Ryan Shorthouse a Bright Blue think tank alapítója és igazgatója a ConservativeHome online felületén megjelent cikkében ismerteti kutatásuk eredményét, amely a brit konzervatív szavazók jóléti államról való véleményét kívánta felmérni. Shorthouse szerint, ha Sir William Beveridge − a modern jóléti állam egyik létrehozója − ma is élne, biztosan kijelenthetné, hogy valami elromlott, a jóléti állam jelenlegi működése nem felel meg eredeti elképzeléseinek.
A társadalom körében népszerűtlenek az állam jóléti intézkedései, 10-ből 9 ember szerint súlyos problémák vannak a rendszerben, és különösen a konzervatív szavazók elégedetlenek a kormány tevékenységével. A Bright Blue felmérésében résztvevők 57%-a szerint az ideális jóléti államnak az egyénekre kell koncentrálnia, ezzel elősegítve, hogy a jövőben tevékenyebben hozzájárulhassanak majd a társadalom életéhez; illetve a megkérdezettek 69%-a értett egyet abban, hogy az államnak támogatnia kell a stabil családok kialakulását.
Három alapelv fontos a konzervatív szavazók számára: a reciprocitás, a személyes felelősség és az egymásra utaltság, véleményük szerint a kormányzatnak ezekre kéne fókuszálnia.
A szavazók úgy vélik, a reciprocitásnak kell adnia a jóléti rendszer alapjait, a javak megosztását a „valamit valamiért” elv alapján, az egyén hozzájárulásához kell kötni, és nem a szükségletekhez. A konzervatív felfogás szerint az egyének maguk formálják és határozzák meg körülményeiket, így felelősek a helyzetükért. A konzervatív szavazók ennek megfelelően a szegénység kialakulását hajlamosabbak az egyes embereknek felróni, akik nem rendelkeznek megfelelő munkamorállal vagy nem akarnak unalmas, illetve alantas feladatokat elvégezni − ahelyett, hogy a környezeti tényezőket, például a munkahelyek hiányát okolnák. Ezért a támogatások igénylőit arra kívánják buzdítani, hogy vegyék kézbe saját körülményeik alakítását és hozzák meg saját döntéseiket pénzük elköltéséről. A válaszadók véleménye emellett az, hogy a családoknak nagyobb részt kell vállalnia az anyagi gondokkal küzdők támogatásában, ezzel kölcsönös függőséget kialakítva a jóléti rendszerben.
A Konzervatív Párt már megkezdte a szükséges lépés bevezetését ezeknek az alapelveknek erősítése érdekében: például bevezették az átruházható adókedvezményt házaspárok számára, ezzel célozva a családok támogatását, illetve a más Európai Uniós tagországokból érkező munkavállalóknak ezentúl több időt kell várniuk, míg részesülhetnek bizonyos jóléti ellátásokból, ezzel magasabb hozzájárulásra ösztönözve őket a rendszer működéséhez.
Ezeken a változtatásokon túl a Bright Blue intézet igazgatója négy intézkedést javasolna még a kormány számára: először is, egy hozzájárulási pótlék felállítását, amely kiegészítené a már meglévő jóléti támogatásokat azok számára, akik huzamosabb ideje járulnak hozzá a társadalombiztosítási rendszer működéséhez.
Másodszor, gyermekgondozási segélyt olyan édesanyák számára, akik elegendő ideje fizetnek társadalombiztosítási hozzájárulást, emellett az édesanyának járó szülési szabadság megosztását is javasolja, az anya a kivehető szabadságának egy részét átruházhatná a partnere számára.
Harmadszor, Shorthouse szerint a kormánynak lehetőséget kéne biztosítani arra, hogy a munkavállalók fizetésük egy részét egy adómentes megtakarítási számlára helyezhessék. Az így gyűjtött összeget az egyének akkor hívhatnák le, mikor ők vagy partnerük szülési szabadságra mennek, vagy nyugdíjazás előtt állnak.
Végezetül pedig azt javasolja, hogy a megosztott szülési szabadság a dolgozó nagyszülők számára is igényelhető legyen.
A szerző szerint ezek az intézkedések elősegítenék, hogy a sebezhető, elszegényedett emberek egy jóval igazságosabb, és hatékonyabb jóléti rendszerben éljenek, amelynek alapja a hozzájárulás, a család és a személyes felelősség; és ezzel együtt az emberek jóléti államba vetett bizalmát is növelhetné, melynek felélesztése sürgős feladat lenne − zárja sorait Ryan Shorthouse.
Rózsa Kitti
