A Németországba korábban orosz gázt szállító balti-tengeri vezetékpáros szeptember 26-án súlyos károkat szenvedett, amely még békeidőben is évekig tartó javításokat jelentene. A támadás jelképesen és fizikailag is újabb szálat szakít el Oroszország és Nyugat-Európa között. De vajon ki tehette?

Egy tenger alatti vezeték megsemmisítése nem egyszerű feladat, de komoly, hadseregnek megfelelő haditengerészeti eszköztárral nem jelenthet gondot. A felszínről dobható le mélységi bomba, irányítható torpedó, ugyanez pedig megtehető egy tengeralattjáróról is. A Nordstream-csőpáros nem volt túlságosan mély vízben, így akár tengeralattjáróról induló könnyűbúvárok is telepíthették a tölteketet, bár ez nagyon komoly munkát igényelhetett. A szeizmológiai mérések szerint

több száz kilogramm TNT-nek megfelelő robbanások történtek a vezetékeken, ennyi robbanóanyagot emberi erővel elhelyezni nem egyszerű.

Még egy lehetőség van a töltet elhelyezésére, ami nem más, mint a csőben mászó csőmalac: egy szerkezet, ami rendes üzem szerint a vezetéken végighaladva ellenőrzi annak állapotát, épségét. Akár robbanóanyagot is vihet, ha már mozgásban van. Ez utóbbi hipotézis persze kizár egy kivételével minden elkövetőt: egy ilyen csőmalacot csak Oroszország irányából indíthattak, hiszen Németországban elég látványos lett volna az akció előkészítése, a német felelősség pedig egyelőre nem merült fel.

Az pedig, hogy még most is meggátolta Ukrajna felfegyverzésének gyorsítását a Bundestag, elég egyértelmű bizonyíték arra nézve, hogy Berlin nem akarja eszkalálni a szituációt.

Német oldalról legfeljebb egy önhatalmú titkosszolgálati vagy katonai vezetőt lehetne gyanítani.

Minden más eszközt (tengeralattjáró, tengeralattjáró búvárokkal, mélységi bombák) számtalan, ezekkel rendelkező állam bevethetett. Az Egyesült Államok különösen gyanús ebben a tekintetben, hiszen érdeke az, hogy Európa belássa: Oroszországgal nem lehetséges a megegyezés. Ebből a szempontból logikus minden lehetséges, hasznot hozó híd lerombolása. Az ukrán hadsereg jelenleg birtokolja a kezdeményezést az oroszokkal szemben, s nem lenne túl szerencsés, ha ellenállását éppen a tél súlya alatt roskadozó, energiahiányos európai államok pánikrohama törné meg.

Amíg az Északi Áramlat csak állt, de sértetlen volt, elméletileg dönthetett úgy a Nyugat, hogy geopolitikai érdekeinél fontosabb a gazdasági összeomlás elkerülése, s mégis megegyezik Moszkvával.

Vlagyimir Putyin orosz elnök szeptember 7-én meg is lebegtette ennek a lehetőségét, azt állítva, hogy bármikor újraindul az Észak Áramlat I, és a soha el nem indult második csővezeték is, ha a Nyugat zöld utat ad. Most ennek az esélye minimálisra csökkent. Ebből legjobban Ukrajna profitál, azonban Kijev önálló felelősségét minimálisnak mondhatjuk: mindenképpen legalább amerikai jóváhagyással cselekedhettek, ha cselekedtek.

Az ukrán támadás lehetőségét alátámaszthatja az, hogy a német titkosszolgálatot már nyáron figyelmeztették a kijevi kormány titkosszolgálatának készülődéséről.

Der Spiegel says the CIA warned the German government over the summer about "a possible attack scenario on the Nord Stream pipelines" in which the attack is carried out by Ukrainian forces pic.twitter.com/JlKD4aqTMP

— Michael Tracey (@mtracey) October 1, 2022

Ami az orosz felelősséget illeti, ennek eshetőségét az erősíti, hogy Moszkva több fenyegetést tett közzé arra vonatkozóan, hogy hadicélnak tekinti az európai energia-létesítményeket. A Carnegie Központ megjegyzi: 

érdekes, hogy éppen a norvég-lengyel gázvezeték megnyitása után néhány nappal történt a támadás, és éppen a dán felségvizek határán, tehát a NATO által védett területhez lehető legközelebb, de azt mégsem megsértve.

Furcsának tűnik, hogy miért éppen egy saját létesítménnyel kezdené a fenyegetést Oroszország, de a Carnegie elemzői rámutatnak: amúgy sem számított arra senki, hogy egyhamar megindul a szállítás a gázvezetéken, így annak elpusztítása inkább jelképes erejű. Ezzel esetleg jelezhette Moszkva, hogy bármikor hajlandó Európa elvágására bármilyen energiaforrástól, akár a norvégiai gáz- és olajlelőhelyektől is.

Az Északi Áramlat-vezetékpár elvágása vagy orosz eszkalációs eszköz – mint a megdöbbentően sokat alkalmazott atomfenyegetés – vagy nyugati biztosító-akció, biztosítás egy kompromisszumos megoldás ellen. A közeljövő történései megmutatják majd, hogy melyik is a valószínűbb kontextusa a Balti-tengeren bekövetkezett szeptember 26-ai robbanásoknak.

Kíváncsi vagy, hogyan eszkalálódott az orosz-ukrán konfliktus? A témával kapcsolatos összes cikkünket itt találod.

Szemlézte: Farkas Dániel

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon