Szinte napra pontosan öt évvel ezelőtt, 2017. október elsején Katalónia népszavazást tartott függetlenné válásáról. Eltekintve attól, hogy a referendumot a spanyol kormány érvénytelennek nyilvánította, a kisebbség világos üzenetet küldött: az állammal és annak alkotmányával szembeszegülve Carles Puigdemont, a Generalitat de Catalunya (katalán kormány) akkori elnöke mégis kikiáltotta Katalónia függetlenségét.

2017. október elsején reggel kilenctől kezdetét vette a népszavazás Katalónia függetlenségéről, amelyet számos utcai zavargás, sőt már szeptember végi bebörtönzés előzött meg. 

A katalán kormány szerint a 2,2 millió, urnák elé járuló választópolgár 90%-a igennel szavazott, így Carles Puigdemont egyoldalúan kikiáltotta az autonóm tartomány függetlenségét,

amelyet később vissza is vont, párbeszédre, illetve összehangolt megoldásra és a feszültség csillapítására hivatkozva.

A népszavazás után szintén sor került letartóztatásokra és bebörtönzésekre. Ez elsősorban azokat érintette, akik részt vettek a referendum kialakításában. Közülük egy volt Puigdemont is, aki még ma is Belgiumban tartózkodik emiatt.

Idén, a népszavazás ötödik évfordulója alkalmából számos megmozdulást szerveztek Barcelonában, amelyek mind az egykori lelkesedést voltak hivatottak fellendíteni, hiszen – ahogy azt a spanyol közszolgálati sajtó is megjegyzi -

a katalán függetlenségi vágy csupán árnyéka az öt évvel ezelőtti elkötelezettségnek.

Ez a többi között annak köszönhető, hogy a jelenlegi katalán pártok között sok nézeteltérés van, illetve nincs meg az az egykori egység sem, amely például a 2017-es katalán kormányt jellemezte.

Mindezeken felül, nehezíti még a dolgukat az is, hogy nincs kidolgozott koncepciójuk a függetlenség elérésére. Tény, hogy az ERC (Esquerra Republicana de Catalunya – Katalán Republikánus Baloldal) és a JxCat (Junts per Catalunya – Együtt Katalóniáért) párt is a békés úton történő függetlenséget próbálja kivívni, ugyanakkor ezen kívül nincs sok közös a két formációban. Az ERC semmiképpen nem akarja megismételni a 2017. október elsején elkövetett hibákat, a JxCat szerint pedig az öt évvel ezelőtti népszavazás igenis legitim, sőt bőven elegendő ahhoz, hogy Katalónia független legyen, tegyen bármit is a spanyol kormány. Mindeközben pedig a harmadik fél, a szintén függetlenség-párti CUP (Candidatura d’Unitat Popular) már régóta nem segíti a katalán kormány munkáját, és a népszavazás kapcsán is a JxCat álláspontja mellé sorakozik fel.

A pártok közötti ellentétek, a konszenzus hiánya pedig rányomta bélyegét a lakosság hangulatára, illetve a szóban forgó függetlenségi kérdésre is.

A katalán CEO (Centre d’Estudis d’Opinió – a katalán kormányhoz tartozó közvélemény-kutató szervezet) szerint a lakosság körében még soha nem volt ilyen alacsony a függetlenedést ellenzők száma, amely 52,2%-ra tehető. Ez megmutatkozott a minden évben szeptember 11-én ünnepelt Diada de Catalunyán is (Katalónia Napja), amelyen 2012 óta nem volt ilyen alacsony a részvételi arány, és többek között sem Pere Aragonès, a Generalitat jelenlegi elnöke, sem az ERC-s tanácstagok nem jelentek meg. 

A függetlenedésnek azonban komoly gazdasági okai is lennének. Ha visszatekintünk a spanyol történelemre, a mediterrán ország gazdasági és társadalmi modernizációja lassan, illetve nem egyenletesen zajlott. A XIX. század első felében pont Katalónia és Baszkföld voltak azok a tartományok, amelyek leggyorsabban léptek a fejlődés útjára, és amelyek kultúrája, nyelve és identitása merőben eltért a spanyoltól. Franciaországgal ellentétben, a gyenge Spanyolországnak nem sikerült egy erős államot kialakítania, így a viszály mindig is jelen volt kisebbség és a többség között.

Ha a függetlenségi kérdés Uniós vetületét is vizsgáljuk, elmondható, hogy igaza volt Puigdemontnak, amikor a függetlenség kikiáltásánál Európa-szintű döntésről beszélt. Hiszen amennyiben a katalán nyelvterületek elnyernék függetlenségüket, nemcsak Spanyolországra, hanem Dél-Franciaországra, Andorrára és Olaszországra is hatással lenne a folyamat. Nem mellesleg pedig olyan mértékű lavinát indítana el más kisebbségek körében, amelyet meggátolni ha nem is lehetetlen, de nagyon nehéz dolog lenne.

Szemlézte: Nyilas Sára

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon