Bár hivatalos megerősítésre még nem került sor, a Reuters exkluzív forrásokra hivatkozva november elején megírta, hogy Putyin elnök minden bizonnyal indulni fog a 2024 márciusában rendezendő elnökválasztáson. Bár a választások kimenetele egyelőre bizonyosnak tűnik, az eliteken belül az elnöki ciklus vége mégis feszültségeket okozhat. Arról, hogy milyen változások várhatók a 2024-es elnökválasztással összefüggésben, Mikhail Vinogradov, a St.Petersburg Politics Foundation alapítója és elnöke írt a Carnegie Endowment for International Peace felkérésére.

Sokak várakozásai ellenére a 2024 márciusában kezdődő orosz elnökválasztások kampányidőszaka a november 4-i Nemzeti Egység Napján sem indult el, pedig a nemzeti ünnep – és az aznap megnyíló International Russia Expo - kiváló alkalmat adott volna a Vlagyimir Putyin vezette Egységes Oroszország számára, hogy az elnök vezényletével belevágjon az elkövetkezendő 5 hónapba. Egyesek ezt a dagesztáni antiszemita atrocitásoknak (https://www.france24.com/en/live-news/20231029-mob-storms-russian-airport-looking-for-israelis) tulajdonítják, mások szerint a Kreml le akarja rövidíteni a kampányidőszakot, azonban

az biztos, hogy hamarosan az orosz eliteknek el kell kezdeniük magukat, de még inkább a társadalmat felkészíteni a közelgő választásokra.

Az eredményt illetően – Vinogradov szerint - nem várható nagy meglepetés: a Putyin számára versenytársat jelentő jelöltek hiánya, valamint a társadalom apolitikus jellege is erre enged következtetni. Előbbi főként annak köszönhető, hogy a jelenlegi elnök névleges ellenfelei – ideértve például a kommunista Gennagyij Zjuganovot – nem várhatnak nagy eliten belüli ranglétrán való előrelépést a kampánytól, ennek jegyében pedig nem is fektetnek nagy energiát a választók meggyőzésébe. Ez abban is megmutatkozik, hogy minden politikai erő esetében az elmúlt ciklusokban alig-alig láthattunk konkrét politikai programot. Mindennek következtében sokkal inkább az ünnepi hangulat, a nemzeti összetartozás érzésének megteremtése a jelenlegi rezsim célja a választásokat illetően.

Az eredmény „kiszámíthatósága” azonban nem jelenti azt, hogy az államapparátusban, különösképp a Kreml végeláthatatlan folyosóin ne pezsdülne fel a politikai élet a választásokhoz közeledve.

Mivel az adminisztrációnak dolgozók szerződései többnyire az adott elnöki ciklus végéig szólnak, a szerző szerint elképzelhető, hogy kisebb átrendeződést tapasztalhatunk majd az eliten belül. Ezt azonban jelentősen korlátozza a putyini rezsim legnagyobb kihívása, azaz az ukrajnai offenzíva. Ennek következtében a biztonságpolitika legjelentősebb területein – ideértve az FSZB-t, valamint az orosz Biztonsági Tanácsot – nem várható komoly változás. Természetesen a reform hiánya a régi rendszer hibáinak fenntartását is magában hordozza.

Az elmúlt lassan két évben az orosz állam reakcióidejének fokozatos növekedését tapasztalhattuk, a döntéshozók többnyire igyekezték kerülni a radikális megoldásokat. Ez egyrészt csökkentette a rendszerben felhalmozódott feszültségeket, azonban egyúttal részben meg is bénította azt.

Vinogradov szerint a háború eszkalációját követően a putyini rezsimnek három nagyobb krízissel kellett szembenéznie: a harkivi ukrán ellentámadást követő visszavonulással 2022 szeptemberében, a Wagner-lázadással 2023 júniusában, valamint az októberi antiszemita atrocitásokkal. Bár a harkivi ellentámadás követően elrendelték a részleges mozgósítást (ezt itt elemeztük bővebben), a másik két válság nem vont maga után radikális lépéseket.

Vinogradov megállapításai szerint a Kreml visszafogottsága akár veszélyes is lehet. Mivel a háborús propaganda számos esetben a külföldi ellenséget, vagyis a Nyugatot azonosítja a belső krízisek okozójaként, az intervenciótól való túlzott félelem nagyban torzíthatja a döntéshozók percepcióját, ami hibás döntésekhez vezethet.

Mindenesetre a választásokat követően az új elnöki ciklus főszereplőinek fontos dilemmával kell szembenézniük: dönteniük kell a jelenlegi rendszer és az ahhoz tartozó problémák fenntartása vagy éppen az újítás mellett. A status quo megbontása azonban újabb kihívásokat állíthat a Kreml elé és kérdés, hogy ebből mely szereplők profitálhatnak a legtöbbet?

Szemlézte: Szenes Eszter

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon