Az évek során a washingtoni kormányzat külpolitikai döntései nagyban meghatározták az egyes latin-amerikai országok fejlődésének irányát. Amióta Kína egyre jelentősebb mértékben veti meg a lábát a térségben, az Amerikai Egyesült Államok is belátta, hogy egy módon tehet szert jelentős előnyre szélsebes mértékben felemelkedő riválisával szemben: a lehető leggyorsabb és leghatékonyabb módon javítania kell a latin-amerikai régióhoz fűződő viszonyán. Korábbi cikkünk folytatása következik.
2023. augusztusában sor került az első ebben a szellemben megrendezett tárgyalássorozatra az Amerikai Egyesült Államok küldöttsége, valamint 3 kulcsfontosságú latin-amerikai ország között. Az eseményről több hírportál is beszámolt Twitteren.
New #Deconstructed: Rep. @GregCasar joins @ryangrim to discuss his recent trip to Latin America, along with other progressive Democrats https://t.co/eFOMH8Uvy0 https://t.co/eFOMH8Uvy0
— The Intercept (@theintercept) September 9, 2023
Korábban is utazott már amerikai küldöttség a latin-amerikai térségbe, ez azonban több okból is történelmi jelentőséggel bírt. Egyrészről hatalmas előrelépést jelentett az új amerikai álláspont illetve az, hogy az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusának összes latin-amerikai tagja részt vett az utazáson. Alexandria Ocasio-Cortez mellett ott volt Nydia Velázquez new york-i, Joaquin Castro és Greg Casar texasi, Maxwell Frost floridai képviselők, valamint Bernie Sanders szenátor kabinetfőnöke, Misty Rebik is.
Jelenlétük lehetővé tette a spanyol, illetve a portugál nyelven való kommunikálást, ezzel sokkal közvetlenebbé téve a légkört.
A küldöttség ellátogatott Brazíliába, Chilébe és Kolumbiába. Három olyan ország progresszív hatalmának középpontjába, amelyek kormányai a közelmúltban jobbról balra mozdultak el.
A csoport célja az volt, hogy újradefiniálja az Egyesült Államok és a régió kapcsolatát, és elkezdje helyrehozni a washingtoni politika hibáit.
Stratégiájukban az elsődleges szempontként az elkötelezettség jelent meg az olyan frissen meghatározott közös ügyek iránt, mint például az éghajlati válság és a korrupció leküzdése, vagy a latin-amerikai és az amerikai munkavállalók felemelésének kérdése.
A tárgyalások egyik kulcs témája a felemelkedő jobboldal legyőzése volt. Mind a latin-amerikai térség, mind az USA jelenlegi vezetői számára fontos ugyanis a munkáspárti erők határokon átívelő összekapcsolása, tekintettel a jobboldali erőkre, amelyek szintén ezen munkálkodnak.
Hatékony diskurzust folytattak a dolgozó embereknek tiszta energiára való átvezetésével kapcsolatban is. Ha összefognak, hamar jelentős előrelépést érhetnek el a kérdésben, tekintettel arra, hogy az Egyesült Államok, Brazília és Kolumbia a fosszilis energiahordozók fő termelői,
Bolívia, Argentína és Chile pedig a világ 7 legnagyobb lítiumkészlettel rendelkező országa közé tartozik.
Forrás: Forum IAS
Ezen kérdésben is szem előtt tartották a felek a munkások érdekeit. Megállapodtak, hogy törekedni fognak arra, hogy tanuljanak a NAFTA kudarcaiból, és olyan gazdasági kapcsolatokat alakítsanak ki, amelyek nem csak a vállalatok, hanem a lakosság érdekeit is szolgálják.
A Greg Casar képviselővel készített interjú alapján egyértelműen elmondható, hogy a lebonyolított találkozók igencsak sikeresek voltak. A képviselő szerint ,,a latin-amerikai vezetők minden találkozón kifejezték, mennyire más ez a delegáció. Mi ugyanis ahelyett, hogy a hidegháborús militarizmuson alapuló társalgást folytattunk volna, ahelyett, hogy figyelmen kívül hagytuk volna az Egyesült Államok múltbeli intervencióját Latin-Amerikában, arra törekedtünk, hogy beszélgetéseink a meghallgatáson és a kölcsönös tiszteleten alapuljanak. Azt hiszem, ez a legfontosabb.”
Habár valóban sikeresnek mondhatók a találkozók, az Amerikai Egyesült Államok közeledése mögött elsősorban nem a közös ügyek felkarolása és a demokrácia védelme, hanem a térségben rejlő ásványkincsek megszerzése áll.
Kína globális terjeszkedése az elmúlt évtizedekben jelentősen megnőtt. Riválisait, köztük az Amerikai Egyesült Államokat kiszorítva, hatalmas befolyásra tett szert Afrikában, mely tendenciát igyekszik a latin-amerikai térségben is folytatni. Latin-Amerika - habár örül az új washingtoni politikának - tisztában van a fennálló hatalmi játszmában betöltött szerepével, igyekszik egyensúlyozni a két oldal között. Félő, hogy egy esetleges hidegháborús helyzetben két szék között a pad alá esve vesztesként kerül ki a történetből. Nem ez az egyetlen rossz kimenetel azonban számára, hiszen hiába indultak most el az Amerikai Egyesült Államokkal közös úton például az éghajlatváltozás kérdésében, ha jövőre a Republikánus párt, élén Donald Trumppal, arat győzelmet. Ebben az esetben könnyen megváltozhat az, amit most biztosnak vélnek.
Említésre méltó az is, hogy habár Kína valóban egyre nagyobb befolyást szerez Latin-Amerikában, a térség szinte összes országát valóban olyan közösen megoldandó problémák és közvetlen kapcsolat fűzi az Amerikai Egyesült Államokhoz, mely Kínát földrajzi elhelyezkedéséből adódóan sohasem fogja. Ahhoz azonban, hogy az USA ezen adottságából származó előnyöket a lehető leghatékonyabban ki tudja használni, mind amerikai, mind latin-amerikai részről elengedhetetlenül fontos a másikba vetett bizalom és a tisztelet helyreállítása, mely igencsak nehéz feladat egy olyan helyzetben, ahol a legtöbb alappillért alkotó tényező még képlékeny.
Szemlézte: Udvari Anna
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
