Hatalompolitikai invázió zajlik az európai politika homályzónájában. A Kreml egy hozzá hű nemzetközi klientúrát akar kiépíteni az orosz határokon túl. Bár a globalizációról alkotott elképzelés alapgondolata az, hogy a pénz politikailag semleges, az egymásrautaltság a kibékülést segíti elő, a nemzetközi kereskedelem megteremti a harmóniát; ezzel szemben Moszkva a pénzt és a kereskedelmet fegyverként, az egymásrautaltságot pedig az agresszió eszközeként használja fel − írja Brian Whitmore a Radio Free Europe/ Radio Europe honlapján megjelent cikkében.
„Szovjet »tankok« gördülnek be Budapestre és Prágába. Orosz bankok titokzatos offshore számlákat és fedőcégeket hoznak létre, amelyek lopakodva befolyást szereznek, és stratégiai eszközöket halmoznak fel Európa-szerte. Üzleti és ipari lobbik keleten és nyugaton egyaránt a putyini érveket szajkózzák. Kommunista pártok hálózata mozdítja elő Moszkva érdekeit. Átláthatatlan vállalatok hálója, homályos energiaszerződések és összetett pénzmosó folyamatok kelepcébe csalják a külföldi vezetőket és a Kremllel szimpatizáló elitet hoznak létre. A múlt találkozik a jelennel.” Számos ok miatt az új szovjet típusú kommunizmusnak lehet nevezni az orosz korrupciót: a moszkvai vezetés piszkos ügyleteit nevezhetjük az új „Vörös Veszedelemnek”, írja Whitmore.
Keleten, az egykori csatlós államokban a szovjet típusú szocialista társadalmi berendezkedést és a központi újraelosztó tervutasításos gazdaságot, valamint az autoriter politikai rendszereket felváltotta a versengésen alapuló, kapitalista gazdasági rendszerek és a nem jól működő, diszfunkcionális kormányzatok. A Szovjetunió próbálkozásai, hogy a Nyugatot „felforgassa egy ideológia hatalmával”, utat mutatott Vlagyimir Putyinnak, hogy a pénz csábító erejével korrumpálja ezeket az országokat. A szerző úgy látja, „minél több dolog változik, annál inkább maradnak ugyanolyannak”.
A cikkben idézett Peter Pomerantsev és Michael Weiss (a The Menace of Unreality: How the Kremlin Weaponizes Information, Culture, and Money szerzőpárosa) szerint Moszkvának nem érdeke, hogy a Varsói Szerződés országainak élére álljon; ehelyett tovább mélyíti a meglévő törésvonalakat, felforgatja a nemzetközi intézményeket és „segít egy olyan világot létrehozni, amiben a saját korrupt autokráciája virágzik”.
Az elemzés rávilágít, hogy Oroszország nem azt a taktikát követi, mint a Szovjetunió az előző században (ti. kommunizmus terjesztése, Moszkvához hű blokk létrehozása). „Vlagyimir Putyin a korrupt üzleti modell elterjesztésén fáradozik, hogy a Kremltől függő nemzetek csoportját hozza létre.”
A Szovjetunió figyelmét elsődlegesen közvetlen szomszédjai, a kelet-európai államok kötötték le. Putyin szintén ezen államokra összpontosít, de távolabbi területekre is ki akarja terjeszteni befolyását, olvasható az írásban. Whitmore vélekedése alapján elmondható, hogy a ködös energiaügyletek és az átláthatatlan tulajdonosi szerkezet, mint a RosUkrEnergo, a Moldovagaz esetében, a politikai és gazdasági vezetők megszerzésére és irányítására szolgáltak olyan volt szocialista államokban, mint Ukrajna, Fehéroroszország vagy Moldova. A bonyolult, és szinte átláthatatlan tulajdonosi szerkezetű Vemex energiavállalat a Gazpromhoz köthető, mely egyedül 10-12%-át uralja a cseh energiapiacnak.
Roman Kupchinsky energetikai szakértő úgy látja: a Gazprom és a hozzá köthető mintegy 50 vállalat nem emeli az európai piacokon eladott orosz gáz árát, azonban hatalmas pénzösszegekre tesznek szert, amihez számottevő köze lehet a ciprusi és liechtensteini bejegyzésű fedőcégeknek.
A szerző Hans-Martin Tillack német újságíró 2007-es oknyomozó munkájára támaszkodva azt írja, a németországi Gazprom egyfajta klubja a volt kelet-német állambiztonsági szervek tagjainak. „Ez egy invázió története” − írta Tillack. Ennek a jól előre eltervezett hadműveletnek a központi vezetősége messze keleten, Moszkvában van, s az „invázió” célterülete Németország, valamint Európa további nyugati államai. Whitmore úgy véli, hogy a nyugati politikai vezetők készséges résztvevői ennek a folyamatnak.
Az orosz korrupció hallgatólagos elfogadása és a nyugati világban mosott illegális pénzek a Kreml malmára hajtják a vizet, belföldi és nemzetközi szinten egyaránt.
„A kommunizmus, kudarcai ellenére, megpróbált az egyetemes emberi eszmékhez és célokhoz fordulni. Azonban a gyakorlatban az emberi természet ellen való volt”, olvasható a cikkben. Úgy tűnik, a korrupció alapvető emberi hajlam, és sokszor az emberi természet velejárója, „ami a Vörös Veszedelmet még veszélyesebbé és ravaszabbá teszi, mint a régit”. A szerző végső megállapításként azt írja, a „korrupció már nem csak a jó kormányzás problémája. Már nemzetbiztonsági ügy, és akként is kell kezelni”.
Árpási Botond
