2025. június 23. 07:00 - Danube Institute

Trump meglépte: az Egyesült Államok beavatkozott Izrael oldalán a Közel-Keleten

Miután a világ napok óta az Egyesült Államokra figyelt, mi lesz a reakciója az Irán és Izrael között kibontakozó konfliktusra, végül június 21-én este amerikai bombázók mértek csapásokat Irán három legfontosabb nukleáris létesítményére. Donald Trump “ünnepélyes katonai siker” -ként könyvelte el a támadást, az események pontos kimenetele azonban még beláthatatlan.


Bár Donald Trump mindössze néhány napja még két hét gondolkodási időről beszélt a június 13-án kirobbant iráni helyzet kapcsán, végül az elnök hamar a beavatkozás mellett döntött. A “láthatatlanságukról” híres B-2-es lopakodó bombázók amerikai idő szerint szombat este 6 és 7 óra között érték el a célpontjaikat, Fordo-t, illetve a korábban már Izrael által is bombázott Natanzt és Iszfahánt.

Az Egyesült Államok mostani katonai beavatkozása — ugyan várható volt — sok szempontból rendkívüli lépésnek tekinthető. Az “Éjféli Kalapács Hadművelet” névre keresztelt támadás

az eddigi legnagyobb B-2 bombázókkal végrehajtott katonai akció volt, ahol a hadtörténelem során először került sor az amerikaiak speciális bunkerromboló bombáinak bevetésére.

A figyelemelterelő manőverrel kísért, összehangolt rajtaütés során összesen 14 db GBU-57 típusú, ún. “Massive Ordnance Penetrator” bomba célzott ledobálására került sor, amelyek egyenként csaknem 14 tonnát nyomnak, pusztító erejük pedig akár 60 méteres mélységig is elhathat. A B-2-es szellembombázók egyesével 2 ilyen bombát képesek szállítani és ledobni, ráadásul a hadművelet során sikerült az utolsó pillanatig észrevétlennek maradniuk, így a korábbi izraeli csapások nyomán meggyengült Iránnak esélye sem volt a hatékony védekezésre. 

Mivel ilyen hatóerejű, kifejezetten bunkerromboló bombával csak az amerikai hadsereg rendelkezik, a bevetésük kiemelkedő jelentőséggel bírhat a konfliktus alakulása szempontjából. Irán a támadást szenvedett nukleáris létesítményeket rendkívül mélyen a föld alá, kifejezetten sziklás talajba, illetve Fordo esetében konkrétan egy hegy belsejébe építette, így a speciális bomba bevetése akár döntő fordulatot is eredményezhet.

A bombák által okozott tényleges károkról azonban egyelőre nincs biztos információ.

Trump a támadást követően, az amerikai néphez intézett beszédében óriási sikernek nevezte az akciót, majd úgy értékelte, hogy az “elpusztította” az iráni nukleáris létesítményeket. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség friss jelentése szerint azonban az érintett helyszínek környékén nem érzékelhető megemelkedett sugárzás a támadás hatására. Ebből akár az a következtetés is levonható, hogy az objektumok legkritikusabb, az atomprogram szempontjából kulcsfontosságú részei mégsem szenvedtek akkora kárt. Az is elképzelhető, hogy az iráni rezsim egy esetleges támadásra felkészülve korábban már kiürítette a helyszíneket. Az amerikai hírszerzés jelenleg a hadművelet közvetlen hatásainak felmérésén dolgozik, és a Pentagon vezetője, Dan Caine tábornok szerint ezzel a “súlyos károk” ellenére még korai lenne ennél pontosabbakat állítani.

Az amerikai beavatkozás mind bel-, mind külföldön erős és vegyes visszhangot váltott ki.

Míg a Trump-adminisztráció kiemelkedő tagjai és korábbi katonai vezetők és szakemberek is úgy ítélték meg, az iráni fenyegetés igényel egy erőteljesebb, határozott fellépést az Egyesült Államok részéről, és sokan úgy értékelték, az USA a támadásán keresztül hozzájárult egy “békésebb világhoz”. Másrészről azonban az afganisztáni ás iraki kudarcokat követően számos állampolgárban rossz érzések maradtak az amerikai katonai beavatkozások kapcsán, főleg a Közel-Keleten. A félreértések tisztázása érdekében

JD Vance alelnök hangsúlyozta, hogy az elnök nem érdekelt egy elhúzódó közel-keleti konfliktusban és nem Iránnal, hanem Irán nukleáris programjával állnak háborúban.

Továbbá Pete Hegseth védelmi miniszter nyilatkozata alapján a rezsimváltás kieszközlése sem volt célja az Egyesült Államoknak a támadással, így megkülönböztetve azt egyes korábbi demokrácia-export kísérletektől.

Eközben több demokrata képviselő is tiltakozásának adott hangot azzal kapcsolatban, hogy Donald Trump a támadás előtt nem kérte ki a Kongresszus hozzájárulását. Az ellenzéki politikusok arra kérik a Szenátust, léptesse életbe a Háborús jogkörökről szóló törvényt, ebben az esetben ugyanis az elnök már csak a Kongresszussal egyeztetve léphetne be egy konfliktusba, az erre vonatkozó szélesebb körű politikai akarat azonban valószínűleg a mostani támadások végső következményeitől függ.

Továbbá külföldről is változóak voltak a reakciók. Több ország élesen elítélte az Egyesült Államok lépését, mivel az “sérti a nemzetközi jogot”. Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb ország növekvő aggodalmát fejezte ki és a konfliktus deeszkalációjára szólított. Köztük kiemelten fontos az öböl-térség arab országainak álláspontja, amelyek a tárgyalások mielőbbi folytatását és diplomáciai megoldásokat sürgetnek, ugyanis a területükön található jelentős amerikai támaszpontok miatt fokozottan érintettek lehetnek a konfliktus kiterjedése esetén.

Az amerikai beavatkozással elindított eseménysorozatnak azonban még koránt sincs vége. Donald Trump keményen felszólította Iránt a megállapodási feltételek teljesítésére, melyek hiányában további, sokkal súlyosabb támadásokkal fenyegetett.

Azonban a korábbi Irán elleni támadások azt mutatják, hogy az Iszlám Köztársaság nem fogja megtorlás nélkül hagyni az Egyesült Államok akcióját. Irán a nukleáris létesítményei elleni támadást hadüzenet nélküli háborús támadásnak nyilvánította, amely súlyosan sérti az ENSZ Alapokmányát, sőt, az iráni külügyminiszter, Abbász Aragcsi levélben utasította António Guterres ENSZ főtitkárt az Egyesült Államok elszámoltatására, miközben Moszkvába utazott tárgyalásokat folytatni Putyinnal az Oroszországgal korábban megkötött védelmi szerződés fényében.

Az esetleges válaszcsapás szempontjából Irán több lehetőséget is mérlegelhet. Egyrészt, a bosszútól tartva sokan globális terrorhullám lehetőségére figyelmeztetnek. De a korábban említett már említett, térségben állomásoztatott katonai egységek az ellenséges környezethez képest kis létszámúak, így sérülékenyebb célpontot jelenthetnek egy Irán vagy a szövetségesei által kivitelezett ellentámadás esetén. Továbbá még mindig ott van az “ellenállás tengelye” is, mely bár jelentősen meggyengült, továbbra is okozhat fájdalmat Amerikának és Izraelnek, különös tekintettel a jemeni húszi lázadókra.

A legjelentősebb ütőkártya azonban Irán kezében a Hormuzi-szoros lezárásának veszélye.

Az iráni parlament megszavazta a kulcsfontosságú tengerszoros lezárását, azonban ennek a döntésnek még nincs kötőereje, a végső szót az iráni legfelsőbb vezetés, illetve Ali Hamenei ajatollah mondja ki. A tengeri kijárat elzárása súlyos globális következményekhez vezethet, a szoros ugyanis a világ olaj- és földgáz kereskedelmében központi szerepet játszik. A forgalom akadályoztatása hirtelen nagymértékű áremelkedést okozhat, amely elsősorban az importőr hatalmakat — a többi között Európát és Kínát - különösen érzékenyen érintené, míg a bevételeken keresztül gazdasági előnyökhöz juttathatná Oroszországot.

A konfliktus eszkalációjával fenyeget az a tény, hogy a jemeni húszi vezetés hivatalosan is bejelentette a belépését a háborúba.

Az Irán által támogatott fegyveres felkelő csoport már korábban is hajtott végre rakétatámadásokat Izrael ellen, valamint folyamatosan támadott és akadályoztatott nemzetközi kereskedőhajókat, miközben azok a Bab el-Mandeb szoroson keresztül a Vörös-tengeren haladnak át a Szuezi-csatorna felé. Bár a hajótámadások kapcsán nemrég az Egyesült Államok tűzszünetet kötött, a háborúba lépés ezt nyilván felülírta. Ez szintén súlyos következményekkel járhat és korántsem az Izrael-Irán közötti konfliktus gyors befejezése a legvalószínűbb forgatókönyv.

Egyelőre azonban Irán válasza lesz a döntő a folyamatok alakításában. Az amerikai fenyegetések fényében kockázatos a további lépéseket fontolgató Irán jelenlegi helyzete, melyen nem segít a rezsimre nehezedő belpolitikai nyomás sem. Az már azonban biztos, hogy a Donald Trump vezette Egyesült Államok a “béke erő által” irányelv második részét nagyon is komolyan gondolja.

Szemlézte: Szigeti Eszter Virág

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon 

komment
süti beállítások módosítása