2023. március 10-én Rijád és Teherán közös nyilatkozatot adott ki a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok újraindításáról, amely 7 éves patthelyzet után nyit új korszakot a rivális államok közös történetében. A megállapodás azonban nem csak ebből a szempontból érdekes, hiszen a megegyezés kínai közvetítéssel jött létre, ami jelzi Peking szerepének megerősödését a térségben. Rijád érdekeit, valamint a nyilatkozatban rejlő szaúdi külpolitikai stratégia elemeit Yasmine Farouk, a Carnegie Endowment for International Peace Közel-Kelettel foglalkozó kutatója elemezte. 

Iran & Saudi Arabia's foreign minister meet in Beijing for the first time in seven years after China brokered a deal between the two nations.

The parties agreed to hold consultations on resuming flights and facilitating the visa issuance process.

Video Credit: Li Jingjing pic.twitter.com/dcJNoqfWv8

— The International Magazine (@TheIntlMagz) April 7, 2023

Ahogy korábban is írtunk róla, a szaúdi-iráni kiegyezés lényegében változtathatja meg a Közel-Keleten uralkodó status quo-t, nem beszélve az Amerikai Egyesült Államok térségben betöltött pozícióiról, valamint a rivális Kína szerepéről. Emellett azonban érdemes áttekinteni, hogy Szaúd-Arábia regionális hatalmi státuszára milyen hatást fog gyakorolni a megállapodás, illetve, hogy ez Rijád külpolitikai stratégiájába miképpen illeszthető be.

Farouk szerint a Peking által támogatott kiegyezés leginkább az ellentétek orvosolásának szabályairól szól, mintsem konkrét megoldást jelentő lépésekről. A kínai mediáció a felek előzetes elvárásainak enyhítésében is nagy szerepet töltött be. Ilyen prekondíció volt például Rijád részéről, hogy Irán függessze fel a jemeni konfliktusba való beavatkozását, azonban Pekingnek sikerült elérnie, hogy a szaúdi diplomaták még ezt megelőzően tárgyalóasztalhoz üljenek iráni partnereikkel. Ezzel párhuzamosan a kínaiak képesek voltak garantálni, hogy Teherán is jóhiszeműen álljon a trilaterális megoldáshoz.

Mindeközben azonban Peking – saját gazdasági érdekeit szem előtt tartva – megfelelő távolságot tartott mindkét fél irányába, amivel enyhítette a korábbi rendezési próbálkozások következtében rá nehezedő nyomást.

Mindezzel együtt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Rijád szempontjából az iráni kapcsolatok rendezése a Vision 2030 koncepció keretein belül értelmezendő. Ez a projekt az ország ipari, kereskedelmi, valamint technológiai központtá alakítását szolgálja, amely garantálja a Szaúd-Arábia hatalmi pozícióját a térségben, valamint azon túl. Farouk szerint a Kína-vezette kiegyezés Iránnal nagyban csökkenti a Vision 2030 kivitelezésének kockázatait. Ezen felül Peking térnyerése lényegében ösztönözheti az amerikaiakat, hogy befolyásuk fenntartása érdekében tovább növeljék szerepvállalásukat Rijád iráni milíciákkal szembeni védelmében. Mindeközben Izrael egyre közelebbi kapcsolatokat ápol az amerikai haderővel, amely közvetetten a szaúdi-izraeli kapcsolatok rendezését is magában hordozhatja, ami kifejezett fenyegetést jelent Teherán számára.

“Saudi Arabia has made it clear that it wants a defense pact with the United States in return for normalizing ties with Israel. However, that isn’t a price Washington is able or willing to accept, for both political and strategic reasons. But the conversation about improved… pic.twitter.com/G0Hr4mS3ED

— Khalid Al-Jufairi, PhD (@khalidaljufairi) April 6, 2023

Mindeközben Iránt továbbra is tüntetések, nemzetközi gazdasági szankciók, és diplomáciai elszigeteltség gyengíti. Ezzel párhuzamosan azonban Teherán Oroszországgal való kapcsolatai, valamint a drónokért cserébe kapott fejlett katonai eszközök jelentősen fenyegetik a szaúdi érdekeket.

Az orosz-iráni kapcsolatokban ráadásul fontos szerepet kap Kína is, a Moszkva-Peking-Teherán-tengely kialakulása ellen pedig a szaúdiaknak mindent meg kell tenniük, ehhez járulhat hozzá a kiegyezésben való részvétel is.

Összefoglalva tehát az alkuban való szerepvállalás Peking részéről inkább esetspecifikus közvetítés a kínai gazdasági és politikai célok érvényesítésének érdekében, mintsem tartós elköteleződés. Ezzel együtt a szaúdi politika számára a kínai fél is csupán egy újabb nagyhatalom, amelyet számításba kell venni a térségben zajló geopolitikai játszma szempontjából. Az ebben a játszmában megmutatkozó stratégia, így Rijád alkura való hajlandósága is arra utal, hogy Szaúd-Arábia – Farouk szerint elfogulatlan pragmatizmussal – felismerte, hogy a Teheránnal való rivalizáció patthelyzetet alakított ki a régióban.

Szemlézte: Szenes Eszter

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon