Egyiptom elnökét, Abdel Fattah esz-Sziszit nemrégiben amerikai kollégája, Donald Trump fogadta a Fehér Házban. Találkozójukon Trump biztosította Sziszit attól, hogy együtt küzdenek a terrorizmus ellen. A kijelentés azért is kedvező az egyiptomi elnök számára, mert a két ország közötti kapcsolat évekig feszült volt. A Trump-kormányzat láthatóan partnereként tekint Egyiptomra a terrorizmus elleni háborúban, az azonban nem világos még, hogy az ország tényleg segítséget jelent-e a legfontosabb harctéren – az Iszlám Állam ellen.
Ezt a problémát világítja meg az a közelmúltban napvilágra került videó, amelyet a Muszlim Testvériséghez köthető televíziós csatorna tett közzé. A felvétel egyiptomi katonákat mutat, akik állítólagos iszlamista felkelőket végeznek ki a Sínai-félszigeten. Egyfelől ez súlyos emberi jogi sértést jelent, másfelől megmutatja azt is, hogy az ország híján van a szükséges szándéknak és kompetenciáknak, hogy kiűzze az Iszlám Államot (ISIS) a területről. Amennyiben a Fehér Ház partnert szeretne, használnia kell a Sziszi-kormányzattal kiépített kiváló kapcsolatot és segítséget nyújtani Kairónak a terrorelhárítási technikái javításához.
2011 óta Egyiptom egyre inkább teret veszít egy meglehetősen aktív, de kis létszámú Ansar Beit al-Maqdis nevű sínai felkelőcsoporttal szemben. Annak ellenére, hogy az egyiptomi hadsereg 440 ezer főt számlál, és évente 1,3 milliárd katonai segítséget kapott az Egyesült Államoktól az elmúlt öt évben, mégis képtelennek tűnik egy nagyjából 600-1000 főt számláló felkelőcsoporttal leszámolni. Ezzel szemben a Sínai-félszigeten berendezkedett csoport több sikert is felmutathat. 2014 óta – amikor a csoport hűséget fogadott az ISIS-nek – lelőttek egy katonai helikoptert elpusztítottak egy harckocsit, elsüllyesztettek egy járőrhajót, illetve felrobbantottak egy orosz utasszállító repülőgépet, 224 civilt meggyilkolva.
Ezzel egyidőben az ISIS mintegy 2000 egyiptomi katonatisztet és rendőrt ölt meg a Sínai-félszigeten. Nem ők azonban az egyedüli áldozatok, mivel az ISIS a keresztényeket is üldözi. A veszély miatt a keresztény kisebbség tömeges elvándorlása kezdődött meg a félszigetről. Csupán néhány hete történt, hogy a szélsőségesek megtámadták a Szent Katalin-kolostort, amely a világ egyik legrégebbi kolostora.
Az egyiptomi haderő képtelennek bizonyult megvédeni a félszigeten élő keresztényeket, ahogyan nem tudták biztosítani az ott állomásozó csaknem 1700 fős nemzetközi megfigyelőerőket (Multinational Force Observers, MFO) sem. Az alakulat feladata felügyelni az egyiptomi-izraeli békeszerződés betartását. Az ISIS egyiptomi jelenléte az izraeli biztonságot is veszélyeztetni, mivel a határon át rakétákat tudnak átlőni Eilat városára, ezért Izrael áprilisban megtiltotta állampolgárainak, hogy belépjenek a Sínai-félszigetre. A terror azonban az ország más részeire is átterjed, az egykor békés Nílus völgyében és deltájában gyakorivá váltak a robbantások, a rendőrök és a kopt keresztény templomok elleni támadások.
Az ISIS stratégiái, taktikái, illetve vezetősége folyamatosan fejlődik, Egyiptomban pedig még halálosabb módszereket alkalmaznak a kormányerők ellen, továbbá felszíthatják a felekezeti ellentéteket is. Az úgynevezett „Sínai provincia” felemelkedése ellenére az egyiptomi katonai szemlélet mit sem változott. A szárazföldi erők nem igazán kezdeményeznek összetűzéseket a szélsőségesekkel, viszont megfigyelhető a katonák lassú lemorzsolódása az útszéli bombák és lesből támadók miatt. Egyiptom egyre inkább kiszervezi biztonságát az izraeli légierőnek, amely szabad kezet kapott arra, hogy az egyiptomi légtérben légicsapásokat vigyen véghez a szélsőségesek ellen, ám a területi nyereségüket nem tudják visszafordítani.
Az ISIS térnyerése a legnépesebb arab államban aggasztó jelenség, és egyúttal világossá tette azt is, hogy a Camp David-i megállapodás óta az amerikai dollármilliárdok nem tették harcképessé az egyiptomi erőket. A segélyekkel és az amerikai katonai támogatással legfeljebb sikerült gátat szabni annak, hogy Kairó közeledjen Moszkvához, illetve vélhetően sikerült megakadályozni az állam szétesését is.
Mindazonáltal Washingtonnak új módokat kell találnia arra, hogy a helyi katonaság hatékonyabban működjön, különös tekintettel a felkelőcsoportok elleni műveletekre. Fontolóra kell venni továbbá a helyi katonai oktatásra és kiképzésre fordított támogatások növelését is.
Változásokat elérni nem lesz könnyű, azonban mindenképpen ez szolgálná Egyiptom érdekeit, illetve – nem mellesleg – az Egyesült Államok nemzetbiztonsági érdekeit is. Sziszi elnök úgy nyilatkozott, Amerika mellett fog állni a terrorizmus felszámolásában, az igazi kérdés viszont az, hogy mennyire elkötelezett Egyiptom, hogy megvívja saját harcát a terrorizmus ellen?
Szemlézte: Szalai Réka
