2024. február 02. 07:00 - Danube Institute

180 fokos fordulatot tett Nauru, a csendes-óceáni szigetország

2024. a választások éve. Idén közelítőleg 64 országban és az Európai Unióban kerül/került sor választásokra, így január 13-án Tajvanon is. Az eseményeket az egész világ feszült figyelemmel kísérte, a Tajpej, Washington és Peking között ellentétek következtében, melyről itt írtunk bővebben. Annak ellenére azonban, hogy a választásokat, idén harmadjára nyerte meg az eddig kormányon lévő Demokratikus Progresszív Párt (DPP), az eredmények kihirdetése után Nauru, az ország korábbi szövetségese, megszakította diplomáciai kapcsolatait Tajvannal – az okokról és a következményekről a Reuters készített összeállítást.

shutterstock_1315438040.jpg

A napokban aztán Wang Yi kínai külügyminiszter és Lionel Aingimea naurui külügyi és kereskedelmi minisztere megállapodást írt alá Pekingben a diplomáciai kapcsolatok nagyköveti szintű újrafelvételéről.

A diplomáciai kapcsolatok újbóli felvétele mellett a megállapodás szerint Nauru kormánya elismeri, hogy „a világon csak egy Kína létezik, a Kínai Népköztársaság kormánya az egyetlen törvényes kormány, amely egész Kínát képviseli, és Tajvan Kína területének elidegeníthetetlen része” – áll a Kínai Népköztársaság külügyminiszteri oldalán.

A Csendes-óceán déli részén fekvő Nauru a múltban már váltogatta szövetségeseit, hiszen a Tajvannal 22 éve fennálló diplomáciai kapcsolatok után 2002-ben elismerte Kínát majd 2005-ben ismét „visszatért” Tajpejhez. A mostani döntés azonban, komoly csapásként érte a tajvani vezetést, mivel amúgy is csekély szövetségeseinek száma még tovább csökkent és

jelenleg a Vatikánnal együtt mindössze 11 ország ismeri el független országként a Tajvant, vagyis a Kínai Köztársaságot.

Nauru és Kína megállapodását mind Tajvan, mind pedig az Egyesült Államok elítélte. Az USA - amely ugyancsak Kínát ismeri el hivatalosan, de Tajvan egyik legkomolyabb támogatója a nemzetközi térben - „szerencsétlennek és kiábrándítónak” nevezte a döntést és figyelmeztette Naurut, hogy Peking „ígéretei gyakran maradnak teljesítetlenek”.

"Bár Nauru kormányának ... a Tajvannal való diplomáciai kapcsolat megszakítására irányuló lépése szuverén döntés, mégis csalódást keltő" - mondta Matthew Miller külügyminisztériumi szóvivő írásos nyilatkozatában

A tajvani kormány közleményében úgy fogalmazott, hogy „Nauru nem ismeri a pénzügyi támogatás csábítását, Kína manipulációjának kiszolgálója, és figyelmen kívül hagyja az országunk által hosszú évek óta nyújtott fejlesztési támogatást és barátságot”.

Tien Csuang-csuang, tajvani helyettes külügyminiszter pedig azzal vádolta meg Kínát, hogy a bejelentést szándékosan időzítették a választásokra, hogy így lépjenek fel a „demokrácia és a szabadság ellen, amelyre a tajvani nép oly büszke", valamint hogy így próbáljajnak meg nyomást gyakorolni Tajvanra a közelmúltbeli választások után.

Wang Yi kínai külügyminiszter azonban, az aláírási ceremóniát követő sajtótájékoztatón úgy nyilatkozott, hogy a váltás „a naurui kormány független politikai döntése volt" és kiemelte, hogy "bár Kína és Nauru földrajzilag messze van egymástól és hatalmas óceánok választják el őket, a két nép közötti barátságnak hosszú története van". Ennek következtében pedig, Peking örömmel megosztja Nauruval a kínai típusú modernizáció nyújtotta fejlődési lehetőségeket.” Emellett hozzátette, hogy a Kínával való kapcsolatok helyreállításáról szóló döntés "ismét azt mutatja, hogy az egy Kína elve az, ahová a globális közvélemény irányul, és ahová a történelem íve kanyarodik". A naurui kormány közleménye szerint

ez a politikai változás jelentős első lépés Nauru fejlődésének előmozdításában" és közölte, hogy várakozással tekint a Kínával való diplomáciai kapcsolatok teljes körű újrafelvételére,

"állampolgárainak legjobb érdekében", kiemelve, hogy az új szövetség erőre, fejlesztési stratégiára épül majd a politikák teljes összehangolásával, amely mindkét ország előnyére válik majd.

A naurui helyzet kitűnő példája a kínai terjeszkedésnek és az ország politikai befolyásának a növekedésére, amely egyre erőteljesebben jelen van nem csak a Távol-Keleten, hanem a világ más tájain is. Bár Európában és Afrikában az egyre erősödő kínai jelenlét már régebb óta megfigyelhető, a csendes-óceáni területek most egy kiemelten fontos térségnek számítanak, ahol az USA - amely hagyományosan saját hátsó udvarának tekinti a térséget - és Peking - amelynek kiemelt célpontjai a tajvani szövetségesek - befolyási versenye zajlik. Kérdés azonban, hogy meddig terjeszkedhet Peking békés úton, hiszen az Egyesült Államok és szövetségesei igyekeznek minél inkább megtartani a status quot és egyre feszültebben figyelik a kínai lépéseket egy olyan területen, amely földrajzi helyzete révén mindkét ország számára kiemelkedő jelentőséggel bír.

Szemlézte: Potsay Zille Csenge

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon

komment
süti beállítások módosítása