A második világháborútól kezdődően a nukleáris fegyverek domináns szerepet játszanak a nemzetközi viszonyokban, amit jól példáz Észak-Korea atomfegyverkezési törekvése vagy éppen Irán nukleáris programja. Ennek ellenére nem hagyható figyelmen kívül az atom polgári felhasználása sem, hiszen az ezzel kapcsolatos technológia exportálása komoly befolyásra adhat lehetőséget a fogadó ország területén. Ezt mutatja Szaúd-Arábia esete is, amely a 2010-es évek óta próbál hasonló technológiákat importálni. Jane Nakano, a Center for Strategic and International Studies (CSIS) energiabiztonsági szakértője Rijád példáján keresztül mutatta be a nukleáris energia geopolitikai jelentőségének növekedését, a kialakult helyzetet ennek segítségével elemezzük.

Az elmúlt hónapokban a nemzetközi sajtóban is megjelent a Szaúd-Arábiával való megegyezésért folyó versenyfutás: mind az Egyesült Államok, mind a Kínai Népköztársaság igyekezett megállapodásra jutni Rijáddal, hiszen a nukleáris energiahálózat kiépítése és annak karbantartása függőséget alakíthat ki a szaúdiak és a kivitelező állam között.

Rijád már a 2010-es években egyértelműen kifejezte, hogy törekszik a nukleáris energia szaúdi kiépítésére, ami egybeesik a Perzsa-öböl Menti Együttműködési Tanács – köztük Szaúd-Arábia – által vállalt céllal, miszerint ezen államok 2060-ra elérik a karbonsemlegességet.

Az elmúlt öt évben ennek megvalósítására öt partner bizonyult alkalmasnak: az Egyesült Államok, Kína, Oroszország, Franciaország, valamint Dél-Korea. Az utóbbi két exportőr esetében – bár a franciák egyeztettek először nukleáris energiával kapcsolatban a szaúdi rezsimmel, Dél-Korea pedig sikeres kivitelezést hajtott végre az Egyesült Arab Emírségekben, még 2020-ban – a tárgyalások egyelőre nem érték el a megegyezéshez szükséges szintet. Ezzel párhuzamosan Moszkva lehetőségei is korlátozottá váltak az ügyben, hiszen Rijád az orosz-ukrán háború eszkalációja miatt az utóbbi másfél évben az elköteleződés elkerülésére törekedett a Kreml esetében. Ezzel együtt tehát a versenyfutás Washington, illetve Peking között zajlik.

Az Egyesült Államokkal való megegyezés számos előnyt hordozhat magában – technológiai szempontból – a szaúdiak számára, hiszen az amerikai nukleáris ipar globális megítélése – Nakano szerint – pozitív. Ennek ellenére a Washingtonnal való alku esetén Rijádnak szigorú non-proliferációs kötelezettségekkel kell számolnia, amelyeket a témában gyakran említett amerikai Atomenergia Törvény 123. fejezete szabályoz.

Ezzel együtt azonban a megegyezés kulcsfontosságú lehet az Egyesült Államok által szorgalmazott izraeli-szaúdi kapcsolatok normalizálásának szempontjából.

Bár a Bulletin of the Atomic Scientists szakértői, Victor Gilinsky és Alan J. Kuperman szerint az amerikai technológia átadása komoly proliferációs kockázatokat hordoz magában, a szaúdi-amerikai alkuval kapcsolatban az izraeli vezetés is megosztottsággal küzd. Ezzel párhuzamosan

a Kínai Népköztársaság igyekszik kihasználni a Rijád és az amerikaiak közötti kapcsolatokban jelentkező nehézségeket, amely abban is megmutatkozott, hogy augusztus végén Peking ajánlatát – a Reuters és a Wall Street Journal meg nem erősített információi szerint – Szaúd-Arábia komolyan fontolóra vette.

A kínai-szaúdi geopolitikai összefonódásokat korábban már az Irán és Szaúd-Arábia között létrejött alku, valamint az ország a BRICS-hez 2024. január elsejével való csatlakozásának esetében is megfigyelhettük.

Nakano szerint Szaúd-Arábia az ország geopolitikai törekvéseinek fényében fog dönteni a nukleáris beruházások ügyében, amelynek kimenetele egyelőre kérdéses. Bár az amerikaiak ajánlata számos kötelezettséggel jár, Rijádnak mérlegelnie kell a megbízhatóságot is, hiszen Washingtonnal szemben Kína eddig csupán egy országba, Pakisztánba exportált polgári célú nukleáris technológiát.

Összefoglalva tehát a szaúdi beruházások nem csupán az ország energiadiverzifikációjára vannak hatással, de a térség geopolitikai viszonyrendszerére is, ideértve az Egyesült Államok által szorgalmazott szaúdi-izraeli kiegyezést, valamint a kínai-amerikai versengést is.

Szemlézte: Szenes Eszter

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon