"Magyarország külpolitikája 2010-2020" címmel rendezett kerekasztal-beszélgetést a Batthyány Lajos Alapítvány, melynek apropóját Pesti Sándor, az ELTE-ÁJK docensének azonos című, a közelmúltban megjelent könyve adta.
Pesti Sándor rövid könyvbemutatóját követően Magyarics Tamás, korábbi nagykövet, a Hungarian Conservative főszerkesztője, és Hóvári János, történész, korábbi nagykövet, valamint Stepper Péter, a Külügyi és Külgazdasági Intézet programvezetője részvételével elemezték a magyar diplomácia elmúlt évtizedben folytatott tevékenységét. A beszélgetést Pócza István, a Batthyány Lajos Alapítvány programvezetője moderálta.
Pesti Sándor könyvismertetőjében felvázolta, hogy munkája a legfontosabb külpolitikai történéseket és vitákat tartalmazza, törekedve a tudományos megközelítésre, a szubjektivitást, az értékítéletet kizárva. Hangsúlyozta: nyilvános forrásokból dolgozott, soha nem tartozott a politika alakítói közé. Pesti Sándor fontosnak tartotta leszögezni, hogy
2010 után, a második Orbán-kormány idején hangsúlyváltás következett be a magyar külpolitikában Martonyi János külügyminiszter vezetésével.
A Martonyi János-féle külpolitikát értékelvű, antimachiavellista politikának nevezte, mely szerinte a nemzeti érdek védelmét is jelentette. Véleménye szerint a nemzetközi trendekhez igazodva hamar egy konfrontatívabb és határozottabb kommunikáció jelent meg, így mindenképp paradigmaváltásról lehet beszélni. A kötet három nagy fejezete közül az első az euroatlanti orientációt (a magyar-amerikai és magyar-német, valamint EU-val való konfliktusos viszonyt) helyezi középpontba. A második fejezet a globális nyitást, a magyar-török, a magyar-izraeli, valamint a magyar-orosz bilaterális kapcsolatokat vizsgálja. A harmadik rész a térségi nyitásra fókuszál, amely magában foglalja a határon túli magyarsággal kialakított kapcsolatokat, illetve a Visegrádi Négyek politikáját.
Hóvári János – aki korábban Izraelben, Kuvaitban és Törökországban is volt nagykövet – úgy látja, hogy a szerző jellemző és jó képet adott az elmúlt 10 év külpolitikai dinamikájáról. Hóvári szerint a külpolitika olyan, mint a jéghegy: amit a nyilvánosság tapasztal, az csak a felszín, a belső viták és a különböző tárgyalások (a nagyobbik rész) nem láthatók. Úgy gondolja,
az euroatlanti kapcsolatok állapota megfelelő, viszont sokkal inkább szól az érdekérvényesítésről a magyar külpolitika, ezáltal konfrontatívabb is lett.
Magyarics Tamás arról beszélt, hogy a 2010 utáni külpolitikai vezetés jól ismerte fel, az EU érdekérvényesítő szervezet, ezért a regionális szövetséget erősíteni kell ennek kiegyensúlyozására. A külpolitika erősen pártpolitikai színezetű, különösen megfigyelhető ez az amerikai-magyar kapcsolatok területén. Látható volt, hogy az Obama-adminisztráció idején milyen hangnem és milyen gesztusok uralkodtak, illetve ehhez képest a Trump-érában hogyan változott a helyzet.
Pócza István kérdésére, mely az elmúlt 10-11 év visegrádi együttműködésére utalt, Stepper Péter válaszolt. Szerinte az egyoldalú nyugati gazdasági függés megmutatta a 2008-2009-es gazdasági világválság idején, hogy más utat is kell keresni. A magyar kormányzat ezért jelenleg is próbálja diverzifikálni lehetőségeit a külpolitikai dimenzióban. Álláspontja szerint
a Visegrádi Négyek regionális együttműködése nem tud releváns pólust képezni az EU-ban, ha a közeljövőben nem von be még több országot a szövetségbe.
Látható, hogy a NATO által előírt kritériumoknak tudatosan meg akarunk felelni, megmutatva azt, hogy komolyan gondoljuk a védelmi együttműködést. Stepper Péter gondolataihoz kapcsolódva Pócza István felvetette, hogy a jelenlegi kormány ténylegesen diverzifikálja lehetőségeit.
Pesti Sándor Orbán Viktort idézte: a mostani álláspont a „nyugati identitás és keleti aktivitás”. Szerinte a jelenlegi külpolitikai törekvés egy közép-európai identitás kialakítása. Kompromisszumokra is kész a magyar kormány ott, ahol a reálpolitikai helyzet megkívánja. Nem találja jogosnak azokat kritikákat, melyek szerint Magyarország nem szólal fel az autoriter Oroszország és Kína ellen, ugyanis geopolitikai szempontból nem vagyunk olyan pozícióban, mint Németország vagy Franciaország.
Magyarics Tamás megemlítette, hogy a védelempolitika területén nagy infrastrukturális fejlesztések történtek az elmúlt 10 évben. Az amerikaikkal kapcsolatban elmondta, a külpolitikában azt az elvet alkalmazzák, hogy olyan ország területén, amelyhez több érdekük fűződik, kevesebb értékelvűség jelenik meg, tehát mindig alkalmazkodnak a helyi viszonyokhoz. Hóvári János pedig rámutatott arra, hogy Martonyi Jánosék 2010 után erős lábakon álló és sokrétű magyar külpolitikát akartak létrehozni.
Amikor José Manuel Barroso, az Európai Bizottság akkori elnöke 2012-ben nemet mondott a túlzottdeficit-eljárás szüneteltetésére, törés következett be az EU és hazánk kapcsolatában; fontos hangsúlyozni, hogy ezt a döntést nem a magyar fél hozta meg.
Hóvári szerint teljesen nyilvánvaló, hogy gazdasági innovációnk növeléséhez globálisan is nyitni kell, nem lehet leragadni az euroatlanti szövetség országainál. A türk országok felé nyitás a magyar államnak óriási piacszerzési lehetőség volt, hozzávetőlegesen 1 milliárd dollár profitszerzést jelentett.
Stepper Péter a beszélgetés végén megjegyezte, hogy a közös védelmi politika a V4 és Németország között életképes konstrukció lehetne.
Írta: Tombor Levente
