Sokan 2001. szeptember 11-hez hasonlítják a Hamász Izrael ellen indított terrorakcióját, hiszen 2023. október 7-e hasonló sokként érte a világot, mint amikor az első repülőgép becsapódott az Ikertornyokba. Csakúgy, mint 9/11 esetén, a jelenlegi helyzetben is felmerül a kérdés, hogy hogyan érhette ennyire váratlanul a támadást elszenvedő felet egy olyan akció, amelynek összehangolt jellege hónapokon át tartó tervezést és előkészítést igényelt. Emily Harding, a Center for Strategic and International Studies International Security Programjának igazgatóhelyettese és vezető kutatója legújabb írásában azt vizsgálta, hogy az izraeli hírszerző közösség milyen hibákat véthetett, amelyek az emberek ezreinek halálát követelő offenzívához vezettek.

„A hírszerzési kudarcok olyanok, mint a repülőgép-balesetek: sosem egy dolog megy tönkre, sokkal inkább hibák sorozata okozza a katasztrófát.” Emily Harding így fogalmazott az október hetedikén megkezdődő, Izrael elleni terrortámadással kapcsolatban, amely az eddigiek fényében egy jól kitervelt, többfrontos, komplex offenzívaként értékelhető. A Hamász milicistái az elmúlt két hétben több irányból hatoltak be Izrael területére, számos áldozatot követelve: az Izrael déli részén rendezett zenei fesztivál ellen elkövetett akció során legalább 260 ember meghalt, sokan fogságba estek. Egy ilyen kiterjedésű és komplexitású támadás felveti a kérdést, hogy hogyan hibázhattak ekkorát az izraeli titkosszolgálatok. Bár nyílt forrásokból – hivatalos vizsgálat hiányában – ez kevéssé pontosan állapítható meg, azonban néhány rendszerszintű következtetéssor felvázolható, amely segítheti a hasonló hibák jövőbeli kiküszöbölését.

Az első kérdés, ami felmerülhet, hogy az izraeli titkosszolgálatoknak volt-e bármilyen pontos, vagy akár általános információjuk arról, hogy a Hamász a közeljövőben támadást indíthat.

Harding szerint elképzelhető, hogy az utóbbi jelen volt, azonban – ahogy azt 9/11 során is láttuk – a túl általános, konkrét időbeli és lokációs adatokat nélkülöző jelentések kevéssé vonnak maguk után konkrét intézkedést, egyszerűen az információhiány miatt.

Bár – ahogy a New York Times is megírta – az izraeliek a határőrséget figyelmeztették közvetlenül a támadás előtt, ez kevés volt a Hamász megakadályozásához. Ezzel párhuzamosan felmerül a kérdés, hogy az izraeli belpolitikai nyugtalanság, amely számos Netanjáhu miniszterelnök kormánya ellen szervezett tüntetésben manifesztálódott az elmúlt hónapokban, mennyiben vonhatta el a titkosszolgálatok figyelmét Gázáról és a Hamászról.

Szintén kiemelten fontos azonosítani, hogy bármely forrásból volt-e információja a titkosszolgálati szerveknek az offenzíváról, illetve amennyiben igen, akkor erről miért nem tájékoztatták a politikai vezetést. Harding szerint

lehetséges, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján az elemzők számítottak valamilyen akcióra, azonban „elmulasztottak olyan nagyban és kíméletlenül gondolkodni, ahogy azt az ellenség tette.”

Amennyiben azonban mégsem az elemző-értékelő oldalon történt hiba, akkor megkérdőjelezendő, hogy mely hírszerzési metódusok nem szolgálták ki a kormány informácóigényét. Tekintve, hogy az izraeli szolgálatok a világ hírszerzőközösségének elitjébe tartoznak, minden bizonyossággal feltételezhető, hogy az országra egzisztenciális veszélyt jelentő Hamászt, illetve az Iráni Iszlám Köztársaságot – amely Harding szerint nagy valószínűséggel mind eszközökkel, mind pénzzel támogatta az offenzívát - is minden lehetséges információszerzési módszerrel monitorozták.

Tekintve, hogy SIGINT, azaz az informatikai és digitális hírszerzés területén az izraeliek a világ legjobbjai között vannak, nagyon valószínű, hogy a HUMINT (humán felderítés) területén mutatkoztak hiányosságok.

Ez a gázai társadalom zárt jellegéből következhetett, hiszen a Hamász által dominált területen az izraeli titkosszolgálatoknak adatokat szolgáltatni életveszélyes mind a forrás, mind a forrás családja számára. Továbbá – az iráni támogatás következtében – a digitális információáramlás is akadozhatott, hiszen Teherán kifejezetten tapasztaltnak számít a kiberhadviselés terén. A külső támogatás ezen felül a Hamász műveleti tervezésében is szerepet kaphatott, hiszen – Harding szerint –

csupán egy szűk kör ismerhette a támadás összes részletét, az egyes alakulatok vezetői pedig csak az utolsó pillanatban kaphattak tájékoztatást a végrehajtandó feladatokról.

Összefoglalva tehát a Hamász támadása rámutatott, hogy a modern hírszerzés elemző-értékelő területén elengedhetetlen az ellenség gondolkodásmódjának átfogó ismerete, az információszerzésben – a SIGINT súlyának növekedése mellett – továbbra is elengedhetetlen az emberi tényezők figyelembevétele. Az Izrael elleni támadás tehát 9/11-hez hasonló fordulópontot jelenthet az információgyűjtésben, és meghatározhatja a Közel-Kelet szolgálatainak módszereit a következő években.

Kíváncsi vagy az Izrael és a Hamász közötti konfliktus többi részletére is? A témában született írásainkat itt találod!

Szemlézte: Szenes Eszter

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon