Christine Sisto a National Review Online-ban megjelent cikkében a Kaley Cuoco-Sweeting színésznőt ért támadásokra kívánt reagálni, akit egy interjú során tett kijelentései miatt kezdett el kritizálni a feministák tábora. Az Agymenők című sorozatból ismert színésznő a Redbook Magazine-nak adott interjújában kifejtette, hogy nem tartja magát feministának: ugyan tisztában van annak a munkának a jelentőségével, amelyet az őt megelőző generációk végeztek a női egyenjogúság érdekében, de személy szerint még nem találkozott effajta hátrányos megkülönböztetéssel, ezért nem is nagyon foglalkoztatja ez a kérdés.

Az amerikai törvényhozás hátterében folyó ügyletekre hívja fel a figyelmet Gerren McHam Daily Signal-ban megjelent cikke. A szerző szerint első ránézésre értetlenül állunk a címben megfogalmazott kérdés előtt. Az őszi választások alkalmával nem csak hogy megtartotta a republikánus oldal a képviselőházat, de még a szenátusban is sikerült többséget szereznie. A demokraták lassan kulloghatnának haza, de ha az utóbbi hetek eseményeit figyelemmel kísérjük, rá kell jönnünk, valami más is áll a háttérben. McHam ezt próbálja felfedni cikkében.

A női félmeztelenség nem szolgálja a feminizmus és a női egyenlőség ügyét Cosmo Landesman szerint. A szerző a The Spectator-ban megjelent írásában kritizálja a jelenséget, amelyet napjainkban a Femen tett ismertté. Landesman úgy véli: attól még, hogy egy nő saját elhatározásából mutatja meg melleit, a tárgyiasítása és a férfi szexizmus nem szűnik meg.

A növekvő rendőri korrupció ellenére a bejelentőket vegzálják a probléma megoldása helyett. Milyen ország az, amelyben az elmúlt évben a 3.000, rendőri korrupciót érintő bejelentésből csupán a felét vizsgálták ki tisztességesen? − kérdezi Neil Darbyshire, a spectator.co.uk oldalon megjelent cikkében, Darbyshire szomorúan konstatálja, hogy a korrupció Nagy-Britanniában mára rutinná vált, és a rendőrök hatalmukat az erre rávilágítani kívánók ellen használják a bűnözők kézre kerítése helyett.

Oroszország Ukrajnával szemben tanúsított magatartása aggodalomra adhat okot a vele szomszédos balti államoknak, különösen Litvánia esetében – írja Daniel Oliver az American Conservative c. lapban megjelent cikkében. Habár mindegyik ország NATO-tagállam, a szervezet közös védelemre vonatkozó elköteleződésének is megvannak a maga határai, ami eddig az ukrán válság kapcsán mutatkozott meg leginkább. Mivel az Egyesült Államok képviseli a legnagyobb súlyt a szervezetben (a katonai főparancsnok minden esetben amerikai tábornok), a NATO lépései szorosan összefüggnek az ő nemzetbiztonsági érdekeivel, és azokat ismerve korántsem biztos, hogy Amerikának sürgető lenne stabilizálni a térség erőviszonyait.

Az EU befolyásával vagy közvetlen Brüsszelben született a brit törvények kétharmada, állítja a Business for Britain tanulmánya. Matthew Elliott szerint ez felesleges terheket ró a brit vállalatokra, illetve a brit polgároknak is kevesebb beleszólása van a döntésekbe. Roland Rudd a Business for Europe igazgatója szerint viszont megéri ez az ár, hogy a Nagy Britannia hozzáférjen a világ legnagyobb piacához.

Peter Hitchens a The Spectator Magazine-ban megjelent cikkében azt javasolja, tegyünk félre minden matematikai és geográfiai érvet, és próbáljuk meg nyíltan szemlélni az új hidegháborús helyzetet. Két szárazföldi nagyhatalom áll szemben egymással, ezek közül az egyik Oroszország, amely több mint 700 ezer négyzetmérföldnyi terület ellenőrzéséről mondott le, a másik pedig az Európai Unió, ami ebből 400 ezer négyzetmérföldnyi terület felett szerzett kontrollt. Melyik hatalom is terjeszkedik ennek fényében?

Ryan Shorthouse a Bright Blue think tank alapítója és igazgatója a ConservativeHome online felületén megjelent cikkében ismerteti kutatásuk eredményét, amely a brit konzervatív szavazók jóléti államról való véleményét kívánta felmérni. Shorthouse szerint, ha Sir William Beveridge − a modern jóléti állam egyik létrehozója − ma is élne, biztosan kijelenthetné, hogy valami elromlott, a jóléti állam jelenlegi működése nem felel meg eredeti elképzeléseinek.

Rodney Stark az Intercollegiate Review-ban megjelent cikke egy rövid átirata a „Hogyan győzött a Nyugat?” című könyvének, amelyben a modernség győzelmének elhanyagolt történetével foglalkozik. Stark szerint mostanában divatjamúlt a Nyugatról beszélni, illetve egyre inkább megfigyelhető a nyugati civilizációval foglalkozó kurzusok eltűnése is az egyetemek tanterveiből.

Ronald Reagan elsődleges célja az Egyesült Államok újdonsült elnökeként az volt, hogy visszaállítsa Amerika elvesztett önbizalmát és hitét önmagában − írja Lee Edwards az Intercollegiate Review cikkében.

Angelo M. Codevilla az Intercollegiate Review-ban megjelent cikkében arról a széles körben elterjedt nézetről ír, amely szerint a világ nemzetei egyre inkább hasonulnak a nyugati civilizációhoz. Szerinte a legfontosabb kérdés az, hogy a nyugati civilizáció egyáltalán fent tud-e maradni; ami éppoly bizonytalan, mint az, hogy más civilizációk milyen irányba fejlődnek.

A nyugati civilizáció rugalmassága és zsenialitása akkor mutatkozik meg legerősebben, amikor a legtöbb belső és külső fenyegetés éri − írja Daniel Johnson a Standpoint Magazine-ban megjelent cikkében. Johnson ugyanakkor a nyugati kultúra helyzetét a Turner-díj (Nagy-Britannia vezető művészeti díja) presztízsveszteségével hozza párhuzamba: értékelése szerint mindkettő jövője kérdéses lehet.

Mintegy 350 televíziós csatorna, 10 ezer könyv a helyi könyvtárban, milliónyi internetoldal a világhálón − Amerikában viszont csupán két pártra lehet letenni a voksot. Ám ennek a szűk választási lehetőségnek igenis vannak jótékony hatásai is − vélekedik Joe Carter az Acton Institute Power Blogjában.

„A gyakorlati életben mindenki értékeli a hatékony, eredményes és gazdaságos megoldásokat, ebből a szempontból mind utilitaristák vagyunk. Azonban, amikor a társadalmi rendszerről van szó, a haszonelvűség hasztalannak bizonyul” – írja a The Imaginative Conservative oldalán megjelent cikkében Dwight Longenecker.

Az amerikai katolikusok közötti évszázados vitáról írt Thomas Storck az Ethika Politika online felületén megjelent cikkében. Storck szerint a vita központi kérdése az, hogy a liberális, kapitalista szociálpolitikai rend valóban összeegyeztethető-e a katolikus egyház államról, társadalomról és az emberiségről alkotott képével.

„Mit gondolt, mikor azt hallotta, hogy Lech Wałęsa a következő szavakkal bíztatja Mitt Romney-t: »Szerezze meg a sikerét, legyen sikeres«? Bizalmat ébresztett a Szolidaritás mozgalom öröksége iránt? Azonosítja-e még Wałęsa-t a mozgalommal? Mennyit tud valójában Wałęsaról? Tudja mi történt valójában a Szolidaritással?” Ezekkel a kérdésekkel nyitja Artur Rosman az Ethika Politika online felületén megjelent cikkét.

Az AgendaEurope beszámol arról: nem kevesebb, mint száz nem-kormányzati szervezet fordult levélben Jean-Claude Junckerhez, az Európai Bizottság elnökéhez. Kérésük egyértelmű: vessék el a diszkriminációellenes irányelvet!

A letartóztatottakkal való bánásmód ténylegesen kimeríti a kínzás fogalmát, hiába nevezik őket „erősített kihallgatási technikáknak”. A kínzással kapcsolatos tabu fontos és tiszteletre méltó, a valóság azonban néha vétójoggal él − írja Jonah Goldberg a National Review Online-ban megjelent cikkében.

Az amerikai Képviselőház nemrégiben elfogadott egy Orosz Föderációt bíráló jelentést, ám nem egyhangúan: 10 képviselő ugyanis nemmel szavazott. A 10 nemmel szavazó képviselő között volt Dana Rohrabacher, Kalifornia állam 48. körzetének republikánus képviselője is.

Közgazdászok és filozófusok gondolatai, akár igazuk van, akár tévednek, nagyobb hatással bírnak társadalmunkra, mint az elsőre látszódhat. Az idén áprilisban elhunyt Gary Becker hagyatéka is hasonlóan jelentős. Guy Sorman a City Journalben megjelent cikkében részletesen elemzi Becker elgondolásait és eszméit.

A házasság egyre inkább a gazdagok privilégiumává válik Nagy-Britanniában − írja Fraser Nelson a The Spectator cikkében. A baloldalnak aggódnia kellene, de vonakodnak attól, hogy erkölcsi ítéleteket hozzanak.

Idén 25 éve bukott meg a kommunizmus eszméje Európában. Valóban véget ért vagy éppen most tér vissza? – teszi fel a kérdést Václav Klaus a Standpoint Magazine-ban megjelent cikkében.

„A tébolyodott ember nem az, aki elveszítette eszét, sőt ellenkezőleg, ő az az ember, aki mindent elvesztett, csupán az eszét nem.”  Ezzel a Chesterton-idézettel magyarázza George W. Rutler tiszteletes a Crisis Magazine-nak írt cikkében, hogy miért nehéz manapság szerinte különbséget tenni az egyetemi karok és az elmegyógyintézetek között. Véleménye szerint korunk kulturális elitje a jelenkori társadalom azon első generációja közé tartozik, akiket rosszul iskoláztak, ezzel azonban egyikük sincs tisztában.

Sokszor könnyű megfeledkezni arról, hogy az új média tulajdonképpen már maga a média − írja Hugo Rifkind a The Spectatorben megjelent cikkében. Rifkind szerint a technológiai cégek létre tudtak hozni egy olyan entitást, amely nem állam, viszont az összes államnál erősebb, és nevetve, bolhaként pöcköli le magáról az államokat és azok haragját.

2014. október 23-án jelent meg Boris Johnson a „The Churchill Factor: How One Man Made History” című könyve, Winston Churchill halálának közelgő 50. évfordulója alkalmából. A szerző célja a „Churchill-faktornak”, azaz annak a sajátos zsenialitásnak vizsgálata, amellyel a XX. század egyik legfontosabb politikusa rendelkezett.

Az amerikai-azeri kapcsolatok elkopnak. De nem csak Azerbajdzsánról van szó. Hat évnyi diplomáciai botladozás után Amerika összes eurázsiai kapcsolata megromlott. Azerbajdzsán esetében még helyrehozható a jó viszony -  írja Andrew L. Peck a The American Interest-ben.

A barátság egy szoros kötelék, amely számos okból kifolyólag elszakadhat. De hogy vajon a különböző politikai vélemények is közrejátszhatnak ebben, az egy másik kérdés. Az udvariasság is számos esetben mást jelenthet − írja Hugo Schwyzer blogger, a Pasadena City Egyetem egykori tanára a Washington Postban.

Az Egyesült Államokban a bírói választások során elköltött pénz a büntetőügyek ítéleteire is hatással lehet − írja Joe Pinsker a The Atlantic magazinban megjelent cikkében.

Egy évvel az első demonstrációk után nyugati érdekeket és ukrán életeket áldoztak fel a konfliktus oltárán. Mi történt, mik voltak az előzmények, illetve megérte-e az USA-nak belekeveredni ebbe az összetűzésbe?  Egyebek mellett ezekre a kérdésekre is válaszol James Carden a The American Conservative-ban.

Feltételezhetnénk, hogy a posztmodern időszakát éljük, amelyben nem kell rettegni a nacionalizmustól. Számos közelmúltbeli esemény azonban mégis aggodalomra ad okot. A nacionalizmus nem hogy kihalt, de erőteljesen vissza is tért − írja Doug Bandow a The Imaginative Conservative magazinban.