A Külkapcsolatok Európai Tanácsának (ECFR) felmérése szerint a koronavírus-járványhoz kapcsolódó szupranacionális intézkedéseket a többség negatívan értékeli, ugyanakkor sokan közülük éppen a szorosabb uniós együttműködést szorgalmazzák.

Mint azt egy korábbi cikkünkben említettük, az átoltottság tekintetében tapasztalható előny képes volt pozitív irányba mozdítani a britek hozzáállását a Brexithez. Ezzel párhuzamosan az EU polgárai összességében a tavalyi évhez képest fokozottabb szkepticizmust éreznek a szervezet intézményrendszere iránt – világít rá több közvélemény-kutatás.

Az ECFR a jelentés elején mélyebb kontextusba helyezi az Európai Unió vakcinaválságát. Mint állítják, Brüsszel reputációja szempontjából rendkívül fontos lett volna a sikeres nemzetek feletti cselekvés a kihívások tömkelegével (pénzügyi válság, menekültkrízis, Brexit) tűzdelt évtizedet követően. Már ezen korábbi problémák is éles törésvonalakat eredményeztek az Unión belül, az euroszkepticizmus pedig egyre jobban teret nyert. Az utóbbi egy év történései azonban az alapvetően européer beállítottságú emberekben is bizalmatlanságot gerjesztettek. A kutatóintézet szerint ezért

az uniós intézményekből való kiábrándultság jelensége ma már inkább általános, mintsem kivételes.

Az emberek csalódottsága ugyanakkor nem minden esetben hozható párhuzamba az erős nemzetállamokban gondolkodó, jobboldali állásponttal, ily módon pedig az sem állítható, hogy e szemléletmód vált volna az uralkodóvá Európa-szerte. A kiábrándultak egy jelentős csoportja ugyanis a megoldást éppen a brüsszeli hatáskörök kiterjesztésében, illetve a föderális jelleg megerősítésében látja. Ez a hozzáállás dominált a legtöbb felmérésben részt vevő országban. Érdekes, hogy éppen az európai integráció motorjának számító német-francia tandemet leszámítva, ahol az emberek kevesebb mint fele vélekedett így.

Tulajdonképpen két uralkodó megközelítésre lehetünk figyelmesek:

az egyik szerint a vakcinabeszerzések kudarca annak köszönhető, hogy az Európai Bizottság túlnyújtózott a takaróján, míg a másik szerint a takaró nem elég hosszú.

Az mindenesetre jól látszik, hogy a jelenlegi, identitását nem egészen találó, köztes állapotban működő (vagy legalábbis működni igyekvő) Unióval egyre kevesebben elégedettek mindkét oldalon; s ahogy a társadalmi támogatottság vékonyodik, úgy lesz egyre sürgősebb a szervezetnek határozottan elmozdulnia valamelyik irányba, vagy legalább konszenzusra jutnia a hatásköröket illetően. A nép bizalma átlátható, nem túl bürokratizált és hatékony működéssel nyerhető vissza.

Szemlézte: Irlanda Balázs