Az Egyesült Államok elnöke májusban rábólintott a szíriai kurdok katonai megsegítésére, amely az Iszlám Állam de facto fővárosa, Rakka visszafoglalására irányuló katonai műveletek terén valósulna meg. Törökország – aki terrorista csoportként tekint a Szíriai Demokratikus Erőkre – azonban megfenyegette az Egyesült Államokat, hogy a török haderő esetleges támadásokat indíthat a térségben az amerikai katonák ellen, ha a kurdok megsegítése ténylegesen megtörténik. A két NATO tagállam és az ISIS kiűzésének lehetséges következményeiről Daniel L. Davis fejti ki véleményét.

Nem teljesen biztos a fölényes győzelem a brit Konzervatív Párt számára az előrehozott választás napján. Theresa May miniszterelnök még áprilisban kezdeményezte az előrehozott választásokat, akkor a kormánypártnak 20% feletti előnyt mértek a Munkáspárttal szemben. A csütörtöki szavazás előtt a különbség azonban pár százalékra apadt. A szűk kéthónapos kampány ugyanis korántsem a konzervatívok tervei szerint alakult, a Brexit helyett az egészségügy és a biztonság kérdése is nagyobb hangsúlyt kapott.

Németországnak most az a feladata hogy védelmezze a transzatlanti kapcsolatokat, és bizony nem mástól, mint az Egyesült Államok elnökétől, Donald Trumptól – írja Thomas Kleine-Brockhoff a The American Interestben megjelent cikkében.

Andrew Scheer korábbi képviselőházi elnök személyében a kanadai Konzervatív Párt új pártelnököt választott. A Kanadában kormányzó liberálisok a Scheer-féle abortuszellenes és a melegjogokkal szembeni álláspontokkal támadja a konzervatívokat. A Konzervatív Párton belüli feszültséget és a liberálisok álláspontját Althia Raj és Joan Bryden, a Huffington Post Canada munkatársai ismertetik.

A második világháború utáni (Nyugat-)Európa számára létfontosságú volt az Egyesült Államok által nyújtott katonai és pénzügyi segítség. A hidegháború ideje alatt egyszer sem kérdőjeleződött meg az euroatlanti együttműködés jelentősége, az 1990-es évek óta azonban jelentősen változott a nemzetközi rendszer, az Egyesült Államok és Európa kapcsolatát is próbára tették a közelmúlt eseményei. Az American Interest nevű konzervatív magazin szerkesztőjének, Jacob Heilbrunn cikke szerint Donald Trump elnöksége jelentős fordulatot hozhat a transzatlanti viszonyrendszerben.

Ezermilliárd dollárt, azaz mintegy 275 ezer milliárd forintnyi összeget költene Donald Trump kormánya infrastrukturális beruházásokra az elkövetkezendő 10 évben. A Newsweek úgy tudja, az elnök ezen a héten országos körútra indul, hogy felmérje az ország infrastrukturális állapotát.

Az amerikai elnök egyre kevésbé elkötelezett az európai demokratikus vezetők irányába, miközben egyre megengedőbb a kelet autokratáival szemben. Ebben a légkörben félő, hogy a nyugati világgal való szakítás is a terítéken lehet, figyelmeztet Pat Buchanan, a Chronicles Magazine publicistája.

Egyre kevesebben választják lakhelyül és munkahelyül Albiont, amióta a britek az EU-ból való távozás mellett döntöttek. Különösen igaz ez a közép- és kelet-európai régióra, ahonnan több mint harmadával csökkent a bevándorlók száma. A világ egyik legnagyobb álláskereső oldalán pedig egyre kisebb az érdeklődés az Egyesült Királyság-beli munkák iránt. A szigetország továbbra is a legnépszerűbb célpontnak számít Európában, ám ez az uniós kilépés után ez változhat.

Ebben a hónapban készült el az európai KidsRights nevű érdekvédelmi szervezet éves beszámolója, amelyben a résztvevő országok gyermekjogi helyzetéről tesznek jelentést. A 165 vizsgált országból Új–Zéland a 158. helyen végzett.

Daniel Larison három szerző gondolatmenetét tárja az olvasó elé, akik kissé eltérő módon közelítik meg a politikai realizmus eszméjét, mint a legtöbb realista gondolkodó. Az American Conservative hasábjain Larison igyekszik bebizonyítani, hogy ezen új alapvetések nem állják meg a helyüket a külpolitika jelenlegi vonatkozásaiban.

Írországban májusban jelentős szerepet kaptak a klímavédelmi és egészségügyi kérdések. Egyrészt a kormány energiacsökkentési tervére jött ki válaszul a PwC jelentése, amelyet Paul Melia ismertet az olvasóval. Másrészt európai viszonylatban egyedülállóan magas radongáz koncentrációt mutattak ki az országban, amely akár halálos kimenetelű is lehet magas radioaktivitása által. Erről az Irish Times és az Irish Mirror munkatársai tollából tudhatunk meg többet.

A liberálisok nagyon helytelenül beletörődtek az enervált amerikai gazdasági növekedésbe. Azonban amire új költségvetésével Trump készül, rosszabb lehet annál – véli Jeff Spross, a The Week publicistája.

Trump beiktatása óta a demokratáknak nem igazán volt idejük arra, hogy a sebeiket nyalogassák tavaly novemberi, meglepő választási vereségük után. Nem úgy Bernie Sandersnek, aki folyamatosan kampányol és még saját mozgalmat is alakított.

A közelmúltbeli választások egyre inkább azt mutatják, hogy a hosszú ideje bebetonozódott politikai struktúrák megkérdőjeleződni látszanak, és a fennálló rendszeren kívülről érkező jelöltek győzedelmeskednek. A jelenség megfigyelhető az Atlanti-óceán mindkét partján egyaránt. Russell Ronald Reno, a First Things nevű konzervatív lap szerkesztőjének cikke szerint a hagyományos jobb- és baloldal erodálódásának lehetünk tanúi napjainkban.

A regnáló amerikai elnök kampányában enyhén szólva is kritikus hangot ütött meg az iszlám vallás egészével szemben. Ehhez képest első hivatalos, külföldi útja a Közel–Keletre vezetett, melynek első állomása az USA hagyományos szövetségese, Szaúd Arábia volt.

A térség két, vezető hatalma, Szaúd Arábia és Irán között legendásan rossz a viszony. Richard Haass, a Nemzetközi Kapcsolatok Tanácsának elnöke ezt dolgozza fel a Financial Times-ban megjelent cikkében, melyet Trump Rijádban tett látogatása kapcsán írt.

Macron választási győzelme egyben Merkel győzelme is volt. Új francia–német kapcsolatok vannak kialakulóban, amelyekből erőt meríthet mindkét ország – írja a The Guardianban megjelent cikkében Natalie Nougayrede.

A keresztény értékek és a jelenlegi amerikai politika és közélet vajon hogy fér meg egymás mellett? Donald Trump elnöksége miatt gondolják úgy a politikai szakértők, hogy az Egyesült Államok válságban van, vagy a probléma mélyebben gyökerezik? Ezen kérdésekre keresi a választ Rod Dreher az American Conservative-ban.

Kanada foglalkoztatáspolitikája a közeljövőben több szempontból is változáson megy keresztül. Egyrészt javítani fogják a fiatal munkavállalók helyzetét, másrészt szigorúbb szabályokhoz fogják kötni a külföldi munkavállalók alkalmazását. A nagy volumenű reformokról Jerry Dias és a Huffington Post munkatársai adnak pontosabb képet.

A szólásszabadság és a gyűlöletbeszéd dilemmájára meglehetősen eltérő megközelítést alkalmaznak Európa és az Egyesült Államok. Míg a legtöbb európai ország a történelmi tanulságok miatt kriminalizálja a gyűlöletbeszédet, és rutinszerűen bűnvádi eljárást is indít a törvényszegőkkel szemben, az Egyesült Államokban fontosabb a véleménynyilvánítás – legalábbis a politikai jellegű véleménynyilvánítás – védelme.

Nyomozás indult az Egyesült Királyság-beli politikai pártokkal szemben az ügyben, hogy törvénysértőnek minősül-e az a gyakorlat, ha a szavazókat személyre szabott hirdetésekkel veszik célba a Facebookon. Feltételezések szerint ugyanis a brit politikai pártok a Brexit-népszavazást megelőző kampány során személyre szóló hirdetésekkel szerezhettek szavazatokat, a közösségi médiás kampány ezáltal befolyásolhatta a referendum kimenetelét, mivel a kilépéspártiak üzenetei uralták az online teret.

Csendben haldoklik a demokrácia – hirdeti a világszerte egyre ismertebb mondást a Washington Post, és tulajdonképpen igaza is van. Csak éppen ezt Benjamin Weingarten, a City Journal szerzője szerint nem az Trump Amerikájában kell keresni.

Justin Trudeau 2016 márciusában jelentette be, hogy Kanada indulni szeretne a 2021-től felszabaduló ideiglenes tagságáért az ENSZ Biztonsági Tanácsban. Ottawának viszont mélyen a zsebébe kell nyúlnia, hogy helyet kapjon a világ egyik legbefolyásosabb döntéshozatali szervében.

A Nílus völgyének országa az Amerikai Egyesült Államok által nyújtott hivatalos segélyezés egyik kiemelkedő célpontja – Izrael, Afganisztán, Jordánia és Pakisztán mellett. Egyiptom közel négy évtizede, 1978 óta közel 30 milliárd dollár segélyben részesült. A társadalmi fejlődést propagáló támogatások mellett a dotáció tetemes része katonai célú segély. Habár Egyiptom legfőbb stratégiai partnere az Egyesült Államok, az egyiptomi haderő jelentős nehézségekkel küzd a terrorizmus elleni harcban. Ennek okait járja körül David Schenker a Foreign Affairs-en megjelent cikke.

Váratlanul menesztette James Comeyt, a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) igazgatóját Donald Trump amerikai elnök. Az FBI az elnökválasztást érintő orosz beavatkozást, illetve Trump kampánycsapatának esetleges orosz kapcsolatainak ügyében folytat nyomozást. A vizsgálódások élén Comey állt, aki tízéves ciklusának csupán negyedik évét töltötte éppen, ő az Obama-adminisztráció utolsó vezető beosztású embere volt, akit Trump megtartott beiktatása után.

A második világháború óta a hatalom egyre inkább kezdett eltolódni a szuverén államok szintjéről a multinacionális vállalatok és intézmények felé. Fordulat jöhet? A nacionalizmus és globalizmus kibékíthetetlen ellentétének témáját dolgozza fel cikkében Gilbert T. Sewall, az American Conservative szerzője. 

Donald Trump amerikai elnök május 4–én egy újabb elnöki rendeletet írt alá, amely a szabad vallásgyakorlást hivatott biztosítani. A rendelet a konzervatív keresztény szavazóinak tenne kedvére − írja Paul Waldman a The Weekben.

A tavalyi átmeneti elhidegülés után úgy tűnik, normalizálódtak a brit-kínai kapcsolatok, miután Philip Hammond pénzügyminiszter azok további megerősítésének szükségességéről beszélt Pekingben az „Egy övezet, egy út” elnevezésű nemzetközi konferencián.

Az Egyesült Államoknak hosszú időbe tellett, mire hajlandó volt kezelni a fekete lakosainak helyzetét és jogait. Carl Paulus a feketék szegregációjának folyamatáról, az állam meghatározó szerepéről és az amerikai polgárháború utáni társadalmi egyenlőtlenségről fejti ki gondolatait Richard Rothstein „The Color of Law” című könyvét alapul véve.

Philip Giraldi, a The American Conservative szerzője szerint szerint Izrael, Törökország és az Öböl–menti arab államok szívesebben látják Szíriát káoszba süllyedni, mintsem hogy újra az Aszad–kormány kezébe kerüljön.