A korrupció mindig is jelen volt Peruban, azonban az utóbbi időszakban különösen elhatalmasodott, rányomva bélyegét sok területre, az oktatástól kezdve a gazdaságig. Az idők folyamán sok alternatíva született, mellyel esetlegesen gátat lehetne neki szabni, azonban a rendszerszintű bűnözést nem lehet egyik napról a másikra eltüntetni. A helyzetet a Foreign Policy cikke mutatja be.

Decemberben hatalmas tüntetéshullám rázta meg Perut, miután kitaszították Pedro Castillo egykori elnököt pozíciójából. A zavargásokat azonban sokak szerint évtizedek összegyülemlett sérelmei okozták, az év végi esemény pedig valószínűleg az utolsó cseppet jelenthette a már csordultig teli pohárban.

Az elemzések nagy része a problémák forrását még az egyenlőtlenségben és diszkriminációban látja, amellyel elsősorban a perui őslakosoknak történelmük során sokszor meg kellett birkózniuk. Továbbá a törvényhozás sem volt tökéletes, hiszen

a Limától távoli régióknak gyakran el kellett tűrniük a fővárosban meghozott rendeletek következményeit

– ez főleg amiatt volt problémás, mert a limai képviselők nem ismerték a vidéken uralkodó állapotokat, sem az ottani őslakosok helyzetét. Ezt a csorbát próbálta volna maga Castillo is – „campesinoként” vagyis egyszerű, andoki gyökerekkel rendelkező „földművesként” – kiküszöbölni, sikertelenül.

Mindehhez hozzájárult még az ország kritikus gazdasági helyzete, illetve az is, hogy Perut – annak minden közintézményével - teljes mértékben átszőtte a korrupció. Egészen mostanáig a helyzet felett mindenki szemet hunyt, egy legyintéssel és „Roba pero hace obras” vagyis „Lop, de építkezik” mondattal pedig minden folytatódott a régi kerékvágásban.

Az elhatalmasodó korrupció azonban az élet minden részére kiterjedt, valamint nagyban rányomta bélyegét nemcsak Peru gazdaságára, valamint faj- és osztálybeli különbségeire, hanem az oktatásra, az egészségügyre és a közbiztonságra is.

A Világbank szerint Peru felső középosztálybeli jövedelemmel rendelkezik: a valóságban viszont minden harmadik polgár szegénységben él, a vidéki régiókban sokan elektromosság, iható víz, megfelelő mennyiségű étel és rendes egészségügyi ellátás hiányában próbálnak túlélni. A korrupció pedig ezeket a problémákat mind felerősíti.

Nem Peru az egyedüli latin-amerikai ország, ahol jelen van a korrupció, azonban ez az az ország, melynek lakossága 88%-ban hiszi, hogy a politikusok több mint fele érintett lehet korrupciós ügyekben, illetve a peruiak nagy többsége a demokrácia jelenlegi állapotával sem elégedett. Hasonló tendenciát mutatott még Haiti, azonban a számadatok nem voltak ennyire kiugróan magasak, mint Peru esetén.

A korrupció gyökereiről még ma is széleskörű viták folynak. Sokak szerint még a spanyol hódítók „hozhatták magukkal” a XVI. században, akiknek a nyereség sokkal fontosabb volt a felelős szerepvállalásnál, elültetve így a korrupció csíráját a gyarmaton.

A bűnözés pedig attól kezdve kulturálisan beleépült a társadalomba, és túlél minden rendszert, legyen az jobb- vagy baloldali.

A gyarmatosítást és a függetlenség kivívását követően a korrupció az idők folyamán hol kisebb, hol nagyobb méreteket öltött, csúcspontját azonban 1990 és 2000 között érte el Fujimori kormányzása alatt, aki vélhetőleg a teljes perui GDP 4.9%-át felélte.

Az elmúlt időszakban számos próbálkozás született azzal a céllal, hogy megfékezze az országot egyre jobban behálózó korrupciót, azonban ezek egytől egyig kudarcba fulladtak. Javulásra pedig a közeljövőben sem számíthatnak a peruiak, hiszen kiirtásához teljes körű politikai reformokra lenne szükség.

Szemlézte: Nyilas Sára

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon