Európa a világ legnagyobb csokoládéfogyasztója, Nyugat-Afrika pedig a kakaóbab legnagyobb termelője. Azonban az igen közkedvelt édesség rögös úton jut célba: erdőírtás, kizsákmányolás és gyerekmunka is szóba kerül kitermelése során. Az EU ebből kifolyólag olyan új szabályzást szeretne megalkotni, amellyel ezeket visszaszorítja és biztosítja a szektor fenntartható működését. A tervezett rendeletről a Politico hasábjain olvashatunk.
Európának, mint elsődleges fogyasztónak, illetve Ghánának és Elefántcsontpartnak is, mint elsődleges kakaóbabtermesztőknek érdeke a fenntarthatóság. Azonban a két félnek más elképzelései vannak arról, hogyan is lehetne egy fedél alá hozni azt a tervezetet, amely hosszú távon mindkét félnek kölcsönösen hasznos lesz.
A kakaóbab kitermelése súlyos környezeti, gazdasági és szociális károkkal is jár az országoknak, ehhez társul még az afrikai munkások alacsony bére is.
Főleg a legutolsón kellene változtatni ahhoz, hogy a termelés ténylegesen fenntartható legyen. A csokoládéipar is több sebből vérzik. A kakaóbabot legtöbbször elszegényedett nyugat-afrikai gazdák ültetik, leggyakrabban a már kiirtott erdők helyére, a szüreti munkákat pedig általában gyerekek végzik.
A mélyszegénység arra kényszeríti a munkásokat, hogy még több erdőt irtsanak ki, helyére pedig még több kakaófát ültessenek, növelve így is a termelést, a gyerekeket pedig azért alkalmazzák, mert nincs pénzük a felnőtt munkaerő kifizetésére.
Ebből kifolyólag 2019-ben Ghána és Elefántcsontpart az OPEC mintájára egy exportkartellt hozott létre, amelynek keretein belül 400 dollár per tonnás megélhetési bérkülönbséget (Living Income Differential – LID) szabott meg. A rendelet elsődleges célja egy magasabb árküszöb elérése volt, amely fedezné a termelés költségeit. Az ötletet az olyan nagy gyártók, mint a Nestlé, a Mars, a Ferrero és a Mondelez is támogatták.
A pozitív fogadtatástól eltekintve a gyártók nagy többsége azonban mindent megtett azért, hogy ne kelljen kifizetnie a magasabb árat, illetve azért is lobbizott, hogy visszatérjenek a korábbi, alacsonyabb árküszöbhöz.
Éppen ezért sem Ghána, sem Elefántcsontpart nem ment el az idén októberben tartott Kakaó Világ Alapítvány gyűlésére, ugyanakkor ultimátumot adott a nagy gyártóknak: vagy kifizetik november 20-ig a prémiumot, vagy megtiltják nekik, hogy ellátogassanak az ültetvényekre és elvégezzék a szokásos „hozam-előrejelzést.”
A problémára reagálva Brüsszel olyan javaslattal állt elő, amely csökkentené a gyerekmunkát és az erdők kivágásának mértékét, illetve nagy mértékben javítana a munkások helyzetén is.
Elméletben egy tökéletesen megalkotott rendeletről van szó, melynek keretein belül a nagy láncoknak át kell értékelniük, majd az emberi jogokhoz és a környezetvédelemhez igazítaniuk globális ellátási láncaikat, a kárt szenvedett feleket pedig kompenzálni kell.
Azonban félő, hogy a javaslat közel sem lesz annyira hatásos a gyakorlatban, sőt, igen komoly következményeket is vonhat maga után.
A kritikus helyzetre Brüsszel előtt már többen megpróbálták felhívni a figyelmet. 2000-ben a BBC dokumentumfilmet forgatott a szóban forgó két ország gyerekmunkásairól. Ez végül az USA részéről egy törvényjavaslathoz vezetett, amely nem bizonyult sikeresnek, hiszen a nagyobb gyártók a kormány javaslatával ellentétben saját tervet dolgoztak ki a gyerekmunka felszámolására, ami pedig két évtizedes törvényhozási kudarcba torkollott.
Olyannyira beszélhetünk kudarcról, hogy 2020-as adatok szerint 790 000 elefántcsontparti és 770 000 ghánai gyerek dolgozik a kakaóiparban, 95%-uk pedig a gyerekmunka legrosszabb formáját végzi, kritikus körülmények között.
Az erdőirtás mértéke sem csökkent, sőt. Elefántcsontpart 2000 és 2019 között 2,4 millió hektárnyi erdőt veszített el, a kormány pedig gyakran a korrupció áldozata lesz.
A nagyobb gyártók ebből kifolyólag társadalmi felelősségvállalási kezdeményezéseket (corporate social responsibility – CSR) hoztak létre, amelyek végső soron nem feltétlenül javítottak a gazdák produktivitásán vagy profitján. Valójában egyik súlyos következményük az lett, hogy a gazdáknak kell fizetni a járulékos költségeket, hiszen azok – beleértve a műtrágyát, vagy az extra munkát – már nincsenek az egyezménybe foglalva.
A műtrágyák ára az utóbbi három évben 200%-kal drágult csakúgy, mint a szállítási költségek, így a gazdák különösen nehéz helyzetben találják magukat. Ez pedig közrejátszott a hozam csökkenésében, amit ezen felül befolyásolt még a klímaváltozás és a megjósolhatatlan időjárás is.
A bérek 2019 óta 20%-kal csökkentek - a gyártók viszont nyertek, hiszen a nyersanyag ára is csökkent, a csokoládéért ugyanakkor változatlan összeget fizetünk.
Nem tudni még, hogyan alakul a javaslat, illetve milyen hatással lesz a szóban forgó iparra. Sok NGO kételkedve áll a megoldás előtt, tartva attól, hogy megismétlődnek az előző évek hibái, valamint fennáll annak a veszélye is, hogy a rendelet a vállalatoknak korlátozza az üzleti kapcsolatok kiépítését. Illetve kérdéses még azok sorsa is, akiknek a jogait megsértették a folyamatban.
Egy Európai Parlamenti képviselő szerint a kulcs a megélhetési bérkülönbség, amely biztosítaná a munkások tényleges jövedelmét. Hiszen nélküle – ahogy a képviselő is fogalmaz – a felelősséget a gyártók maguk helyett a gazdákra hárítják majd – ahogyan ezt 20 éve teszik.
Szemlézte: Nyilas Sára
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
