2025 áprilisában az Egyesült Államok drasztikus lépésre szánta el magát a kereskedelem terén: minden eddiginél átfogóbb pótvámokat vetett ki az importárukra, elsősorban Kínára összpontosítva. A döntés politikai és gazdasági indokai szorosan összefüggenek az USA hosszú ideje fennálló kereskedelmi deficitjével és a Trump-adminisztráció „America First” gazdaságpolitikájával.

A lépés nyomán Kína a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) fordult jogorvoslatért, miközben az Egyesült Államokban hazai vállalatok indítottak pert a vámok ellen. A cikk áttekinti az amerikai vámintézkedések hátterét és mértékét, a kínai WTO-kereset fő érveit, valamint az USA Nemzetközi Kereskedelmi Bírósága (Court of International Trade) előtt zajló belföldi per jogi alapját és politikai következményeit.

Az új amerikai vámok Kínára: indokok, mérték és ágazati hatások

2025. április elején az Egyesült Államok egy univerzális 10%-os pótvámot vezetett be szinte minden importtermékre – valamennyi kereskedelmi partnerét érintve. Ezt a lépést hamarosan országonként differenciált további vámok követték: bizonyos országok, köztük különösen Kína, még magasabb vámtételekkel szembesültek. Trump április 2-án kiadott elnöki rendelete értelmében kezdetben minden importárura kiterjedt a 10%-os vám, majd április 9-től az úgynevezett „kölcsönös vám” (reciprocal tariff) jegyében Kína esetében a vámtöbblet 34%-ra emelkedett. Mindez a meglévő vámtételeken felül értendő, vagyis a kínai termékek jelentős részére a teljes importteher drámaian megugrott. Néhány napon belül az amerikai intézkedések példátlan szintre fokozódtak: a kínai árukra kivetett összesített amerikai vám meghaladta a 100%-ot, mára pedig 245%-ra nőtt. Fontos kiemelni, hogy

a vámemelés gyakorlatilag minden termékkört érint: az elektronikától és gépipari berendezésektől kezdve a ruházati cikkeken át a mezőgazdasági árukig valamennyi szektor részesült a tehernövekedésből.

A kormányzat ugyan átmenetileg mentességet adott néhány stratégiai fontosságú termékcsoportnak – például bizonyos high-tech fogyasztási cikkeknek – a piaci sokk enyhítése érdekében, de ez csak korlátozott kivétel volt egy alapvetően átfogó intézkedés alól.

Trump kampányígéreteiben és retorikájában régóta központi helyet foglalt el a kereskedelmi mérleg javítása és a tisztességtelen külkereskedelmi gyakorlatok megtorlása. Az új vámok bevezetését Trump nemzetgazdasági szükséghelyzetté nyilvánította, így kerülő úton, elnöki hatáskörben tudott adót kivetni a Kongresszus jóváhagyása nélkül. A Fehér Ház szerint az intézkedés célja a krónikus amerikai kereskedelmi deficit mérséklése és a hazai ipar védelme. A kormányzat úgy érvelt, hogy az évtizedek óta tartó aszimmetrikus kereskedelmi kapcsolatok tették szükségessé e lépést: számos partnerország – élükön Kínával – hatalmas többletet halmoz fel az USA-val folytatott kereskedelemben, miközben amerikai árukat vámokkal és piacvédő akadályokkal sújtanak.

Forrás: Statista

Az azonnali piaci reakciók alapján azonban sok szakértő megkérdőjelezi a vámháborús taktika sikerét. Már a bejelentés és az első vámok életbe lépése után meredeken zuhantak a tőzsdék, jelezve a befektetők aggodalmát.

Az intézkedés globális visszhangot váltott ki: a WTO friss prognózisa szerint 2025-ben a világkereskedelem volumene várhatóan csökkenni fog, méghozzá elsősorban az amerikai vámok okozta bizonytalanság miatt. A kereskedelmi partnerek – szövetségesek és riválisok egyaránt – élesen bírálták a lépést. Kína mellett az Európai Unió, Kanada és több tucatnyi ország fejezte ki aggodalmát, hogy az USA által alkalmazott „kölcsönös vám” elve sérti a nemzetközi kereskedelem szabályait és ellátási láncokat szakíthat meg, valamint árnövekedéshez és gazdasági lassuláshoz vezethet világszerte. Az amerikai közvélemény is megosztott: bár sokan támogatják Kína határozott kezelését, a fogyasztók áremelkedéssel szembesülhetnek, az importáló kisvállalkozások pedig nehéz helyzetbe kerülnek – utóbbiak nem is maradtak tétlenek, hanem bírósághoz fordultak a szerintük alkotmányellenes elnöki lépés miatt.

Kína WTO-keresete: jogi érvek és politikai jelentőség

Kína nem csak viszontvámokkal reagált, hanem a nemzetközi jog eszközéhez is nyúlt. 2025. április 4-én Peking hivatalosan panaszt nyújtott be a WTO-nál az új amerikai vámintézkedések miatt. Ez a lépés a WTO szabályrendszerén belül az első lépcső: a konzultációs kérelem azt jelenti, hogy Kína egyeztetést kezdeményez az USA-val a vitás ügy rendezésére. A kínai kormány álláspontja szerint az amerikai intézkedések kirívóan sértik a WTO alapvető szabályait. A WTO vitarendezési mechanizmusában a konzultációs szakaszra 60 nap áll rendelkezésre; ha ezalatt nem sikerül megoldást találni, Kína kérheti, hogy a WTO bírói testülete alakítson panelt az ügy eldöntésére.

A WTO-hoz benyújtott dokumentum részletesen felsorolja, mely pontokon ütköznek az amerikai vámok a nemzetközi kereskedelmi joggal. Először is Kína azzal érvel, hogy Washington megsérti a Kereskedelmi Világszervezet non-diszkriminációs alapelvét. A WTO legfontosabb alapelve, a legnagyobb kedvezmény elve (MFN) kimondja, hogy minden WTO-tagnak ugyanazokat a kedvezményeket kell nyújtani a kereskedelemben. Ehhez képest az USA differenciált vámokat alkalmaz: egyfelől egyetemes 10%-os pótvámot mindenkire, másfelől bizonyos országokra – például Kínára – ennél jóval magasabbat. Kína mindemellett hivatkozik arra is, hogy az USA nem teljesíti a WTO-ban rögzített kötelezettségvállalásait: az Egyesült Államok a WTO-csatlakozásakor szerződésben vállalt bizonyos maximum vámszinteket túllép.

Peking rámutatott továbbá, hogy az amerikai intézkedések önkényes megkülönböztetést is jelentenek azáltal, hogy bizonyos termékeket kivonnak a vám alól azok amerikai tartalmára hivatkozva. Az amerikai rendelet ugyanis kimondta: ha egy importált terméknek van amerikai gyártású komponense, annak értékét le lehet vonni a vámköteles értékből. Kína szerint ez a gyakorlat indokolatlan vámérték-megállapítás (hiszen nem a teljes importált termék értékére vetik ki a vámot), továbbá burkolt támogatás a hazai termék használatának ösztönzésére.

Kína WTO-hoz fordulása egyszerre jogi és stratégiai lépés. Jogi értelemben Kína igyekszik a nemzetközi fórum előtt hitelesen bizonyítani igazát, és elérni a vámok visszavonását vagy korrekcióját a WTO szabályai alapján. Politikailag pedig Peking ezzel demonstrálja elköteleződését a nemzetközi szabályalapú rend mellett,

szembeállítva saját magát az USA egyoldalú lépéseivel. Ez fontos üzenet a világ többi országának: Kína arra törekszik, hogy Washington lépéseit illegitimnek és globálisan veszélyesnek tüntesse fel, nem pusztán kétoldalú torzsalkodásnak. A WTO előtti vita rávilágít a multilaterális kereskedelmi rendszer válságára is: az Egyesült Államok – amely a WTO alapító tagja – olyan intézkedéseket hozott, amelyek több tagállam szerint szembemennek a szervezet alapelveivel. Számos WTO-tag az áprilisi ülésen hangsúlyozta, hogy ha az USA figyelmen kívül hagyja a közösen kialakított szabályokat, az súlyosan alááshatja a WTO hitelességét és a világgazdasági stabilitást. Ugyanakkor a WTO-eljárás kimenetele kérdéses: még ha a testület Kínának ad is igazat, az Egyesült Államok fellebbezhet, és a WTO jelenlegi bénult fellebbviteli mechanizmusa miatt a vita végső rendezése elhúzódhat. Ennek ellenére Kína számára a panasz benyújtása politikai szempontból hasznos: egyrészt nemzetközi nyomást gyakorol az USA-ra, másrészt időt nyer a konfliktus eszkalációjának mérséklésére diplomáciai úton. Kína a jogi lépés mellett természetesen retorziókkal is élt: 34%-os megtorló vámot jelentett be az amerikai termékekre, amelyet később 84%-ra emelt válaszul a további amerikai lépésekre, korlátozásokat vezetve be bizonyos stratégiai fontosságú nyersanyagok (pl. ritkaföldfémek) exportjára. Ezek a lépések mutatják, hogy a konfliktus kimenetele nem pusztán a tárgyalóasztalnál és a bíróságokon dől el, hanem kölcsönös erődemonstrációk formájában is zajlik.

Belföldi jogi kihívás az USA-ban: perek a Trump-féle vámok ellen

Amerikai vállalatok perben támadják meg a vámokat: miközben a nemzetközi porondon zajlik a vita, az Egyesült Államokon belül is pereskedés indult az új vámok jogszerűségéről. 2025. április 14-én öt kisebb amerikai importőr vállalat – egy illinois-i jogi érdekvédelmi szervezet, a Liberty Justice Center támogatásával – keresetet nyújtott be az Egyesült Államok Nemzetközi Kereskedelmi Bíróságán (Court of International Trade, CIT). A New York-ban működő CIT egy szövetségi bíróság, amely kifejezetten a külkereskedelmet érintő ügyekben illetékes. A felperesek azt kérik a bíróságtól, hogy akadályozza meg az új vámok alkalmazását, mert álláspontjuk szerint az elnök túllépte hatáskörét a vámok egyoldalú kivetésével. A kereset rámutat, hogy az amerikai alkotmány értelmében az adókivetés joga a Kongresszust illeti, márpedig a vám adójellegű teher; így „senki, még az elnök sem rendelkezhet egyszemélyben olyan adókivetési hatalommal, amelynek ilyen kiterjedt globális gazdasági következménye van” – nyilatkozta a felperesek jogi képviselője.

A kereset szerint Trump alkotmányellenesen gyakorolta hatalmát, amikor a vámháború keretében megkerülte a törvényhozást és önhatalmúlag vetett ki adót a külföldi termékekre.

A Trump-adminisztráció az 1977-es Nemzetközi Veszélyhelyzeti Gazdasági Hatalomról szóló törvényre (International Emergency Economic Powers Act, IEEPA) hivatkozott a vámok elrendelésekor. Ezt a törvényt eredetileg nemzetbiztonsági válságok idején szokták alkalmazni például pénzügyi szankciók kivetésére, és széles jogkört ad az elnöknek „szokatlan és rendkívüli fenyegetések” esetén. Trump az évtizedek óta fennálló külkereskedelmi deficithelyzetet minősítette rendkívüli fenyegetésnek a gazdasági biztonságra nézve, hogy így használhassa az IEEPA-t. A felperesek viszont azt állítják, hogy az IEEPA nem jogosítja fel az elnököt vámok kivetésére. Alátámasztásként idézik, hogy még soha egyetlen korábbi elnök sem alkalmazta az IEEPA-t vámemelésre, és a törvény szövegéből sem következik ilyen felhatalmazás. Ezzel szemben, ha valóban szükség van kereskedelmi védőintézkedésekre, arra az amerikai jog külön törvényeket tart fenn. Jelen esetben azonban Trump egyik meglévő kereskedelmi törvényre sem támaszkodott, hanem új úton járt, ami szerintük jogsértő precedenst teremt. A kereset így két fő jogi pilléren nyugszik: egyrészt a hatalmi ágak szétválasztásának elvén (miszerint az elnök nem veheti át a Kongresszus adókivetési jogát), másrészt a törvényi felhatalmazás hiányán (miszerint a hivatkozott IEEPA nem alkalmazható vámokra).

A bírósági eljárás jelentősége túlmutat önmagán. Ha a felperesek sikerrel járnak és a bíróság felfüggeszti vagy érvényteleníti a vámokat, az komoly politikai vereség Trump számára, és egyben megerősíti a Kongresszus szerepét a kereskedelempolitika alakításában.

Ez precedenst teremtene arra, hogy az elnök nem léphet át bizonyos alkotmányos korlátokat, még gazdasági szükséghelyzetre hivatkozva sem. A döntés kihatna a jövőbeni elnökök mozgásterére is: világosabbá válna, meddig terjed a végrehajtó hatalom jogosítványa a kereskedelmi intézkedések terén, és hogy a nemzetbiztonsági kártya kijátszása nem jelent korlátlan felhatalmazást. Ha viszont a bíróság elutasítja a keresetet, az rövid távon az elnök győzelme lenne, és a vámok hatályban maradnának – ám hosszabb távon azzal járna, hogy az elnöki hatalom példátlanul széles értelmezése legitimmé válik. Ez utóbbi eset aggodalmat kelthet mind republikánus, mind demokrata körökben, hiszen a Kongresszus befolyása csorbulna a kereskedelmi döntéshozatalban. Nem véletlen, hogy pártokon átívelő politikai vita kíséri az ügyet: sok, szabadkereskedelmet pártoló konzervatív politikus is bírálta a „vámcunamit”, míg mások a végrehajtó hatalom egységes fellépését támogatják Kínával szemben.

Fontos megjegyezni, hogy a CIT előtt folyó per nem elszigetelt jelenség: egy hasonló keresetet Floridában is benyújtott egy kisvállalkozó, szintén a vámok megállítását kérve a szövetségi bíróságtól. Ez arra utal, hogy szélesebb körű ellenállás formálódott a Trump-féle intézkedésekkel szemben az USA-ban. A vállalati szektor egy része – különösen az importőrök és azok a gyártók, amelyek külföldi alkatrészekre támaszkodnak – súlyos károkat szenved a magas vámok miatt, és szokatlan módon nyílt konfliktust vállal a kormányzattal. E fejlemény politikai jelentősége abban áll, hogy rávilágít:

a protekcionista kereskedelempolitika belpolitikai megosztottságot szül, és nem biztos, hogy egy országon belül konszenzust élvez, még akkor sem, ha nemzetbiztonsági okokra hivatkozva realizálják.

Következtetések

Az USA által indított új vámháború Kína ellen globális és hazai fronton egyaránt hullámokat vet. Nemzetközi szinten a példa nélküli amerikai vámemelés próbára teszi a többoldalú kereskedelmi rendszert: a WTO szabályai és tekintélye forog kockán, miközben a világkereskedelem lassulása és egy esetleges recesszió réme fenyeget. Belföldön emellett az amerikai alkotmányos rend és jogállami fékek egyensúlya kerül terítékre: eldőlhet, hogy a kereskedelmi háborút egy elnök egyoldalúan folytathatja-e, vagy a demokratikus intézmények korlátozzák hatalmát. A vámháború mindkét síkon a politikai döntéshozatal dilemmáját tükrözi, nevezetesen, hogy hogyan egyensúlyozható a rövid távú protekcionista érdek a hosszú távú intézményi stabilitással. Az elkövetkező hónapokban a WTO tárgyalótermeiben és az amerikai bíróságokon születő döntések nem csupán az USA–Kína viszonyt befolyásolják, hanem precedenst teremthetnek a XXI. századi kereskedelempolitika számára. Az eredmény meghatározhatja, hogy a globális gazdasági rend a nemzeti érdekek érvényesítésének irányába mozdul el, vagy visszatér a szabályokra épülő együttműködés és a belső fékek és ellensúlyok tiszteletben tartása felé.

Szemlézte: Biró-Markovics Dániel

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon