Henry Kissinger legutóbbi 100. születésnapi interjúja végén (melyről bővebben ebben és ebben a cikkünkben írtunk) szót ejtett Oroszország konfliktus utáni szerepéről. A szakértő véleménye a háború előrehaladtával jelentősen módosult, eredetileg Ukrajna semlegessége mellett állt ki, de ma már úgy vélekedik, hogy biztonságosabb lesz, ha Ukrajna csatlakozik a NATO-hoz. Szerinte Ukrajna Oroszország érzékeny érdekszférájába tartozott, melyet nem lett volna szabad a nyugatnak megbolygatnia. Most pedig, hogy a konfliktus kiteljesedett, nem szabad arra törekedni, hogy Oroszország totális vereséget szenvedjen, mert az veszélyeztetné a globális stabilitást.

A híres diplomata a jelenlegi kialakult helyzet ismeretében már úgy gondolja, hogy Ukrajnának jobb helye lenne a NATO-n belül, az ukránok nagy örömére. 

Kissinger is now fully converted to the idea of Ukrainian NATO membership https://t.co/yI9k0b9lkh

— Business Ukraine mag (@Biz_Ukraine_Mag) May 17, 2023

Kissinger így érvel az ukrán NATO-tagság mellett: „Az én alapállásom az volt, hogy ne nyissuk meg a NATO-t Ukrajna felé, és a NATO bővítési vita is hiba volt, mert alapvetően kérdőjelezte meg Oroszország világképét. Sok orosz, köztük olyan liberális gondolkodók, mint Szolzsenyicin, aki a szovjet rendszer nagy ellenfele volt, úgy gondolják, hogy Ukrajna esete kivételes. Soha nem találkoztam olyan vezető pozícióban lévő orosszal, aki ne hitte volna ezt.”

Oroszország cselekedeteit ugyan nem tartja elfogadhatónak az egykori nemzetbiztonsági főtanácsadó, azonban szerinte azok végső soron a NATO keleti irányú túlterjeszkedése miatt következtek be. Ezt a következőképpen vezeti le:

A NATO elvett egy darabot az Oroszország által uralt Európából, és állandó katonai szövetségre szorította más országokkal közös tervek alapján.

A NATO mindezt ideológiai alapon tette, mert az utána kiadott nyilatkozatokban azt mondták, hogy bármelyik ország, amelyik megfelel a mi belső struktúránknak, csatlakozhat a szervezetünkhöz. Bármelyik kaukázusi vagy épp közép-ázsiai ország. Ez biztonsági ügyé tette a további csatlakozások kérdését. Ugyanakkor nem állítom, hogy mindez igazolta az orosz lépéseket, hogy megpróbálták visszahelyezni Ukrajnát szatellitállam státuszba, vagy az alkalmazott eszközöket. Írtam egy cikket a válság előtt,

hogy Ukrajnának híd szerepet kellene ellátnia, nem pedig egy előretolt hídfőállásét.”

Kissinger szerint Oroszország múltja, jelene és jövője is egyértelműen Európán belül van.

„Minden történelmet ismerő ember tudja, hogy Oroszország jobbára mindig is Európához kötődött, legkésőbb a 15. századtól számítva. Éppígy Európa nagy történelmi epizódjaiban javarészt szerepet játszott Oroszország. Oroszországon belül mindig is megvolt az az ambivalens érzés, hogy Európától egyedülálló veszélyben él, de egyben egyedülálló kulturális kapcsolatban is áll vele. Oroszország mindig is magáévá akarta tenni az európai kultúrát, másfelől viszont úgy is tekintett magára, mint a harmadik Rómára, amely segít meghatározni Európát.”

A külpolitikai szakértő úgy gondolja, hogy Oroszország visszaintegrálása Európába nagyon fontos.

Ha Oroszország nincs jelen Közép-Ázsiában működő nagyhatalomként, akkor az út a térségben nyitottá válhat egy szíriai típusú polgárháború előtt is - tette hozzá.

„Az a számtalan konfliktus, amelyet most részben csak azért van fedő alatt, mert túl kellemetlen lenne számukra a helyzet, mind megnyílnának Törökország, Irán, és minden bizonnyal Kína ambíciói előtt is. Nem szabad ebben a konfliktusban Oroszország elpusztítására törekedni. A háború után pedig fontos célkitűzésünk lehet Oroszország európai részvételének helyreállítása, habár ez - érthető módon - lehetetlen lesz. A kelet-európaiak hajthatatlansága miatt nehezen elképzelhető, hogy egykönnyen beleegyezzenek ilyesmibe.”

A háború jelenlegi helyzetét tekintve egyre valószínűbbnek látszik, hogy a hosszú hónapok óta tervezett ukrán ellentámadás sem fog jelentős fordulatot hozni a konfliktus egészének menetében, a végeredmény pedig legfőképp azon fog múlni, hogy a nyugat meddig támogatja Ukrajnát, valamint, hogy milyen mértékű segítségre számíthat a jövőben Oroszország Kínától.

Az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos kínai álláspontot is új megvilágításba helyezve Kissinger aláhúzta:

ha átolvassuk azokat a nyilatkozatokat, amelyeket a kínaiaknak teszünk, mint például azt, hogy ébredjenek fel, és nevezzék a jelenlegi helyzetet "orosz agressziónak", be kell látnunk, a kínaiak nem így gondolkodnak.

Ők nem erkölcsi szempontokat vesznek figyelembe, hanem kizárólag a nemzeti érdekeiket. Ők a saját világrendjüket teremtik meg, amennyire csak tudják.”

Szemlézte: Horváth Dániel

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon