Az elmúlt napokban folyamatossá váltak az Izrael és Irán közötti heves rakétaváltások a zsidó állam június 13-i, katonai és nukleáris célpontok ellen kivitelezett meglepetés-támadását követően. A korábbi konfrontációk során tapasztalt mértékletességnek most nyomát sem láthatjuk, így a régióban és világszerte is fokozódnak a Közel-Kelet jövőjével kapcsolatos aggodalmak.
Bár évek óta folyamatosan, sőt már október 7. előtt is volt szó róla, hogy Izrael “megelőző támadást” mérhet Iránra, mégis szinte mindenkit váratlanul ért a zsidó állam “Felkelő Oroszlán” névre keresztelt hadművelete. Annak körülményei pedig tovább bonyolítják a kialakult helyzetet, Izrael egyoldalú támadására ugyanis az amerikai-iráni diplomáciai tárgyalások közepette került sor.
Ennek keretében a felek egy nukleáris megállapodás megkötésén dolgoztak, amely biztosíték lehetett volna az iráni atomprogram békés céljairól az amerikai szankciók enyhítéséért cserébe. Az egyezség a gazdasági és pénzügyi kihívásokkal küzdő Irán érdekében állt, azonban ennek ellenére a tárgyalások eredmény nélkül elhúzódtak. Izrael részéről pedig elfogyott a türelem. A rendhagyó operációt Izrael rendkívül precízen, éppen a Trump által korábban megadott 60 napos határidő lejártát követő napra időzítette, melyet láthatólag Irán nem vett elég komolyan. Azonban a támadás pillanatában már ki volt tűzve a találkozók folytatása, amely Irán megállapodási hajlandóságát jelezte, ám
az Iszlám Köztársaság valószínűleg egy számára előnyösebb feltételrendszer reményében azt nem siettette.
Ezzel szemben Izrael biztonsági megközelítésében régóta kiemelt szerepe van az Irán jelentette nukleáris fenyegetésnek, mely egyben egzisztenciális veszély is a kis területű ország szempontjából. Továbbá, az is gyakran hallott, széles körben vallott nézet volt a felújított nukleáris tárgyalások kapcsán az izraeli oldalon, hogy ”egy rossz megállapodás rosszabb, mint ha nincs megállapodás”. A többi között ezen érvelés mentén dönthetett Izrael végül a kockázatos kimenetelű lépés mellett, amelynek deklarált végső célja az iráni nukleáris fenyegetettség felszámolása.
Az azonban, hogy Izrael mindezt pontosan hogyan kívánja elérni, nem egyértelmű. Némely feltételezések szerint a támadás célja csupán az Iránra való nyomásgyakorlás volt a tárgyalások folytatása előtt. Ezt a feltevést támogatta annak ténye, hogy Trump az akciót követően egyből a találkozók folytatását szorgalmazta. Ebben az esetben azonban — az iráni rezsim gondolkodásából kiindulva nem túl meglepően — nem érte el célját az izraeli támadás. Viszont Izrael elkötelezett katonai fellépése sem ezt a lehetséges forgatókönyvet támogatja.
A mostani Izraeli incidens nyomán kibontakozó, a két ország között napok óta folyamatos adok-kapok — merőben eltérve minden korábbi precedenstől, melyek során mindkét fél visszafogott, tudatosan konfrontáció-kerülő magatartást tanúsított — könnyen átléphet egy háborús logika által vezérelt erőszakspirálba.
Az izraeli hadsereg támadásai nagymértékű károkat okoztak az iráni katonai és nukleáris kapacitások tekintetében, valamint már több mint 224 civil is áldozatául esett a konfliktusnak. A nukleáris létesítményekben okozott károk azonban közvetlen veszélyt jelenthetnek a régió országai számára, melyek közül az öböl-térségben többen Izraellel és az Egyesült Államokkal is partneri viszonyokat ápolnak.
Ezzel szemben azonban az iráni válaszcsapások kifejezetten a civilek lakta népes lakónegyedeket támadják. Ez a kegyetlen taktika a hírhedt izraeli légvédelem ellenére több halálos áldozatot és már most komoly, hosszú távon fenntarthatatlan károkat okozott a zsidó államnak. A mindkét oldalon fájdalmas áldozatok azonban könnyen a korábbi “vörös vonalak” átlépéséhez vezethetnek. Így a rakétazápor mellé egyre több fenyegetés is elhangzott már a gyors ütemben szélesedő konfliktusban.
Legutóbb éppen Donald Trump részéről került sor egyre, mely “Teherán kiürítésére” szólított. A sértett iráni rezsim egy esetlegesen meggondolatlan lépésének lehetősége veszélyezteti az Egyesült Államok bevonódását, amely nem zárta ki ennek lehetőségét. Bár Trump a támadásokat követően hangsúlyozta, hogy nem részes Izrael akciójában, valószínűleg tudott arról és de facto beleegyezett. Azonban kérdéses, hogyan érintené ez az amerikai külpolitikai érdekeket, különösen annak fényében, hogy az Egyesült Államok korábban többször hangsúlyozta, hogy figyelmét a Közel-Kelet helyett Kínára szeretné összpontosítani.
Szakértők szerint Izrael fő célja az 1978 óta regnáló, ellenséges iráni rezsim megbuktatása lehet. Katonailag ugyanis csak korlátozott mértékben, maximum néhány éves távlatban lehet az immár előrehaladott programot feltartóztatni. Ráadásul a konfrontáció - keresztülhúzva az iráni diplomáciai várakozásokat - könnyen még radikálisabb irányba viheti a vezetést, melynek egyik jeleként már felmerült Irán részéről a nonproliferációs egyezményből való kilépés.
A háttérben azonban már egy ideje, valószínűleg visszafordíthatatlan változások indultak el az iráni társadalom körében,
amely hatására nemrég több, korábban példátlan reformintézkedést kellett a siíta vezetésnek bevezetnie, például az iszlámra jellemző, szigorú nőkre vonatkozó öltözködési előírásokon is — mely 2022-ben tömeges tüntetésekhez vezetett — sokat lazított. Ezek a folyamatok a rezsim hatalmának gyengüléséről, illetve konszolidációs kísérletéről is árulkodhatnak.
Izrael egyelőre nem hajtott végre támadást az Iszlám Köztársaság politikai vezetése ellen, holott a katonai szereplők elleni sikeres fellépése azt demonstrálja, hogy ha úgy dönt, megteheti. Az eszkalálódó harcok tükrében Izrael nem zárta ki egy későbbi célzott támadás lehetőségét Irán legfelsőbb vezetője, Ali Hámenei ellen. Ez a forgatókönyv a generáció váltással küzdő rezsim végét jelentheti, azonban az átmenet jellege és egy megváltozott Irán által betöltött új regionális pozíció számos további kérdést és kihívást jelenthet az egyébként is zűrzavaros viszonyairól híres Közel-Keleten.
Így az Izrael és Irán között újonnan kirobbant konfliktus kapcsán jelenleg a bizonytalanság a legbiztosabb. Ennek tükrében érthető a világ fokozott aggodalma.
Irán stratégiai fekvéséből fakadóan meghatározó szereppel bír a globális energiaellátás szempontjából. A felügyelete alá tartozó Hormuzi-szoros a globális kereskedelem meghatározó tengeri útvonala, nagymértékű kőolaj és földgáz szállítmányok áthaladását biztosítva. Ennek elzárása — mellyel Irán a konfliktusos helyzetek hatására már többször is fenyegetett — óriási zavart és károkat idézhet elő világszerte. Az ezzel járó zsaroló potenciál jelentős ütőkártya lehet az iráni rezsim túlélése szempontjából.
Az Irán által támogatott proxy-alakulatok meggyengülése az elhúzódó Izraellel szembeni háború során azonban kényelmetlen és sérülékeny pozícióban hagyja Teheránt, amely saját területén, meghatározó szövetségesek nélkül kénytelen védekezni a katonai fölénnyel bíró Izraellel szemben. Így Irán jövője jelenlegi rezsimtől függetlenül is kérdéses. Az azonban már elmondható, hogy ennek a konfliktusnak jó eséllyel hosszú távú hatásai lesznek, melyek akár az egész régió korábbi status quo-ját érintő változásokat eredményezhetnek. Ezek milyenségét azonban az elkövetkező időszakban történtek fogják meghatározni.
Szemlézte: Szigeti Eszter Virág
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon